A Némó nyomában című népszerű mesefilmben szerepel egy doktorhal, Szenilla, aki elfelejt mindent, ami három percnél korábban történt, és emiatt mulatságos bonyodalmakba keveredik. A valóságban közel sem ennyire mulatságos folyamatos rövid távú emlékezetvesztést a pszichiátria anterográd amnézia néven tartja számon. Amennyiben létezne olyan módszertan, amellyel társadalmi szinten diagnosztizálni lehetne ezt a fajta memóriazavart, bizton felfedezhetnénk hazánkban is. Ezen rendellenesség legújabb megnyilvánulása az a kormánypárti sajtóból a kormánypárthoz is futótűzként átterjedő hír, hogy külföldiek pénzelik a nemzeti együttműködés rendszerével szemben kritikus civil szervezeteket, így például a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő egyesületet is, és ezek csak külföldi megbízóik érdekeit szolgálják.

Az ilyen hírek hallatán biztos többeket elfog a déja vu borzongató, de annál bizonyosabb érzése. Ezt az eget rengető felfedezést ugyanis szinte minden évben megteszik hazafias ügybuzgalomtól vezérelt újságírók, hatalmas csinnadrattát rendeznek körülötte, aztán a közérdeklődés egyébként gyér hullámainak elülése után ejtik és el is felejtik a témát. De csak azért, hogy hónapok, évek múlva valaki más megint megtegye ugyanezt a korszakalkató felfedezést, és a média egy része ismét lelkendezzen egy sort a hazánk ellen szőtt galád összeesküvés leleplezésén. Az különösen bámulatos, hogy ennyi év múltán egyes újságírók még mindig tényfeltáró újságírásként tudják eladni azt, ami egyébként mindenki számára könnyen hozzáférhető, a honlapunkon és adományozó oldalainkon is megtalálható információ. Ezeknek az újságíróknak a valódi oknyomozó újságírókkal szemben ugyanis nem kell titkolózó hivatalokat perelniük és titkos informátorokkal beszélniük azért, hogy egyébként közérdekű adatokhoz férjenek hozzá. A TASZ részletes mérlegeket és beszámolókat tesz közzé a honlapján, tevékenységei részletesen dokumentáltak, mindenki számára nyomon követhetők a hagyományos és a közösségi médiában. Ennyit a nagy leleplezésről. 

 Persze érthető, hogy nehezen találnak fogást rajtunk és mindig ugyanahhoz a nótához térnek vissza: a TASZ alapítása óta változatlanul  nem kér és nem fogad el egy fillér támogatást sem az államtól, sem a pártoktól. Ma is bevett módszer az állami döntések legitimálása az adófizetők pénzéből támogatott, kormányhűségüket lépten-nyomon hangoztató “civil” szervezetek segítségével. Mi azonban kizárólag magánszemélyektől és alapítványoktól fogadunk el pénzt, garantálva ezzel a pártpolitikától és államhatalomtól való függetlenségünket. Kormányok jöttek, mentek, de sem a TASZ értékrendszere, sem adománygyűjtő szabályai, sem pedig ellenőrző (watchdog) tevékenységei nem változtak: számon kérjük a mindenkori hatalmon a polgárok szabadságjogainak indokolatlan korlátozását. Pártpolitikától függetlenül, de következetesen azért lépünk fel, hogy a különböző jogszabályok és az állam, illetve a közhatalmat gyakorlók tevékenységei alkotmányos elvek mentén csak indokolt esetben korlátozzanak alapvető jogokat.

Frissítsük fel egy kicsit a kormánypárti sajtó emlékezetét!

Az egyik támogatónk a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF), ami a ’90-es évek óta támogatja programjainkat. Az OSF akkor is fő támogatóink közé tartozott, amikor a miniszterelnököt Gyurcsány Ferencnek hívták, és a TASZ rendőrség által elkövetett tömeges jogsértések áldozatainak nyújtott jogi segítséget és képviseletet a 2006-os őszi tüntetések során. Amikor kemény és határozott hangon ítéltük el a gumilövedékeket és a hatósági önkény egyéb módszereit. Érdekes módon azon párt politikusai, amely “Magyarország ellen folytatott lejáratókampánynak” minősíti, hogy nemzetközi fórumokon kritizáljuk a kormányzatot a jogállam leépítése miatt, akkoriban a mi állásfoglalásainkat lobogtatták Brüsszelben és Strasbourgban. A Soros nevével fémjelzett alapítvány akkor is pénzelt bennünket, amikor a miniszterelnököt Bajnai Gordonnak hívták, és mi kampányt indítottunk a sávolyi motorpálya állami támogatásáról döntő kormányülés jegyzőkönyvének nyilvánosságra hozataláért. Már akkor is azzal vádoltak meg minket, hogy meg akarjuk torpedózni a magyar gazdaság fejlődését – holott egyetlen célunk akkor is az volt, hogy az adófizetők pénzéből, kormányzati részvétellel megvalósuló beruházások transzparensek, szakmailag feddhetetlenek legyenek.

Most, amikor a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívják, a TASZ ugyanazon értékek mentén, ugyanazon célok érdekében küzd, mint húsz éves fennállása óta mindig. A TASZ emberi jogok iránti elkötelezettsége nem változik meg egy kormányváltás miatt. És nem változik az sem, hogy a mindenkori kormány és annak holdudvara megpróbál befeketíteni minket. Ez is azt jelzi, hogy a szabad sajtóhoz hasonlóan a jogvédő szervezetek, mint a TASZ, fontos elemei a mindenkori hatalom ellenőrzésének, és akkor is emlékeztetnek a demokrácia alapértékeire, amikor éppen kényelmes lenne inkább elfelejteni és félrerakni őket.

Sárosi Péter