Szilvásvárad és a nyilvánosság ereje

Minden rendben ment addig, amíg a Bélapátfalvai szociális otthon a város szélére zárta el a több, mint 300 fogyatékos és idős lakót. Miután azonban egy EU-s projekt keretében lehetőség nyílt az intézet bezárására, először Bélapátfalva, most pedig Szilvásvárad lakosainak többsége akar megszabadulni jövendőbeli szomszédaitól. A fogyatékosok elűzését a helyi képviselő-testületek és polgármesterek is támogatják. A TASZ filmje egy nap alatt fordulatot hozott.

Képviselők a lakossági tiltakozás hullámain

Bélapátfalván 2012. augusztus 16-án tartottak közmeghallgatást. A lakosok többsége az ingatlanárak esésétől és a veszélyes, dühöngő fogyatékosoktól tartott, néhányan oszlatták az előítéleteket. A képviselő-testület és a polgármester is ellenséges volt a projekttel szemben: határozatban mondták ki, hogy csak egy ingatlan használatát tudják elfogadni, azt is azért, hogy munkát adjon a helyi lakosoknak. Volt bennük annyi cinizmus, hogy beleírták a határozatba, hogy az eredetileg tervezett 9 ingatlant a szomszédos településeken kell létrehozni azért, hogy szomszédaiknál erősödjön az ingatlanforgalom és a munkaerő-piac. Az ellenséges hozzáállás megtette a hatását: a módosított megvalósíthatósági tanulmányban már nem számolnak bélapátfalvai lakóotthonokkal. 

A bezárásra váró anyaintézmény és a soha létre nem jövő lakóotthonok Bélapátfalván. A tervezett ingatlanok egy része éppen hogy a város közigazgatási határán belül létesült volna.

Idén szeptemberben ugyanez játszódott le Szilvásváradon. A fenntartó a bélapátfalvai fiaskó után ezen a településen kísérelt meg ingatlanokat keresni. Szilvásváradon azonban egy lakossági közmeghallgatáson elemi erejű tiltakozás volt, majd a képviselő-testület is nyilatkozatot adott ki, amiben arra kérik a pályázót, hogy tegyen le a települést is érintő beruházási szándékáról. A tiltakozási hullámhoz Horváth László fideszes parlamenti képviselő is csatlakozott: két sajtónyilatkozatban kérte, hogy Szilvásváradra és a környező településekre ne vigyenek lakóotthonokat.

 A vitatott ingatlanok Szilvásváradon. A Meggyes út 44. alatti ház már inkább kívül, mint belül lenne a falun.

Bélapátfalva és Szilvásvárad lakosai többször hivatkoztak arra, hogy a pályázó nem tett meg mindent a lakosság tájékoztatása érdekében. Tény azonban, hogy erre nem is volt lehetősége az intézetnek, hiszen a támogatási szerződést még nem írták alá, és ezért bár a projektről szóló döntés megszületett, egyetlen fillért sem utaltak át számukra a munkálatok megkezdéséhez. A projekt hivatalosan még meg sem kezdődött.

A közhivatalt viselők felelőssége

A lakossági tiltakozás megszokott dolog: Magyarországon és más, nálunk fejlettebb országokban is volt és lesz példa erre. A félelmeket és az indulatokat lehet kezelni tájékoztatással, képzéssel, felvilágosítással és mindenekelőtt az érintettek közötti személyes kapcsolatok kialakításával. A tapasztalat az, hogy az előítéletek és indulatok lecsillapodására a beköltözés után kerül sor, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a fogyatékos állampolgárok nem dühöngő fenevadak vagy éppen a turistákat elrettentő szörnyek, hanem vezeték és keresztnévvel rendelkező átlagos emberek.

Derekegyházán hasonló történések játszódtak le több, mint 10 évvel ezelőtt. A lakók beköltözése után az indulatok hamar lecsillapodtak, ma béke van a faluban. (Szempont, MTV, 2011.01.31)

A képviselőknek és közhivatalt viselő személyeknek az a felelőssége, hogy küzdjenek az előítéletek ellen, és képviseljék a fogyatékos vagy idős állampolgárokat is. Hogy ennek a kötelességüknek nem tettek eleget, súlyos mulasztás. Az azonban, hogy a lakossági tiltakozástól sodortatva maguk is a leggyengébbek elűzését szorgalmazták, felelőtlenségük bizonyítéka. Ez akkor is így van, ha közben kínosan a fogyatékos állampolgárok elfogadásának szükségességét szajkózták, vagy többször is elismételték, hogy Szilvásvárad és Bélapátfalva kitűnő turistacélpont fogyatékosok számára. A tény mégis az, hogy politikai nyilatkozatot tettek arról, hogy a fogyatékos embereket nemkívánatosnak tartják településeiken, ezzel pedig ellenségesek voltak velük, és megsértették őket egy alkotmányos alapjogukkal – a lakóhely szabad megválasztásához fűződő jogukkal – összefüggésben. 

Tekintse meg a TASZ filmjét a szilvásváradi közgyűlésről!

