Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) jóváhagyta az észt bíróságok döntését a Delfi v. Észtország ügyben, ami arról szólt, hogy ki felel jogilag az internetes kommentekért. A szólásszabadság barátai szomorúan olvasták az ítéletet.
Az észt ügy egy újságcikkel indult, amit a legnagyobb helyi internetes híroldalon, a Delfin jelent meg. Észtország partjai mentén télen megfagy a víz, ezért néhány szigetet olcsóbb és praktikusabb a jégen vezetett utakon megközelíteni. A 2006 januárjában megjelent cikk arról számolt be, hogy a jégutakat nem lehetett megnyitni. Ennek oka az volt, hogy egy hajózási cég, amely kompokat üzemeltet a szárazföld és a szigetek között, megváltoztatta a kompok útvonalát, így a jég nem tudott kellően megvastagodni, hogy biztonságos legyen rajta a közlekedés. A cikk alatt szabad volt kommentelni, amit az olvasók meg is tettek. Sokan felháborodtak a cég viselkedésén, és keményen kritizálták a társaságot és annak egyik vezetőjét, aki a cikkben is megszólalt.
A hajózási cég a kommenteket látva felszólította az újságot, hogy távolítsa el a sértő megjegyzéseket, aminek a Delfi eleget is tett. Később per lett a dologból, és az észt bíróságok annak ellenére is felelősségre vonták az internetes lapot, hogy addigra már minden bántó kommentet eltávolítottak. A Delfi végül Strasbourgban kereste az igazát, de ott sem volt szerencséje. Az EJEB szerint nem sérült a véleménynyilvánítás szabadsága az észt bíróságok döntése miatt.
Mielőtt kritizálnánk a döntést, érdemes tisztázni pár alapfogalmat az internet működésével kapcsolatban. A tartalom előállítóját tartalomszolgáltatónak nevezzük. Ez lehet egy személy vagy egy médium, vagy a kettő egyszerre is: ilyen tipikusan, amikor egy internetes újságban megjelent cikk esetében az újságíró és az újság is tartalomszolgáltató. A tartalom csak úgy tud megjelenni az interneten, ha van egy felület, amin a tartalomszolgáltató közzéteheti azt. Aki ezt a felületet biztosítja, az a tárhely-szolgáltató. A tartalomszolgáltató és a tárhely-szolgáltató bizonyos esetekben egybe esik, mint például hírportálok esetében, amik saját tartalmat szolgáltatnak saját tárhelyen. De a két szerep el is válhat: ennek a blogposztnak a tartalmát a TASZ, a tárhelyét a blog.hu szolgáltatja. Egy újságcikk alatt születő kommentekkel is ez a helyzet: az újság szolgáltatja a tárhelyet, a kommentelők a tartalmat.
Ebben a rendszerben felmerül a kérdés, hogy kit terhel a felelősség, ha a tartalom jogot sért. A tartalom vagy a tárhely szolgáltatóját, esetleg mindkettőjüket? A széles körben elterjedt notice-and-takedown elv szerint, ha a tárhely-szolgáltató értesül arról, hogy a felületén olyan jogsértő tartalmat tettek közzé, amiről addig nem tudott, és azt eltávolítja, akkor mentesül a felelősség alól. Ez megoldás arra a gyakorlati problémára, hogy a tárhely-szolgáltatóktól irreális elvárni, hogy minden tartalmat, melyet a tárhelyén közzétesznek, egyenként megvizsgáljon. Ez már 2000 körül, a notice-and-takedown elv megjelenésekor is így volt, de különösen igaz a web2 megjelenése óta, ami a felhasználói interakcióra épül.
Ezt az elvet törte át az EJEB mostani döntése, hiszen a már eltávolított kommentekért való felelősségre vonást ítélte jogszerűnek a bíróság. Az EJEB többek között azzal érvelt, hogy az újságnak anyagi haszna származott nem csak az olvasottságból, hanem a kommentelhetőségből is, ezért vállalnia kell a kommentek okozta kárért a felelősséget. Az EJEB szerint a Delfinek előre kellett volna látnia, hogy milyen indulatokat korbácsol fel a cikke, és ehhez kellett volna alakítania a kommentelési rendszerét. Az ítélet szerint az újságnak meg kellett volna előznie, hogy becsületsértő megnyilvánulások kerüljenek nyilvánosságra. Fontos tényező még, hogy a Delfi nem kötötte regisztrációhoz a kommentelést, így a perelésének praktikus oka is volt: a kommentelők nem vonhatók felelősségre a szavaikért, hiszen azonosíthatatlanok.
Nem kell médiamágusnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ha egy jégút meghiúsulása ilyen erős érzelmeket vált ki, és ezt egy újságnak előre is kell látnia, akkor az állatkerti újszülöttekről szóló cikkeken kívül minden írás alatt meg kell tiltani a kommentelést. Erre az a bíróságok válasza, hogy előzetes moderálással kell megoldani a problémát: megmarad a kommentelhetőség, miközben mások személyiségi jogai sem sérülnek. Ám ez a megoldás nem valós alternatíva: egyetlen nagy forgalmú internetes lap sem engedheti meg magának, hogy napi több száz vagy több ezer kommentet előre elolvasson és eldöntse, hogy megfelelnek-e a jog mércéknek. És ha így is tesz, akkor később a notice-and-takedown elv sem védi meg a bíróság előtt, hiszen ha már ismerte a tárhelyén közzétett komment tartalmát, akkor már terheli a felelősség annak tartalmáért is. Az előzetes moderáció tehát a tárhely-szolgáltatókat kényszeríti cenzori szerepbe.
Az internetes véleménynyilvánítás sok mindenben különbözik a kommunikáció eddig megszokott formáitól. Nem könnyű olyan jogi megoldásokat találni, amelyek megfelelően védik a szólásszabadságot és a személyiségi jogokat is. Az észt bíróságoknak és az EJEB-nek most nem sikerült. Talán legközelebb! Mi szurkolunk. Addig is várjuk a kommenteket a cikk alá.
Dojcsák Dalma
Szólásszabadság Programvezető
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.