Egyre több olyan ügy kerül bíróság elé, amelyekben roma származású magyar állampolgárokat vádolnak meg magyarokkal szembeni rasszizmussal. A Tavaszmező utcai ügyben már Kúria döntés is született a közelmúltban. Mindeközben keresve-kutatva is alig találunk eseteket, amikor a romákkal szembeni rasszista erőszakot a jogalkalmazó gyűlölet-bűncselekménynek minősíti.

A Pesti Központi Kerületi Bíróságon kedden folytatódott az elsőfokú tárgyalás egy utcai verekedés kapcsán indult ügyben, amelyben a kölcsönös cigányozás-magyarozás ellenére kizárólag a „magyarozó” romákkal szemben, közösség tagja elleni erőszak miatt emeltek vádat. 2013. február 7-én hozott ítéletében a Kúria kimondta, hogy a fővárosi Tavaszmező utcában történt támadás elkövetői valamennyien cselekményük magyarság elleni rasszista indítéka miatt közösség tagja elleni erőszakért felelnek. A Miskolci Városi Bíróság tavaly nyáron másodszorra, megismételt eljárásban meghozott nem jogerős ítéletében a magyar nemzet tagjai elleni erőszak miatt ítélte el azt a kilenc roma férfit, akik rasszista támadástól tartva, általuk szélsőségesnek vélt személyek autójára támadtak. Egy ehhez nagyon hasonló, Sajóbábonyban történt esetben, amikor romák gárdisták autóját rongálták meg, az ügyész szintén a büntető törvénykönvy 174/B. szakasza alapján emelt vádat.

Az említett ügyek abban hasonlítanak, hogy az elkövetők többsége valamennyiben roma etnikumú, és – az ügy állásától függően – az ügyész vagy a bíróság szerint cselekményüket a magyarokkal szembeni rasszizmus motiválta. Az ügyek részleteiben, így jogi megítélésében azonban komoly különbségek lehetnek.

A miskolci és sajóbábonyi esetekben nyilvánvaló a jogalkalmazó tévedése, sőt, a szélsőséges, cigányellenes csoportok vélt vagy valós tagjaival szemben elkövetett cselekményeket a magyarsággal szembeni cselekményekként beállítani nem pusztán logikai hibának, inkább tudatos kirekesztésnek tűnik.

Ezekben az ügyekben a gépjárműre támadó romák szélsőségesek támadásától tartottak, és erre – különösen a romák elleni rasszista sorozatgyilkosságok időbeli közelsége miatt - alapos okuk volt. Ennek megfelelően cselekményüket nem előítélet, hanem félelem és a védekezés szándéka motiválta, így ellenük eleve fel sem merülhetett volna a közösség tagja elleni erőszak vádja. Ez a bűncselekmény ugyanis gyűlölet-bűncselekmény, aminek lényegi ismérve, hogy az elkövető cselekményét egy csoporttal szembeni előítélet motiválja, így a cselekmény az eshetőlegesen kiválasztott sértetten keresztül valójában a lenézett, alacsonyabb rendűnek tartott csoport ellen irányul.

Jogállamok azért iktatnak gyűlölet-bűncselekmény tényállásokat büntető kódexeikbe, hogy kifejezésre juttassák: a hátrányos helyzetű, diszkriminált csoportokkal szembeni előítéletes gondolkodásmódok (jellemzően a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a homofóbia) alapvető demokratikus értékek ellen irányulnak és veszélyeztetik a társadalmi békét, ezért az ilyen érzületek által motivált bűncselekmények elkövetőit indokolt az egyébként járónál súlyosabb büntetéssel fenyegetni.

Az előítélet motívumon túl tehát a koncepció lényegi eleme az is, hogy az előítélettel sújtott csoport az adott társadalomban történelmileg, illetőleg az adott történelmi pillanatban rendszerszintű elnyomás, diszkrimináció alatt álljon. Önmagában az előítélet mint indíték nem lehet ugyanis elegendő ahhoz, hogy egy bűncselekményt súlyosabbnak ítéljen meg az állam. Vannak például, akik előítéletesek a vegetáriánusokkal, a rózsadombiakkal, a valóság-show rajongókkal vagy a szőke nőkkel szemben. Ezek az előítéletek azonban – legalábbis a mai Magyarországon - nem párosulnak az adott csoport társadalmi szintű, intézményes hátrányos megkülönböztetésével és az ebből fakadó sérülékeny helyzettel, ami indokolttá teszi e csoportok legerősebb törvényi védelmét, az ilyen csoportokkal szembeni megbélyegző nézetek elleni büntetőjogi fellépést.

Miközben Magyarországon az empírikus tapasztalatokhoz képest és nemzetközi összehasonlításban is nevetségesen alacsony a közösség tagja elleni erőszak elkövetését megállapító ítéletek száma, roma elkövetők esetében azt látjuk, hogy a jogalkalmazó rendeltetésellenesen, túl tágan értelmezi a tényállást, ezt mutatják az előbb említett ügyek is.

