Vannak, akik tudtak élni választójogukkal, vannak, akik nem

A 2014-es országgyűlési választások óta azoknak a magyar állampolgároknak, akiknek nincs magyarországi lakcímük, lehetőségük van levélben leadni a szavazatukat. Kibővült a politikai közösség a határon túli (és a külhoni) magyarokkal, akik beleszólási jogot kaptak a magyar politikai életbe is. De valóban mindannyian élhettek ezen jogukkal, vagy vannak kivételek? Mint idén kiderült, vannak.

A határon túl élők, akiknek nincs magyarországi lakcímük, egyéni képviselőjelöltre nem, csak listára szavazhatnak (hiszen nincsenek külhoni egyéni választókerületek). Ők  nem kizárólag a szomszédos országokban élők közül kerülnek ki: azok is ebbe a csoportba tartoznak, akik az utóbbi években Nyugat-Európába költöztek és megszüntették a magyarországi lakóhelyüket. A levélszavazásról, és arról, hogy ez miért diszkriminatív korábban számos kritikát fogalmaztunk meg: felhívtuk a figyelmet a visszaélések lehetőségére, ahogy arra is, hogy indokolatlan hátrányos megkülönböztetésnek minősül, hogy nem minden határon túl élő magyarnak van lehetősége levélben szavazni. Az azonban meglepetés volt, hogy idén egészen váratlan jogsértések kapcsán is foglalkoznunk kellett a témával a már ismert problémák mellett.

Az idei országgyűlési választáson ugyanis példátlan események történtek: pontosan meg nem határozható számú esetben, de mindenképpen tömegesen fordult elő, hogy magyar lakcímmel nem rendelkező választópolgárok nem kapták meg időben a szavazási levélcsomagot, így nem tudták leadni a szavazatukat - ezzel pedig megfosztották őket a választójoguktól, az egyik legfontosabb politikai részvételi joguktól.

A legszélsőségesebb eset minden bizonnyal azé a választópolgáré, aki egy hónappal a szavazás napja után kapta meg a szavazási levélcsomagot - ekkorra az már csak értéktelen papírhalom volt. Ahogy közeledett a szavazás napja, egyre többen keresték meg jogsegély-szolgálatunkat, és tárcsázták választási forródrótunkat, mert aggódtak, hogy lemaradnak a szavazásról: egyesek levélcsomagja csak nem akart megérkezni. Több esetben a szavazás napja előtti napon vagy éppen a szavazás napján csengetett vele a postás - de néha még akkor sem.

A hozzánk forduló, levélben szavazni jogosult polgárok sokféle helyzetben voltak, de egy valami mind közös bennük: nem tudtak élni a választójogukkal. A levélcsomagnak ugyanis a szavazás napja előtt meg kell érkeznie a Nemzeti Választási Irodához, de ezt ilyen szűk határidő alatt már általában lehetetlen megoldania a választópolgárnak. Akik olyan szerencsések voltak, hogy bár jelentős késéssel kapták meg a levélcsomagot, de a közelükben volt szavazásra kijelölt külképviselet, azok oda vihették el azt a szavazás napján. Mindannyian érezzük viszont, hogy ez nem lehet megoldás, mert a választópolgárok közül valakinek volt erre lehetősége, másnak nem. Van, akinek ez óriási erő- és anyagi befektetés lett volna (képzelhetjük, milyen lehet egy nappal a szavazás előtt repülőjegyet venni, megoldani a gyerekek felügyeletét), másnak pedig egyenesen lehetetlen volt. Eleve nincs minden országban magyar külképviselet - és ha van is, egyesek akkor is csak sokszáz kilométeres utazás árán tudnák azt megközelíteni.

Egyelőre nem világos, miért nem jutott -- időben -- szavazólaphoz a választópolgárok egy része. A levélcsomagokat részben ismeretlen okból, részben a Nemzeti Választási Iroda mulasztásából (elhúzódó jogorvoslati eljárások miatt) késve postázták. Tehát az esetek többségében már akkor borítékolható volt, hogy a jogbiztonságot és a választójog gyakorlását sértő mulasztás fog bekövetkezni, amikor a csomagok még el sem hagyták Budapestet. Ráadásul a diszkrimináció gyanúja is felmerül, hiszen az eljárás eredményeképp egyes választópolgárok tudtak élni a jogaikkal, mások pedig nem. Márpedig ha már egyszer úgy döntött a jogalkotó, hogy a határon túli állampolgároknak is választójogot ad, akkor a jog érvényesülését biztosítania kell - méghozzá mindenkinek megkülönböztetés nélkül -, nem pedig akadályoznia azt.

Mit tehetünk mi ebben a helyzetben? A tömeges, alapvető jogot és alkotmányos elveket érintő jogsértés miatt jelképes napon, június 4-én panaszbeadvánnyal fordultunk az Alapvető Jogok Biztosához (az Ombudsmanhoz), kérve, hogy vizsgálja ki a jogsértés okait, és tegyen - akár jogalkotásra, jogszabály-módosításra irányuló - javaslatot, hogy a hasonló eseteket a jövőben meg lehessen előzni.

Döbrentey Dániel

UPDATE: Az Alapvető Jogok Biztosa válaszolt a beadványunkra. Az Ombudsman kifejti, hogy a kormánypártok által beterjesztett Ve.-módosítás (amit azóta már el is fogadtak) megoldást kínál az általunk felvetett problémára, továbbá, hogy figyelemmel fogja kísérni a jogalkotási folyamatot, de - tekintettel a tervezett módosításra - nem tartja indokoltnak vizsgálat lefolytatását. Szerintünk a válasz nem kielégítő, és nem ad érdemi megoldást a határontúli választópolgárok szabad választójoggyakorlását, a választások tisztaságát fenyegető problémákra. Az ombudsman válaszának értékelését a nemrégiben módosult szabályozás tükrében itt olvashatod.