Az internetes szavazás lehetőséget adna arra, hogy a külképviseleti szavazásnál méltányosabb költségekkel járó választójogot biztosítsunk a külföldön élő magyar állampolgároknak. De vajon könnyebb adni-venni az internetes szavazatokat? És nem csak egy kivételezett rétegnek kedvez az internetes voksolás? Az online szavazás biztonságának és titkosságának vizsgálata után ebben a részben a szavazatvásárlás és a politikai esélyegyenlőtlenség problémájával foglalkozunk.

Melyek egy választási rendszer alkotmányosságának legfőbb követelményei? Milyen legyen a választójogunk? Részletesebben olvashat minderről itt elérhető tájékoztatónkban!

Elidegeníthetetlenség vs. szavazatvásárlás

A távolból történő szavazás esetében mindig felmerül a gyanú, nem ad-e nagyobb visszaélési lehetőséget az eljárás azáltal, hogy egyszerűbbé teszi a szavazatok törvénytelen adás-vételét. A levélben szavazás esetében ez a gyanú egyértelműen megalapozott. A választópolgár egyetlen szavazási levélcsomagot kap, amellyel lényegében azt csinál, amit akar. Ezzel szemben a személyes szavazás során az üres szavazólapot tilos kivinni a szavazóhelyiségből épp azért, hogy ne lehessen eladni, majd kitöltve egy másik szavazó kezébe nyomni, aki saját szavazólapja helyett azt leadja, az üres szavazólapját pedig eladja, biztosítva a „lánc” folyamatosságát. (Ez az úgynevezett „láncszavazás”.) A levélben szavazás intézménye viszont kifejezetten kínálja a szavazatok adás-vételének lehetőségét: a levélben szavazó polgár a megfelelő adatokkal és aláírással ellátja az azonosító nyilatkozatot, majd gond nélkül átadhatja a levélcsomagot a kitöltetlen szavazólappal valakinek, aki szavazatáért ellenszolgáltatást kínál. A szavazópolgár nem kérhet új levélcsomagot, a személyesen szavazó választópolgárokhoz hasonlóan csak egyszer szavazhat, és az egyetlen szavazatát meglehetősen könnyen, a lebukás veszélye nélkül veheti meg tőle bárki.

Az internetes szavazásnál látszólag hasonló probléma merül föl, hiszen az internetes szavazáshoz szükséges belépési azonosítók, személyes adatok ugyanúgy áruba bocsáthatók, mint a szavazási levélcsomag. Az internetes szavazás során azonban egy egyszerű megoldással szokás ennek elejét venni: a szavazó az internetes szavazásra rendelkezésre álló, több napos időszakon belül többször is leadhatja szavazatát. (Észtországban a személyes szavazás előtti napig, míg Norvégiában még a szavazás napján is le lehet adni ill. meg lehet változtatni a már leadott internetes szavazatot.) Persze a több, ugyanazon szavazó nevében leadott szavazat közül mindig csak az utolsó számít. Ám ez épp elég ahhoz, hogy senkinek ne érje meg szavazatokat vásárolni. A levélben szavazástól vagy a láncszavazástól eltérően itt a szavazáshoz szükséges adatok, dokumentumok megvásárlása nem lehet garancia arra, hogy ezek birtokában a szavazatvásárló érvényes szavazatot ad le, mivel a szavazat leadása nem akadályozza meg a szavazásra törvény szerint jogosultat abban, hogy „felülírja” a más által a nevében leadott szavazatot. Olyan ez, mintha egy kutyát próbálnánk eladni, amelyikről mindenki tudja, hogy úgyis visszaszökik hozzánk – ugyan ki venné meg?

A látszat ellenére tehát a jól megtervezett internetes szavazás a szavazatok elidegeníthetetlenségében is jobban teljesít a levélben szavazásnál.

Ön külföldön él, de van magyarországi állandó lakóhelye? Ebben az esetben egyelőre csak külképviseleten szavazhat. A külképviseleti regisztráció és a külföldről szavazás mikéntjéről itt találja bővebb tájékoztatónkat!

