Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó ügyvédje feljelentéssel fenyegetett meg  szerkesztőségeket arra az esetre, ha beszámolnának a tanácsadó bűncselekményének részleteiről. Az eset kapcsán a közhatalom ellenőrizhetősége, átláthatósága forog kockán.

Ha megindul a büntetőeljárás a Magyar Narancsban megjelent cikk szerzője ellen, akkor a bíróság arról fog dönteni, hogy egy közügyekre és közhatalmi döntésekre komoly hatást gyakorló egyén személyes adatai mennyiben tartoznak a nyilvánosságra. A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy az információ- és sajtószabadság részének tekinthető-e a kormányfő tanácsadójának tettéről zajló közbeszéd.

A személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága két olyan alapjog, ami gyakran kerül szembe egymással. Jó példát találhatunk erre a TASZ honlapján, ahol két cikk is foglalkozik a köztársasági elnöki kegyelmek nyilvánosságával. Az egyik cikkben az adatvédelmi programunk amellett érvel, hogy bizonyos kegyelmi döntések megjelentetése jogsértő lehet. A másik cikkben az információszabadság program arról számol be, hogy a TASZ perre ment a kegyelmi határozatok nyilvánosságáért. Természetesen nem arról van szó, hogy a két programvezető elfelejtett egyeztetni egymással, hiszen a két program vezetője valójában egy és ugyanaz a személy. Valójában a két alapjog közötti ellentét csak látszólagos. Egyszerre képviselhető, hogy bizonyos személyek bűnügyi adatait indokolt nyilvánosságra hozni, míg mások esetében azok védelme mellett szólnak erős érvek. A kérdés, hogy Habony Árpádot melyik csoportba soroljuk. Mindezt az illető személye, funkciója és konkrét tevékenysége határozza meg. Ebből a szempontból érdektelen, hogy a bírói gyakorlat által kidolgozott közszereplő fogalomból vagy az információszabadság törvény közfeladatot ellátó személy definíciójából indulunk ki.

A kérdés mérlegelésekor azokra az érvekre támaszkodhatunk, amelyekkel a jóhírnév védelme és a véleménynyilvánítás szabadsága közötti határokat jelölték ki a bíróságok. Ilyen például az Alkotmánybíróság híres, 36/1994-es számú határozata. Ebben a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság döntéseire hivatkozva a testület megállapítja, hogy „a kritika megengedhetőségének határai tágabbak a kormányzat, a közhivatalnokok esetében, mint a politikusok tekintetében, és valamennyi közszereplő esetében tágabbak, mint a magánszemélyek tekintetében.” Ezt az analógiát felhasználva állítjuk, hogy a közügyekre és közhatalmi döntésekre komoly hatással lévő személyek (legyenek akár politikai közszereplők, akár közfeladatot ellátó személyek) magánszférája és ennek keretében a személyes adataik védelméhez fűződő joga korlátozottabb, mint a civileké. Ez utóbbi érvelés az Alkotmánybíróság későbbi gyakorlatában is megjelent (60/1994. AB határozat), és máig töretlenül érvényesült.

De tegyük félre egy pillanatra a jogi érveket. Vajon jogállami keretek közt elfogadható-e, hogy a miniszterelnök tanácsadójának büntetőügye és elítélése ne tartozzon a nyilvánosságra? Szerintünk nem, és csak nagyon szűk körben engedhető meg kivétel ez alól. Habony szerepéből adódóan olyan hatással lehet a közügyekre, ami akár hivatalos pozíció nélkül is megalapozza a magánélethez fűződő jogának korlátozhatóságát. Tanácsadói tevékenysége írásbeli szerződés nélkül is alátámasztható, egyszerű internetes kereséssel tanulságos fényképek és cikkek hadára bukkanhatunk. Bizonyítékul szokás felhozni tanácsadói minőségére, ahogy Habony a méltán nagy érdeklődésre számot tartó Kapócs Zsókához fűződő viszonyáról nyilatkozott. A nyilvánosan elérhető facebook posztban Habony Árpád a Blikk által közölt cikk magánéletére vonatkozó tartalmát kifogásolja. Ellenben azt, hogy ő a miniszterelnök főtanácsadója, sem ez, sem más cikk kapcsán soha nem cáfolta.

Fogadjuk el kiindulási pontként, hogy Habony Árpád, miniszterelnöki tanácsadó, köteles tűrni magánszférája korlátozását és így egyes személyes-, akár bűnügyi adatainak nyilvánosságát is. Van-e ennek határa? Igen, egy politikai közszereplőnek is vannak olyan személyes adatai, melyek bizalmasságához nagyobb érdek fűződik, mint azok nyilvánosságához. Kétségkívül ilyen lehet egy betegség, a szexuális szokások, a családi karácsonyi menü stb. Az információszabadság törvény közérdekből nyilvános adatnak minősíti a közfeladatot ellátó személyek olyan adatait, melyek összefüggenek a közfeladat ellátásával. Azonban egy miniszterelnöki tanácsadó megítélésében nem csak az játszik szerepet, hogy a tevékenységével összefüggésben mit (nem) tesz, hanem az is, hogy esetleg problémamegoldásként megfelelő módszernek tekinti-e fizikai fölénye kihasználását (a nyílt utcán bántalmazott egy házaspárt, ezért ítélték el). Vitatható módon ugyan, de más országokban szexbotrányokba is szokás belebukni, holott az orális szexnek – egy hivatást leszámítva – nem sok köze van ahhoz, hogy valaki a hivatalát megfelelően látja-e el. Hozzátesszük, hogy egy ilyen típusú eseménynek is más lehet a megítélése egy olyan politikus esetében, aki konzervatív családi értékekkel kampányol.

Lehet arról vitatkozni, hogy ki a közszereplő, mit jelent az információs önrendelkezési jog, hol húzódik a határ a bizalmasság és a nyilvánossághoz fűződő érdek között, de az fel sem merül, hogy egy egyszerű, civil polgár bűnügyi adatai ne lennének védendőek. Bennünk nem merült fel, másban igen. Habony ügyvédje ugyanis egy nyilatkozatában emlegeti az ügyfelét feljelentő házaspár viselt dolgait. Ennek fényében különösen bájos, hogy a Habony büntetőügyével foglalkozó szerkesztőségek kaptak egy levelet a tanácsadó jogi képviselőjétől, melyben arra figyelmezteti őket, hogy a Narancsban megjelent hír közlése jogi következményeket vonhat maga után. Kérdés, hogy az újságírók ezután jól megnevelt gyerekek módjára viselkednek-e, és egy sort sem írnak többet az esetről, vagy megmaradnak a közügyek nyilvánosságát őrző és védő watchdog szerepében. 

Hidvégi Fanny

Adatvédelmi és Információszabadság Program