Lázár, Papcsák: a védett nómenklatúra

Az utóbbi időben divatba jött büntetőeljárások indítása kommentelőkkel szemben. Legutóbb Lázár János országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Hódmezővásárhely polgármestere, az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának tagja gondolta úgy, hogy becsületsértés miatt eljárást indít kommentelőkkel szemben, akik nem is túl élesen, nem is túl viccesen, de kritikát fogalmaztak meg vele szemben. A kommentek bőven a szólásszabadság határain belül vannak, mégis folyik a nyomozás. Hasonló volt a Papcsák Ferenc országgyűlési képviselő, Zugló polgármestere által tett feljelentés is a 168 óra és a Népszava kommentelőivel szemben. A nagy port kavart eseteken túl a TASZ tud olyan feljelentésről is, ahol egy polgármester facebookos privát posztban való lehülyézése vezetett büntetőeljáráshoz.

A kommentelők ellen indított hadjárat önmagában is problematikus, hiszen azt jelzi, hogy a közhivatalt betöltő politikusok nincsenek tisztában azzal, hogy közmegbízatásuk egyik oldalán közpénzből kapott fizetésük, a közügyekben gyakorolt döntés lehetősége és a befolyás áll, cserében viszont az átlátható működés kötelezettsége, a kritika, olykor a bántó élcelődés az osztályrészük.

A kommentelők elleni jogi eljárásoknak azonban nem csak az érintett politikusok mértéktévesztése az oka. Van ezeknek az ügyeknek egy olyan aspektusa, ami szabályozási problémára vezethető vissza. A büntetőeljárásról szóló törvény a becsületsértést és rágalmazást kiveszi a magánvádas bűncselekmények közül, ha azt hivatalos személy ellen követik el hivatalos eljárása alatt vagy hivatalos eljárása miatt. Ugyancsak kivétel a hatóság sérelmére elkövetett becsületsértés, rágalmazás, ha azt hivatali működésével összefüggésben követik el. Ezekben az esetekben a rágalmazás, becsületsértés nem magánindítványra büntetendő, hanem hivatalból üldözendő. Magyarul: ha az átlagember úgy érzi, hogy megsértették, akkor ő képviseli a vádat, és iparkodik meggyőzni a T. Bíróságot igazáról. Ha ugyanez egy polgármesterrel, országgyűlési képviselővel történik, akkor beindul az állam büntetőhatalma: az ügyész képviseli a vádat. A polgármester, országgyűlési képviselő vagy más hivatalos személy megteszi a feljelentést, és a többit az állami gépezetre bízza. Még több közpénz, extra védelem. Álljon itt, kik érdemesek erre az extra védelemre:
a) az országgyűlési képviselő;
b) a köztársasági elnök;
c) a miniszterelnök;
d) a kormány tagja, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár;
e) az alkotmánybíró, a bíró, az ügyész, a választottbíró;
f) az alapvető jogok biztosa és helyettese;
g) a helyi önkormányzati testületek tagja;
h) a közjegyző és a közjegyzőhelyettes;
i) az önálló bírósági végrehajtó és az önálló bírósági végrehajtó-helyettes;
j) az Alkotmánybíróságnál, bíróságnál, ügyészségnél, államigazgatási szervnél, önkormányzati igazgatási szervnél, az Állami Számvevőszéknél, a Köztársasági Elnöki Hivatalnál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál és az Országgyűlési Őrségnél szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik,
l) jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el.
Ugyanilyen extra védelmet kapnak a hatóságok is (tehát nem ember, hivatal!), ha hivatali működésükkel összefüggésben történik a becsületsértés vagy a rágalmazás. Mind a hivatalos személy, mind a hatóságok extra védelme ellentmond az Alkotmánybíróság korábbi határozatainak, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság ítéleteinek és a józan észnek is. Ha egyszer egy hivatalos személynek szélesebb körben kell tűrnie a tevékenységével kapcsolatos kritikát, akkor miért biztosít számára az állam extra büntetőjogi védelmet? A hatóságok extra védelme még érthetetlenebb, egy hatóságnak alig-alig képzelhető el hogy becsülete, méltósága lenne.

Van még egy csavar a dologban: mivel az ilyen bűncselekmény közvádas, ezért amikor a jogsértést megállapítják – akár mert a kommentelőt elítéli a bíróság, akár mert a közvetítő eljárás keretében (békéltető tárgyaláson), csak hogy vége legyen már a vegzálásnak, bocsánatot kér –, akkor az illető bekerül a bűnügyi nyilvántartási rendszerbe.
A bűnügyi nyilvántartási rendszerről szóló 2009. évi XLVII. törvény szerint a személyazonosító adatokat, mint név, születési hely idő, stb. és az érintett fényképét nyilván kell tartani, ha őt büntetőeljárás alá vonták, vagy ha bűnösségét jogerős bírói ítélet kimondta. Magánindítvány esetén a büntetőeljárás alá vonással nem jár nyilvántartásba vétel. Mivel azonban itt közvádas bűncselekményről van szó, az érintetteket rabosítják és nyilvántartják.

A TASZ álláspontja évek óta változatlan abban, hogy becsületsértés, rágalmazás esetén aránytalan egy éves szabadságvesztéssel fenyegetni bárkit, éppen elég a polgári jogi út igénybevételének lehetősége. Az azonban, hogy hivatalos személyek és hatóságok esetében a büntetőeljárás még szigorúbban, ügyészi közbenjárással történjen, teljes mértékben indokolatlan. Olyan jogszabályi probléma ez, amelyet vagy az Országgyűlésnek, vagy az Alkotmánybíróságnak kéne rendeznie, mégpedig minél előbb.
Mivel megszűnt a lehetőség, hogy absztrakt normakontrollt kérjünk az Alkotmánybíróságtól, ezért az Ombudsmanhoz fordulunk, amelyben kérjük, hogy indítson normakontroll eljárást az Alkotmánybíróság előtt. A Papcsák és Lázár áldozatok közül egy-egy embert képvisel a TASZ, amennyiben a nyomozást után megindul az eljárás, akkor szintén élünk az alkotmányjogi panasz lehetőségével. Amennyiben pedig a magyar bíróságok előtt nem sikerül érvényesíteni a szólásszabadságot, akkor a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulunk.

Simon Éva
a TASZ Szólásszabadság programjának vezetője