Egyet előre, kettőt hátra - egyeztetések a kormánnyal - 4. rész

A TASZ tevékenysége során kormányzati szervekkel is konzultál, hogy céljait elérje. A konzultáció minőségét gyakran kritizáljuk akár a lehetetlen - pár napos, órás - véleményezési határidők, akár a javaslataink érdemi vizsgálat nélküli lesöprése miatt. A következő sorozatban az Emberi Jogi Munkacsoportban folyó eddigi munkáról számolunk be, és megvizsgáljuk, hogy vajon minden feltétel adott-e ahhoz, hogy érdemi munkát végezhessünk, illetve hogy tényleges befolyással lehessünk a kormányzati döntéshozásra. A sorozat korábbi részei itt olvashatóak: 1, 2, 3.

Romaügyi almunkacsoport – Jovánovics Eszter

A Roma Ügyekért Felelős Tematikus Munkacsoport megtartotta az ügyrendje szerint előírt négy ülését 2013-ban. A munkacsoport elnöke elvileg a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, Kovács Zoltán, aki nem szokott személyesen megjelenni az üléseken, helyette azokat a helyettes államtitkár vezeti. Ezt őszintén szólva nem bánjuk, hiszen mélyen emlékezetünkbe ivódott, hogy Kovács Úr, 2012 tavaszán, kormányzati kommunikációért felelős helyettes államtitkár korában azt találta mondani, hogy “A mi felfogásunkban Magyarországon nincsen roma diszkrimináció”. A TASZ akkor nyílt levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy nemcsak az érintettek beszámolói, kutatások és a jogvédő szervezetek tapasztalatai támasztják alá a diszkrimináció magas fokát számos területen, hanem a kormány saját maga által elfogadott és büszkén hirdetett felzárkózási stratégiája is elismeri a szisztematikus hátrányos diszkriminációt. A nyílt levélre válasz azóta sem érkezett, viszont Kovács Zoltán időközben felzárkózási, köznapi nevén romaügyi államtitkár lett.

Ahhoz, hogy az Emberi Jogi Munkacsoport külön romaügyi tematikus munkacsoportot hozzon létre és működtessen, szükséges – gondolhatnánk – annak elismerése, hogy a romák hátrányos helyzete emberi jogi szempontból is vizsgálandó, és ez a szempont a romák mint sérülékeny csoport vonatkozásában nehezen ragadható meg másban, mint a hátrányos megkülönböztetésben az élet számos területén. Nem lenne csoda tehát, hogy az államtitkár távol tartja magát az ülésektől, bár természetesen az is elképzelhető, hogy az említett 2012-es nyilatkozata óta meggondolta magát, és csak idő híján nem tud részt venni a munkában.

Sajnos azonban az államtitkár távolléte sem garancia arra, hogy komoly emberi jogi szakmai munka folyjék a munkacsoportban. Bár a jó szándékot ezen a szinten semmiképpen nem kérdőjeleznénk meg, azt mindenképpen furcsának tartjuk, hogy egy roma-fókuszú emberi jogi konzultációs és tanácsadó szerv miért olyan témákat tűz munkarendjére, mint a “Korai felismerés”, illetve a “Megfelelő tájékoztatás”. Vannak olyan tárgyalt témakörök, mint például a „Foglalkoztatáspolitika és szakképzés” vagy az „Áldozatsegítés”, amelyek esetében nem kérdés, hogy fontosak és emberi jogi szempontból is értelmezhetők – e területeken elért javulás érdekében megfelelő szakmai fórumokon nagyon is indokolt lenne megtárgyalásuk. Sőt, ez elősegítené egyes alapjogok, illetve azokkal összefüggésben az egyenlő bánásmód érvényesülését is. Mégis, ettől a munkacsoporttól mást vártunk volna. Például, ha oktatási kérdésekről, akkor az iskolai szegregációról kellene beszélni, hiszen ilyen aspektusból válhatna a kérdés romaügyi emberi jogi kérdéssé. De az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány pályázata ellenére nem jutott be a Munkacsoportba, így az a szervezet, amely a romák oktatásával emberi jogi szempontból foglalkozik, nem tudja álláspontját elmondani.

A romaügyi munkacsoport civil tagjai közül kifejezetten emberi jogi szervezetek az Amnesty International Magyarország, az Európai Roma Jogok Központja, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda és a TASZ. Mivel – erre irányuló javaslat ellenére – külön gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó munkacsoport nem jött létre, partnereinkkel együtt úgy gondoltuk, hogy a romaügyi munkacsoportnak a romákkal szembeni rasszista, előítéletes bűncselekmények rendszeres alulminősítésével, nem hatékony nyomozásával foglalkoznia kellene, hiszen ez egy súlyos emberi jogi probléma Magyarországon.  Ráadásul az UPR ajánlások jó része, egészen pontosan 18 ajánlás kapcsolatos a témával.

