Miért nem ugat minden jogsértés miatt a TASZ?

“Bezzeg akkor nem tiltakoztok, amikor kirabolták az öreg nénit a cigányok!” “A magyarellenes szlovák nyelvtörvény ügyében miért nem szólaltatok meg?” “Hol volt a TASZ 2006-ban, amikor a rendőrök kilőtték az emberek szemét?” Ilyen és ehhez hasonló kommentek, kérdések dögivel érkeznek a különféle kommunikációs csatornáinkon. Vannak közöttük szimplán provokatívak és rosszindulatúak, de akadnak őszinte értetlenkedők is. Ideje hát, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és mindenki számára érthetően megfogalmazzuk, miért és hogyan választja ki a TASZ azokat az ügyeket, amelyekben megszólal, illetve jogi segítséget nyújt.

Először is kezdjük egy kis bevezetéssel. Amikor a TASZ 1994-ben megalakult, az alapítók szeme előtt az egyik legrégebbi és legsikeresebb amerikai civil szervet példája lebegett, a 20-as években alapított Amerikai Társaság a Szabadságjogokért (American Civil Liberties Union) példája. Az ACLU modelljét követve a TASZ küldetése az, hogy elősegítse a polgárok szabadságjogainak érvényesülését az állam indokolatlan beavatkozásaival szemben. A TASZ ezenkívül watchdog, azaz őrkutya típusú szervezet: folyamatosan monitorozzuk a jogalkotást és a közéletet, és ugatunk, ha baj van – tehát lecsapunk azokra az ügyekre, amelyekben az állam indokolatlanul akadályozza a szabadságjogok érvényesülését, vagy tétlenül tűri, hogy mások akadályozzák. Tevékenységünk jelentős része tehát reflektív jellegű.

Az egyszerű házőrző kutyákkal ellentétben azonban a TASZ nem minden idegent ugat meg, aki közel merészkedik a kerítéshez. Egyrészt a mi kerítésünket a nemzetközi emberi jogi egyezmények és az alkotmányos elvek jelölik ki, másrészt tevékenységünket kizárólag bizonyos területekre korlátozzuk, és azt is mérlegeljük, hogy vajon a sértett személynek, csoportnak milyen a jogérvényesítő képessége – tehát mennyire képes a törvény előtt megvédeni saját magát. A tájékoztatáson, a véleményezésen és a jogsegélyen kívül az egyik fő tevékenységünk a stratégiai pereskedés (strategic impact litigation), aminek a lényege az, hogy folyamatosan teszteljük a jogszabályokat és azok végrehajtását azzal a céllal, hogy azok minél jobban megfeleljenek az emberi jogi követelményeknek. A TASZ tehát egyáltalán nem l’art pour l’art pereskedik – a jogi lépéseink mögött mindig az a stratégiai megfontolás áll, hogy az adott ügy mennyiben segíti elő a hazai jogi szabályozás merevlemezének emberi jogi töredezettségmentesítését.

Miért nem szólal meg a TASZ, amikor romák követnek el bűncselekményt?

A vádakkal ellentétben a TASZ nem az elkövető vagy az áldozat származása alapján dönti el, hogy foglalkozik-e egy üggyel. Ez valóban diszkrimináció lenne. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a TASZ-nak minden ügyben meg kell szólalnia, amikor valaki kárára bűncselekményt követtek el. Önmagában akkor sincs megszólalnivalónk, ha egy roma ellen követnek el vagyon- vagy személy elleni bűncselekményt. Nem azért, mintha nem éreznénk együtt az áldozattal, hanem mert egyes paramilitáris csoportokkal szemben mi belátjuk, hogy a közbiztonság, a közrend fenntartása a rendőrség feladata és nem másé. Nem vagyunk áldozatvédelmi szervezet sem. A TASZ akkor jön be a képbe, ha az állam jogtalanul avatkozik be valakinek a privátszférájába, megsértik a szabadságjogait vagy diszkriminatívan alkalmazzák/nem alkalmazzák a jogszabályokat egy bizonyos csoporttal szemben. Ez a mi küldetésünk. Márpedig a hatóságok az esetek túlnyomó többségében nem a többségi társadalom ellen lépnek fel diszkriminatívan, nem a többségi társadalomhoz tartozók szabadságjogait sértik meg tömegesen, hanem a kisebbségekét, így például a romákét, drogfogyasztókét vagy fogyatékosokét. Vajon el tudjuk képzelni, hogy a rendőrségen, a kórházban vagy éppen az önkormányzatnál azért diszkriminálnak embereket tömegesen, mert nem romák, esetleg nem fogyatékosok?