Politikai egyenlőség: látássérültek vs. digitálisan elmaradottak

A levélben szavazásnak a titkosság és az elidegeníthetetlenség követelményeinek való kétes megfelelésén túl van egy további súlyos hátránya. A levélben szavazás nem mindenkinek ugyanolyan egyszerű. A látássérülteknek segítséget kell igénybe venniük hozzá, mivel Braille-írással nyomott szavazósablon csak a személyes szavazásnál áll rendelkezésre, a levélben szavazásnál nem. A mozgáskorlátozottak pedig igazolhatatlan választásra kényszerülnek: vagy személyesen mennek el a postára – jó eséllyel több energia- és időbefektetéssel, mint nem mozgáskorlátozott polgártársaik –, vagy pedig szavazatuk célba érését és titkosságát kénytelenek kockáztatni azzal, hogy valaki mást bíznak meg szavazatuk feladásával vagy egy külképviselethez illetve a Nemzeti Választási Irodához való eljuttatásával. Hiszen külföldre nem megy mozgóurna. A különféle fogyatékkal élők tehát a levélben szavazás során politikai érdekképviseleti esélyeik szempontjából is hátrányos helyzetbe kerülnek fogyaték nélküli élő polgártársaikkal szemben. Ez azonban ellentmond a politikai egyenlőség követelményének, amely szerint minden választójoggal legitim módon felruházott polgárnak egyenlő esélye kell legyen érdekeinek politikai képviseletére.

Ezzel ellentétben a nem kizárólagos lehetőségként, hanem választható alternatívaként felkínált internetes szavazás a politikai érdekképviseletben épphogy segíti az esélyegyenlőséget. A genfi internetes szavazás például a látássérültek számára is könnyebbség, mivel a választási szoftver képernyőolvasó opciót is tartalmaz, tehát a szavazó kérésére fel tudja olvasni a választási lehetőségeket. Nem szorul külön magyarázatra, hogy a mozgássérültek választójogának gyakorlását miért könnyíti meg hasonlóképp az internetes szavazás.

Felmerülhet azonban, hogy az internetes szavazás egy másik szempontból épphogy aláássa a politikai egyenlőség megvalósulását. Interneten szavazni ugyanis csak az tud, akinek a környezetében van számítógép interneteléréssel, és aki ért annyira a számítógép-használathoz, hogy képes legyen igénybe venni ezt a lehetőséget. Nem titok, hogy a világ gazdagabb régióiban ez kevésbé jelent problémát. Az internetes szavazás tehát úgy tűnhet, a gazdagabb és a digitális elmaradottság által nem sújtott szavazóknak kedvez: azt segíti elő, hogy ők tudjanak másoknál nagyobb eséllyel részt venni a szavazáson.

Megállja-e a helyét a vád? Ez nagyban függ attól, hogyan ágyazzák be az internetes szavazást a választási eljárás egészébe. Ha kizárólagos lehetőségként vezetik be egy olyan környezetben, ahol nem mindenkinek van hozzávetőlegesen egyenlő esélye az internetes választási részvételre, az valóban kártékony a politikai egyenlőségre nézve. Csakhogy az internetes szavazást egy ilyen, digitális esélyegyenlőségtől szenvedő környezetben egy választható alternatívaként kell bevezetni – és épp így is vezették be a már említett országokban. A digitális lemaradás miatt az internetes részvételben korlátozott szavazók számára továbbra is rendelkezésre kell álljon a személyes szavazás lehetősége.

Más szavakkal: míg a levélben szavazás a politikai egyenlőség gátja, addig a jól megtervezett és kivitelezett internetes szavazás a politikai esélyegyenlőség motorja lehet.

Internet vs. levél: 3:0

Összefoglalva: a jól megtervezett és kivitelezett internetes szavazás a szavazatok elidegeníthetetlenségének kielégítőbb garanciáját nyújtja még egy jól megtervezett és kivitelezett levélben szavazási eljárásnál is – a jelenlegi eljárásról nem is beszélve. Sőt: a politikai egyenlőséget szintjén előmozdítja ez az eljárás. Blogsorozatunk korábbi részeiben pedig azt is láthattuk, hogy az internetes szavazás vezet a szavazat biztonságos célba érésének és titkosságának garantálásában is. Mindez azt jelenti, hogy az internetes szavazás – a méltányos költségekkel járó választási eljárások közül – a levélben szavazásnál sok szempontból kielégítőbb garanciája lenne a választási eljárás alkotmányosságának.

Ön külföldön él, de van magyarországi állandó lakóhelye? Ebben az esetben egyelőre csak külképviseleten szavazhat. A külképviseleti regisztráció és a külföldről szavazás mikéntjéről itt találja bővebb tájékoztatónkat!

Mráz Attila

Politikai Szabadságjogok Program

foto: compfight.com