A munkacsoport vezetése azonban sem ezzel, sem a közbeszédben elterjedt gyűlöletbeszéd elleni fellépés lehetséges eszközeivel, illetve a társadalmi előítéletesség csökkentésére irányuló kérdésekkel nem kívánt érdemben foglalkozni, holott már az első ülésen felvetettük ezeket. A harmadik ülés előtt tettünk még egy próbálkozást, de azt a választ kaptuk, hogy a gyűlölet-bűncselekmények kérdésköre nem kapcsolódhat a romaügyi munkacsoporthoz. Ezt a választ nehezen tudjuk elfogadni, különösen arra való tekintettel, hogy az LMBT munkacsoport a tagok javaslatára napirendre vette ezt a témát (és ebből kiindulva nehezen indokolható, hogy a másik leginkább érintett sérülékeny csoporttal foglalkozó munkacsoport ezt miért ne tehetné). Végül is a konfliktus megoldódott azzal, hogy a Répássy Róbert által vezetett Egyéb polgári és politikai jogok tematikus munkacsoportban lehetőséget kaptunk a téma megtárgyalására az illetékes állami szervek képviselőivel (ORFK, Belügyminisztérium). Az utóbbi munkacsoporti ülés kifejezetten hasznosnak bizonyult abból a szempontból, hogy személyes ismeretség alakult ki az egyes szereplők között, így a jövőben talán lesz esély arra, hogy értelmes és hatékony, az emberi jogok érvényesülését elősegítő együttműködés alakulhasson ki a jogvédők és a hatóságok között.

A romaügyi munkacsoport december 17-én tartotta a negyedik, ez évi utolsó ülését. A partnereinkkel közösen a harmadik ülésre javasolt másik témakör, ‘az etnikai profilalkotás a rendőrségi gyakorlatban’ került napirendre. Ezalatt azt értjük, amikor a rendőrség legitim indok nélkül etnikai alapon határozza meg, hogy kivel szemben intézkedik. A Magyar Helsinki Bizottság kutatása kimutatta, hogy a romákat lakosságon belüli arányukhoz viszonyítva háromszor akkora eséllyel igazoltatják. A TASZ Romaprogramja pedig fennállása óta rendszeresen kap olyan panaszokat az észak-kelet magyarországi régió roma közösségeitől, hogy a rendőrség rászáll a roma telepekre és apró-cseprő gyalogos, kerékpáros és más hasonló bagatell szabálysértésekért kiszabott bírságokkal keseríti meg életüket, miközben ugyanilyen szigorral nem lép fel a nem roma lakosokkal szemben. A decemberi ülésen meghívott vendégként az Országos Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi főosztályvezetője ismertette a rendőrség álláspontját e téren. Elismerte, hogy előfordulhat jogszerűtlen rendőri intézkedés, de sérelmezte, hogy a jogvédők ezt „gyakorlatként”, vagyis szisztematikus jelenségként állítják be. A vita civilizált hangnemben zajlott, de nem jutottunk el addig a pontig, hogy a rendőrség elismerje az etnikai profilalkotás gyakorlatának létezését (legalább esetenkénti előfordulását) és annak emberi jogsértő mivoltát.

A tematikus munkacsoportot egyelőre nem hagyjuk el, mert bízunk abban, hogy még folytathatjuk a téma megvitatását. Ha erre nem lesz lehetőség, akkor nem sok érv fog amellett szólni, hogy továbbra is járjunk a romaügyi tematikus ülésekre. Az általunk inkább szociálpolitikai témáknak tekintett, a munkacsoport ajánlási dokumentumaiban majd megjelenő területeknek ugyanis nem vagyunk szakértői, így azokhoz hozzászólni nem tudunk, és nevünket sem szeretnénk adni hozzájuk.

A sorozat első része (fogyatékossággal élők jogai, hajléktalanok munkacsoportok): itt érhető el.

A második rész (nők jogai, LMBT emberek jogai munkacsoportok): itt érhető el.

A harmadik rész (egyéb polgári és politikai jogokkal kapcsolatos tematikus emberi jogi munkacsoport és a véleménynyilvánítás szabadság munkacsoport): itt érhető el.

foto: compfight.com