Hibás az a felfogás, amely a kollektív bűnösség elvén alapul és a romákat mint közösséget teszi felelőssé egyes kiragadott bűncselekmények miatt. Az ilyen megközelítés ellentétes a törvény előtti egyenlőség elvével. A legtöbb olyan bűncselekménynek, amit a szélsőjobboldal a “cigánybűnözés” kategóriába sorol, valójában nincsen etnikai motivációja – nem “a cigányok” követik el “a magyarok” ellen, hanem egyéni elkövetők, többnyire anyagi haszonszerzés indítékból. Nem zárjuk ki természetesen annak a lehetőségét, hogy léteznek egyes bűncselekmények, melyeket romák követnek el nem roma áldozatok ellen a származásuk miatt, azonban nem ez az indíték a jellemző. Álláspontunk szerint a bíróság hibásan járt el azokban az esetekben is, amikor a vélt vagy valós szélsőjobboldali radikálisokat megtámadó romák tettét a magyar nemzet elleni támadásnak minősíti, és közösség tagja elleni erőszak miatt szigorúbban ítéli meg. Ezeket a bűncselekményeket nem a “magyar etnikum” elleni gyűlölet, nem a származás motiválta, hanem a szélsőséges paramilitáris mozgalmaktól való félelem. Ellenben a rendőrség rendszerint garázdaságnak és nem közösség tagja elleni erőszaknak minősítve bagatellizálja el azokat az eseteket, amelyekben romákat egyértelműen a származásuk miatt támadnak meg szélsőségesek. Ez a kettős mérce indokolja a TASZ közbelépését.

A TASZ a romák ellen elkövetett szörnyű sorozatgyilkosság idején döntött úgy, hogy elkezdünk foglalkozni a romák elleni hatósági diszkrimináció bizonyos fajtáival, ugyanis a hatóságok a nyomozás során annyi mulasztást és jogsértést követtek el, ami szükségessé tette beavatkozásunkat. Egyetlen más csoport sincsen a magyar társadalomban, amely hasonlóan széles körű és rendszerszerű hátrányos megkülönböztetésben részesülne a hatóságok részéről. Dokumentáltuk, hogy egyes településeken mondvacsinált okok miatt már pusztán azért is megbüntetik a romákat, ha elhagyják a “cigánytelepet”, már az iskolában is szegregálják őket és gyakorlatilag másodrangú állampolgárok a saját hazájukban. A TASZ ezenkívül kiemelt feladatának tekinti a mélyszegénységben élők érdekeinek védelmét – hiszen ők jóval kevésbé tudják érvényesíteni a jogaikat, mint iskolázott, vagyonos polgártársaink, a mélyszegénységben élők körében pedig jóval nagyobb arányban találhatunk romákat, mint nem romákat. Hiszünk abban, hogy a jövő nem a kirekesztésben, hanem az integrációban rejlik, ennek elősegítése pedig kormányzati feladat lenne – nem a TASZ hibája, hogy ilyen mértékű a munkanélküliség és a nyomor, és ennek következtében gyengül a közbiztonság és nő a kiszolgáltatottság.

Miért nem szólalt meg a TASZ a szlovákiai nyelvtörvény ügyében?