A Tavaszmező utcai eset a sajtóhírek alapján a miskolci és sajóbábonyi ügyektől két fontos ponton is különbözik: az elsőként támadó roma vádlott úgy tűnik, valóban “magyarellenes” indítékkal, minden egyéb megfontolás híján pusztán azért támadt a kollegistára, mert az nem cigány létére a “cigányok utcájába” merészkedett. Vagyis előítélet indítékkal, és valóban ‘magyarsága’ (nem cigánysága) miatt alkalmazott erőszakot. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy önmagában a “magyarozás” nem lehet elégséges a ‘magyarellenes’ indíték megállapításához, és az elkövetés összes körülményét mérlegelve valamennyi vádlott motivációját egyenként vizsgálva juthat a bíróság kizárólag megalapozott, jogszerű döntésre.

Úgy fest tehát, ha valamely ügyben, akkor a Tavaszmező utcaiban állhatna meg a gyűlölet-bűncselekmény minősítés roma-nem roma viszonylatban – legalábbis az I. rendű vádlott tekintetében a jogszabály hatályos szövege ezt a minősítést lehetővé tette.

A TASZ álláspontja azonban az, hogy a mai Magyarországon – bár természetesen individuális szinten előfordulhat, hogy roma személyek a nem romákkal szemben előítéletesek -, mivel a “nem roma magyarok” csoportja társadalmi szinten nem tekinthető sérülékeny, hátrányos helyzetű csoportnak, nem indokolt az ilyen irányú előítéletekből fakadó erőszakot speciálisan büntetni, vagyis a magyar romák magyar nem romák elleni esetleges előítélete által motivált cselekményeket a gyűlölet-bűncselekmények fogalmi körébe vonni.

A romák magyarellenes rasszizmusát sulykoló bírói gyakorlat azért is különösen visszás, mert amikor romák ellen követnek el előítélet-motivált erőszakot, a legritkább esetben merül fel gyűlölet-bűncselekmény vádja, azaz egyértelműen megfigyelhető a jogalkalmazásbeli kettős mérce, az igazságszolgáltatáson belüli hátrányos megkülönböztetés a romákkal szemben.

Romák elleni rasszista cselekmények esetén a jogalkalmazók gyakran még attól is vonakodnak, hogy gyűlölet-bűncselekménynél enyhébb súlyú cselekményért megállapítsák az elkövetők felelősségét. Állításunk alátámasztására álljon itt egy példa:

A szélsőségesek gyöngyöspatai romákat zaklató cselekényei miatt nem indult hivatalból egyetlen eljárás sem, a TASZ feljelentéseire indult valamennyi ügyben megszüntették a nyomozást és nem találták alkalmazhatónak a közösség tagja elleni erőszak tényállását. Az egyetlen ügy, ami bíróságig eljutott, a gyöngyöspatai roma nemzetiségi önkormányzat elnökének feljelentése alapján indult. A feljelentés szerint 2011. március 10-én, vagyis abban az időben, amikor a cigányellenes „járőrözés” zajlott, egy öt fős csoport tagjai a cigánysoron haladva, egy-egy ház előtt néha megállva ostorral, fokossal fenyegetve megfélemlítő, rasszista kifejezéseket kiabáltak („Meghaltok cigányok! Rátok lesz gyújtva a ház! Én itt a soron fogok házat építeni, és a véretekkel fogom kifesteni!”, „Gyertek ki, úgyis meghaltok!”). Az ügyben eljárás alá vont személyek közül többekről lehet tudni, hogy szélsőséges nézeteket vallanak, illetőleg kötődnek a Betyársereghez (amely egy köztudottan rasszista, soviniszta csoport). Egyikük az egyik szélsőjobboldali hírportál szerint a Mátra-környéki betyárok vezetője, és ő, valamint néhány betyár „mindössze egy karikás ostorral teremtett rendet a gyöngyöspatai cigánysoron”.

Az ügyben garázdaság szabálysértése miatt indult eljárás a Gyöngyösi Városi Bíróságon, de eredménytelenül. A bíróság azért szüntette meg az eljárást, mert szerinte nem volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont személyek a roma kisebbség elleni provokáció, félelemkeltés akár eshetőleges szándékával jelentek volna meg. Magyarul: a nyilvánvalóan rasszista indíték ellenére a bíróság szerint nem volt rasszista szándék a cselekmény mögött, ezért a garázdaság szabálysértése, ami nem gyűlölet-bűncselekmény, vagyis megállapításához nem szükséges rasszista indíték, rasszista szándék hiányában nem áll meg.

A gyűlölet-bűncselekmények azért nagyon veszélyesek, mert a konkrét sértetten, mint egy előítélettel sújtott, sérülékeny helyzetű csoport valós vagy vélt tagján keresztül az egész csoportra átsugárzik a megalázottság, a kirekesztettség és a félelem érzése, ami feszültséget, akár erőszakot is szülhet a különböző társadalmi csoportok között, végsősoron tehát a gyűlölet-bűncselekmények az egész társadalomra negatív hatással vannak. Ezért rendkívül fontos, hogy a bűnüldöző hatóságok különös figyelmet fordítsanak az előítélet által motivált bűncselekményekre.

A romákat magyarok elleni rasszizmus miatt elítélő ítéletek, illetve az ellenük irányuló rasszista cselekmények alulminősítése ugyanazzal a hatással járnak: tovább fokozzák a romák társadalmi kirekesztettségét.

Jovánovics Eszter

Romaprogram-vezető