HIV-tesztre megy egész Európa - 2. rész: az egészségügyi rendszer felelőssége

A HIV in Europe szervezésében európai HIV- Teszt Hetet tartanak novemberben. Miért fontos, hogy tudjuk a HIV-státuszunk? Kinek a felelőssége a szűrés? És mi, magyarok miért nem járunk szűrésre? Két részes blogsorozatban járunk utána. Az első rész itt olvasható.

Amikor az orvos ajánlja fel a szűrést

Az önkéntes egyéni HIV-teszt mellett az egészségügyben is felajánlhatják nekünk a tesztet. Ha egy orvos, vagy gondozó felajánlja a lehetőségét, vegyük komolyan. Számos olyan megbetegedés vagy fertőzés van, amelyek akár a HIV jelenlétére is utalhatnak. A HiE egyik projektjeként létrehozta azoknak a megbetegedéseknek, illetve állapotoknak a listáját, amelyek esetén az orvosnak fel kellene ajánlania a HIV-szűrést.

Az előrehaladott AIDS megbetegedés mellett a primer vagy más néven akut HIV-fertőzésnek is vannak tünetei, amelyek sajnos nem tipikusak, könnyen összekeverhetőek más fertőzések tüneteivel. A magas láz, izom és ízületfájdalmak, esetleges hasmenés vagy bőrkiütések 2-3 héttel a HIV-fertőzés után jelentkezhetnek. Az orvosnak nem könnyű ezeket megkülönböztetnie például egy influenza tüneteitől, viszont ha megfelelő bizalmi kapcsolat van az orvosunkkal, akivel akár a szexuális életünkről is tudunk beszélni, könnyen kizárhatjuk, hogy HIV-ről vagy esetleg más szexuális úton terjedő fertőzésről van-e szó, vagy valóban az influenzajárvány „áldozatai” lettünk.

Az egészségügyi ellátórendszer felelőssége tehát, hogy az orvosok és ápolók tisztában legyenek és felismerjék mind az akut HIV-fertőzés tüneteit, mind az immunhiányos állapot jelenlétére utaló megbetegedéseket és felajánlják a beteg részére a tesztet.

Miért nem járunk szűrésre?

Korábban már sokszor írtam arról, hogy Magyarországon nagyon kevés HIV-szűrést végeznek. Az évi kb. 80 ezer szűréssel nem csak az Európai Unióban, de egész Európában a sereghajtók között vagyunk.

Fontos, hogy tudd a HIV-státuszod! A minél korábban diagnosztizált és kezelt betegeknek hasonló a várható élettartamuk, mint egy adott országban a születéskor várható élettartam.

Annak, hogy miért nem megyünk el szűrésre, számos oka lehet:

1. Nincs elég információnk. Információ hiányában pedig nem tudunk felelős döntést hozni és például elmenni HIV-tesztre. Fontos, hogy minél többet tudjunk a HIV-ről, annak terjedési módjairól és ennek tudatában felelős döntést hozhassunk.

2. Van elég információnk, de nem érezzük magunkat veszélyeztetettnek. Sokan még mindig azt gondolják, hogy a HIV csak bizonyos csoportokat fertőzhet meg. A melegek, szexmunkások, illetve injektáló szerhasználók a HIV-járvány szempontjából valóban sérülékeny csoportnak számítanak, de fontos megérteni, hogy nem a csoporthoz való tartozás, hanem a kockázatos viselkedés jelenti a veszélyt a HIV-fertőzés szempontjából. Védekezés nélküli szexuális kapcsolat esetén a vírust nem érdekli, hogy a résztvevőknek milyen a szexuális orientációjuk. Egy heteroszexuális, védekezés nélküli szexuális kapcsolat ugyanolyan veszélyekkel járhat. Ezt igazolja az is, hogy globálisan a HIV főként heteroszexuális úton terjed, a fertőzöttek több mint a fele nő.

3. Félünk az esetleges pozitív eredménytől. Az „inkább nem akarok tudni róla” stratégia a HIV szempontjából különösen veszélyes lehet. A fertőzés évekig, de akár évtizedekig is tünetmentes lehet, közben fokozatosan leépül az immunrendszer, a nem kezelt HIV pedig potenciális fertőzésforrást jelent az összes partnerünk számára. A diagnosztizált fertőzöttek jelentik a legnagyobb fertőzésforrást. Európai adatok szerint, bár arányuk 30 százalék körüli, tőlük ered az új fertőzések több mint 80 százaléka.

4. Félünk a pozitív eredmény okozta kiközösítéstől. Bár a HIV mára orvosi szempontból valóban egy jól kezelhető állapottá vált, az egyén életét még nagyon meg tudja nehezíteni. A HIV-hez társuló előítéletek és stigma miatt nehéz, szinte lehetetlen felvállalni a pozitív-státuszt. Elutasításhoz, megvetéshez, sok esetben társadalmi ellehetetlenüléshez is vezethet egy HIV-diagnózis. Az előítéletek ellen viszont lehet és kell is küzdeni. Felvilágosító kampányokra van szükség, amelyek elérhetővé teszik mindenki számára a HIV-vel kapcsolatos tudást, eloszlatva tévhiteket, ezzel csökkentve a stigmát, elősegítve a HIV-vel élők előbújását.

5. Voltunk már szűrésen és borzalmas élmény volt. Sajnos sok esetben halljuk azt, hogy a szűrés egy rémálom volt. Ilyenkor nem a tűszúrásra és vérvételre panaszkodnak sokan, hanem a gondozó, illetve orvos hozzáállására, a hosszú, gyakran hetekig tartó várakozásra, mire kézhez kaphatták a leletet. Az ilyen helyzetek valóban rontanak a tesztelési kedven. Az egészségügy feladata, hogy olyan biztonságos és bizalmas légkört teremtsen az orvos illetve a tanácsadó, ami elősegíti, hogy szívesen visszamenjünk a szűrőállomásra és bizalommal beszéljünk olyan kényes témákról, mint a szexualitásunk vagy az esetleges szerhasználat.

Láthatjuk tehát, hogy még mindig számos problémával, akadállyal szembesülhet az, aki szeretné megtudni a HIV-státuszát. Az európai HIV-Teszt Hét azonban jó lehetőség, hogy minél többen elmenjünk a szűrésre. A december 1-jei AIDS világnap ezzel nem csak a megemlékezés és figyelemfelhívás eszköze lehet, de azt is elérhetjük, hogy javuljon azoknak az aránya, akik tisztában vannak a HIV-státuszukkal.

A stigma öl, nem a HIV! Fontos, hogy ismerd a HIV-státuszod! November 26-án, 16-18 óra között ingyenes és anonim szűréssel egybekötött tanácsadást szervezünk az Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálatnál (1113 Budapest, Karolina út 35/b).

Bagyinszky Ferenc - HIV/AIDS programvezető - TASZ

foto: compfight.com