Hiányzó résztvevők

A szilvásváradi közgyűlésen a félelmeknek és előítéleteknek nem volt ellensúlya. Ebben a helyzetben jelen kellett volna lennie az intézet vezetőjének, a beköltözni vágyó fogyatékos embereknek vagy fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezeteinek. Aligha várható el a rossz közhangulat megfordulása vagy az ellenséges politikai nyilatkozat megakadályozása, ha az érintettek nem veszik a bátorságot ahhoz, hogy megszólaljanak. Ugyanakkor nem utasította vissza a rá nehezedő nyomásgyakorlást Benedek István, a Heves Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság igazgatója, sem pedig a Főigazgatóság központi szervének vezetője. Az ő felelősségük az lett volna, hogy az első adandó alkalommal az elutasítás ellen nyilvánosan megszólaljanak. Érthetetlen, hogy az új kormányszervezet, amelyiknek fő célkitűzése, hogy „empatikus hozzáállást és emberséges magatartást tanúsítson a hozzá forduló, leggyakrabban segítségre szoruló, sok esetben súlyos fogyatékosságukkal vagy mentális problémáikkal küszködő emberek felé”, hallgat.

Mire valók az Európai Unió milliárdjai?

A források felett rendelkező és a pályázati rendszert koordináló Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek is meg kellett volna szólalnia. Felhívhatta volna a települések figyelmét arra, hogy a közösségi forrásoknak nem csak a turizmus vagy az infrastruktúra fejlesztése, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a fogyatékos állampolgárok esélyegyenlőségének a növelése is a célja. E különböző célok egyaránt fontosak, és a kedvezményezettek nem válogathatnak közöttük. Márpedig Bélapátfalva és Szilvásvárad éppen ezt teszi: ha nem okozott gondot Bélapátfalva számára, hogy 50 millió forintból korszerűsítse óvodáját, 120 millió forintból felújítsa az egészségházat, 95 millióból fejlessze könyvtárait vagy hogy 53 millió forintért burkoljon utakat, akkor fogadja el azt is, hogy nem mondhat nemet azokra a projektekre, amelyek a leginkább sérülékeny csoportoknak kedveznek. Ha örömmel látták ezeket a forrásokat és az épülő szolgáltatásokat, akkor miért várják el, hogy a fogyatékos állampolgárok életük végéig a faluszéli intézetből nézzék a felújított javakat? Bélapátfalva összesen 2,27 milliárd forint EU-s forrást nyert el. Szilvásvárad 317 millió forintból épített üdülőfalut, a helyi idegenforgalmi egyesület 32 millió forintot kapott, a Hotel Szilvás Szállodát 248 millió forintból újították fel, a helyi egészségügyi alapellátás infrastruktúráját 61 millió forintból fejlesztették, és 300 millió forintból hoztak létre turisztikai centrumot. Szilvásvárad összesen 2,2 milliárd forint EU-s támogatásban részesült eddig. Ha Szilvásvárad ezeket a forrásokat elfogadta, tisztában kell lennie vele, hogy nem sajátíthatja ki ezeket az egészségesek javára akkor, ha e források célja többek között az is, hogy épek és fogyatékosok közösen élvezzék azokat. A Szalajka völgyi vasút felújítása 523 millió forint volt. Miért akadálymentesítették, ha nem engednek be fogyatékosokat a településre? (adatok forrása: nfu.hu)

Nyilvánosság, felháborodás, fordulat

Miután a TASZ nyilvánosságra hozta a szilvásváradi képviselő-testületi ülésen készített felvételét, és a 444 riportot közölt az ügyről, a téma elemi erővel söpört végig az internetes nyilvánosságon. A felháborodás egyértelmű és erős volt, és azt jelentette, hogy a magyar nyilvánosság nem tolerálja fogyatékos emberek megbélyegzését és megalázását. Egy nappal később Horváth László országgyűlési képviselő, aki mindeddig a helyi indulatokat meglovagolva a fogyatékos állampolgároktól való megszabaduláson dolgozott, saját készítésű filmjében tett közzé részleteket az augusztus 16-án tartott közmeghallgatásról. A felvételeken a fogyatékos emberek pártolójaként igyekszik mutatni  magát, amint az előítéletek ellen és a beköltözők jogaiért küzd. Nem dolgunk megítélni, hogy pálfordulását a népszerűségvesztéstől való félelem vagy a helyzet őszinte átértelmezése motiválta. A lényeg az, hogy a nyilvánosságban határozottan kiállt a fogyatékos állampolgárok jogai mellett, majd sajtótájékoztatón tette egyértelművé, hogy nem engedi megakadályozni a beköltözést – röviden: közhatalmat gyakorlóhoz méltón kezdett dolgozni.

"A szilvásváradi közmeghallgatás után, az érintett települések lakosaival, vezetőivel, a lehetséges szomszédokkal, az ügyet ellenzőkkel és támogatókkal folytatott beszélgetéseim eredményeképpen megszületett a megoldás. Mind az öt érintett település képes befogadni a fogyatékkal élőket." (Horváth László közleménye, 2013. szeptember 22.)

A szilvásváradi képviselő-testület még nem szólalt meg, de bízunk benne, hogy az események hatására módosítanak álláspontjukon. 

Verdes Tamás