A TASZ kizárólag azokban az ügyekben szólal meg, amelyeket saját programjai lefednek: a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadsága, információszabadság, adatvédelem, drogpolitika, betegjogok, reprodukciós jogok, romákkal szembeni hatósági diszkrimináció. Vannak olyan területek, amelyekkel nem foglalkozunk: nem azért, mert azokat nem tartjuk fontosnak, de vagy hiányzik hozzá a megfelelő szakértelmünk, erőforrásaink, vagy léteznek olyan emberi jogi szervezetek, amelyek már lefedik az adott területet. Így például nem foglalkozunk a börtönben fogva tartottak jogaival, mivel ezt a területet a Helsinki Bizottság fedi le, és nem foglalkozunk a melegek jogaival sem, hiszen arra ott vannak a melegjogi (LGBTQ) szervezetek. Vannak természetesen határesetek: a melegtüntetés kapcsán például rendszeresen megszólalunk, hiszen az a gyülekezési szabadságról szól, és bár nem folytatunk kampányt az atomerőművek ellen/mellett, de az e célból tüntetők véleménynyilvánításhoz fűződő jogait megvédjük, illetve segítünk újságíróknak abban, hogy erről közérdekű adatokat pereljenek ki az államtól. Néha honlapunkon, blogunkon foglalkozunk külföldi államok területén elkövetett jogsértésekkel is – amennyiben valamelyik programunk ügyéhez szorosan kapcsolódik az adott téma, és fontos tanulságokkal jár a nemzetközi és/vagy magyarországi szabályozással kapcsolatban is. Írtunk például a Pussy Riot punkbanda peréről, mivel az a véleménynyilvánításhoz és a vallásszabadsághoz fűződő jogok (látszólagos) konfliktusáról szolgált tanulságokkal – mindkettő szorosan kapcsolódik a TASZ tevékenységéhez. A készülő magyarországi jogszabályokkal ellentétben azonban nem monitorozzuk rendszeresen a külföldi államok, például Szlovákia jogalkotását, különösen nem olyan területeken (nyelvi, etnikai és kulturális jogok), amelyekkel idehaza sem foglalkozunk. Ez nem jelenti azt, hogy hidegen hagynak minket ezek a témák. A TASZ tagjai gondolhatják azt magánemberként, hogy a szlovák nyelvtörvény világraszóló igazságtalanság, de mint TASZ éppúgy nem nyilvánulhatnak meg erről, mint ahogy a globális felmelegedésről, a jegesmedvék kihalásáról vagy a világgazdasági válságról sem. Szakmai hitelünket rombolnánk, ha olyan ügyekben szólalnánk meg, amelyek nem tartoznak a TASZ fókuszába.

Hol volt a TASZ 2006-ban?

Erre a kérdésre a legkönnyebb válaszolni, ezért is hagytam utoljára. A kérdést feltevők többnyire beskatulyáztak minket “baloldali-liberális” szervezetnek, amely szelektíven értelmezi az emberi jogokat. Elfelejtik, hogy a TASZ már az előző kormányok idején is az egyik legkritikusabb civil szervezet volt, ami nemcsak a sávolyi beruházással vagy a Gripen-üggyel kapcsolatban tört borsot a szocialista kormány orra alá, de következetesen és proaktívan fellépett a 2006-os tüntetések során elkövetett törvénytelenségekkel szemben. Ezért aztán a balliberális médiától meg is kaptuk a magunkét: hiszen a skatulyázás nem csak jobbfelől működik, hanem balról is! Számos esetben nyújtottunk ingyenes jogi képviseletet azoknak, akiket jogsérelem ért a rendőri intézkedések során, felemeltük szavunkat a gumilövedékek bevetésére vonatkozó jogszabály megsértése miatt. Rámutattunk, hogy az előállított fiatalok egy részénél a jelentések nem konkrét, a cselekményt pontosan leíró adatokat, hanem csak ködös és általános információkat tartalmaztak, melyek számos esetben eredményezték az előállítottak előzetes letartóztatását, de a vádemeléshez gyakorlatilag kivétel nélkül kevésnek bizonyultak. Azok, akik ma “Magyarország lejáratásával” vádolnak minket a külföld előtt, néhány évvel ezelőtt ellenzékből még lelkesen támogatták azt, hogy nemzetközi tamtamdobokat vertünk a hazai törvénytelenségek ügyében – és akik akkor kormányból bíráltak minket, most ellenzékiként rajongóinkká váltak (lásd korábbi írásomat). A TASZ álláspontja viszont kormányoktól függetlenül mindig ugyanaz, és mi mindig ellenzékben vagyunk, pénzt pedig nem fogadunk el sem a kormánytól, sem politikai pártoktól. Döntse el mindenki maga, kit tart hitelesebbnek.

Sárosi Péter
TASZ