A Pride egy ideje megoldhatatlannak tűnő gyülekezési jogi probléma elé állítja a rendőrséget, ez idén is így volt. Pedig annak ellenére, hogy a gyülekezési törvény elég szűkszavú, a magyar gyülekezési jog, ideértve a törvény bírósági értelmezését, elég jól el is igazítja a jogalkalmazót a nehéz esetek kezelésében. A Pride nem önmagában nehéz eset egyébként. Kétségtelenül megosztja a felvonulás megtartása a szemforgató kereszténydemokratákat, vagy az olyan pojácákat, mint az érpataki polgármester, de ettől az még egy törvényes felvonulás, békés résztvevőkkel. Azok a szélsőjobboldali huligánok azonban, akik évről évre megtámadják, vagy igyekeznek megtámadni a felvonulókat, valóban jogot sértenek.

Ez, valamint a rendőrség válaszai erre a kihívásra azonban mára közbiztonsági kockázattá változtatták a Pride megtartását. A rendőri vezetés évről évre kétféleképpen próbál úrrá lenni ezen a helyzeten: előzetes tiltásokkal és/vagy a gyülekezési jogot aránytalanul korlátozó túlbiztosítással. Egyik sincs összhangban a gyülekezési jogot megillető jogvédelmi kötelezettséggel, és mindeddig egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek ellenére a rendőrség idén is ugyanezekkel az eszközökkel élt. Holott a magyar gyülekezési jog történetesen kínálja a jogok és a közrend biztosításának mind jogszerű, mind hatékony eszközeit.

Mi az előzetes tiltások tanulsága?

2011-ben is és 2012-ben is a rendőrség ugyanazzal az érveléssel előzetesen, a forgalom ellehetetlenülésére hivatkozva megtiltotta a Pride megtartását. Mindkét alkalommal a bíróság helyezte hatályon kívül a tiltást, és a menetet megtarthatták. A részletek elolvashatók a „Visszafoglalni az utcát!” című kiadványban (32. oldaltól), ebben az az érdekes, hogy mindkét esetben azt állította a rendőrség, hogy a felvonulás nagy valószínűséggel számos ellentüntetőt vonz majd, akik veszélyeztetnék a felvonulókat, utóbbiak biztonságáról a szervezők nem tudnának megfelelően gondoskodni. A bíróság ezzel kapcsolatban egyrészt azt hangsúlyozta, hogy a felvonulást fenyegető ellentüntetők várható megjelenése nem jelenthet alapot a gyülekezés betiltására – máskülönben gyakorlatilag bármilyen gyülekezést be lehetne tiltani. Másrészt pedig azt, hogy amennyiben a várható ellentüntetők biztonsági kockázatot jelentenek, akkor a gyülekezési jogból folyó állami kötelezettség a békés rendezvény biztonságos megtartásának garantálása. (Mivel a rendőrség a bírói végzés ellenére 2012-ben ugyanúgy megtiltotta a Pride-ot, jogvédő szervezetek beperelték a rendőrséget, és idén januárban a Fővárosi Törvényszék meg is állapította, hogy a tiltással diszkriminálták és zaklatták az LMBTQI-közösséget: a bíróság szerint a rendőrség nem valódi indokok alapján, hanem a felperesek és a meleg közösség szexuális irányultsága miatt tiltotta meg a felvonulást.)

Idén a rendőrségnek ugyan sikerült a megfelelő célpontot betájolnia, de a megfelelő megoldást most sem találta meg: egy homofób csoport jelentett be 25 fős ellentüntetést, amit a rendőrség megtiltott, a bíróság azonban hatályon kívül helyezte a tiltást. A rendőrség tehát nem bújhat ki azon feladata alól, hogy minden törvényesen bejelentett tüntetést biztosítson. Konkuráló, egyazon helyre és időben bejelentett tüntetések esetére a szabály egyébként az, hogy a rendőrségnek egyeztetést kell kezdeményeznie a bejelentővel – mégpedig azzal, aki utóbb jelenti be a rendezvényét. A rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló rendelet ugyanis előírja, hogy a rendőrség az „esetleges megtiltást megalapozó körülményre hívja fel a szervező figyelmét és tájékoztassa, hogy ez a hely vagy időpont megváltoztatásával elhárítható” [4. § (5) bekezdés]. Megjegyzem, egy 25 főre bejelentett tüntetésnél pedig még az is aránytalan lenne, ha a rendőrség a tiltás terhe mellett igyekezne helyszínváltoztatásra ösztönözni az ellentüntetőket.

Mi a baj azzal, hogy a Pride-ot igyekszik védeni a rendőrség, akár körbekordonozással is?

Három tényből kell kiindulni. Az erőszakos huligánok létszáma messze elmarad a felvonulókétól – az erőszakos magatartás mindeddig sosem a felvonulók részéről valósult meg – a rendőrség rendre a felvonulókat zárja kordonok közé. Nem világos azonban, miért gondolja azt a rendőri vezetés, hogy a Pride proaktív „védelme” és nem az ellentüntetőké csökkenti jobban a közbiztonsági kockázatot. Figyelem, nem azt kérem számon a rendőrségen, hogy prejudikáljon: hogy előzetesen vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy egy törvényes ellendemonstráció tagjai a felvonulókra támadnak – hanem azt, hogy támaszkodjon bátran előző évekbeli tapasztalataira. A Pride-on több ezer ember vesz részt, és vonul a város egyik részéből a másikba, – ezzel szemben a statikus ellentüntetés létszámát 5-25 főben határozta meg a szervezője. (Rákérdeztem, hogy hány rendőr teljesített szolgálatot az idei Pride-dal összefüggésben, és hogy mennyibe kerül a költségvetésnek, illetve arra is, hogy az ellentüntetéssel összefüggésben hány rendőr teljesített szolgálatot, és hogy az mennyibe került.) De a pontos létszámtól függetlenül is: ha a közbiztonsági kockázatot minden eddigi tapasztalat szerint az agresszív homofóbok jelentik, akkor nem a Pride résztvevőit kell kordonok közé zárni. Hol tér el ettől a logikától a rendőri vezetés, és miért? Különös tekintettel arra a további tényre, hogy a rendőrség a felvonulás zavartalanságát, a biztonságát és a közrendet nem minden esetben tudja garantálni.

A Pride kordonok közé zárása nemcsak ésszerűtlen, hanem a joggyakorlás értelmét is megkérdőjelezi. E jogukkal ugyanis azért élnek a felvonulók, hogy minél szélesebb nyilvánosság előtt demonstrálhassák egyetértésüket az emancipáció hívei, és hogy a demonstrációjukhoz menet közben bárki csatlakozhasson. Ezért választják mindig Budapest legnagyobb tereit és sugárútjait a felvonulás helyszínéül és útvonalául. (’Menjenek máshová!’ – kiáltana fel a nyájas olvasó ezen a ponton, ha nem tudná, hogy a helyszín és az útvonal megválasztása éppúgy lényeges tartalma a gyülekezési szabadságnak, mint a mondanivaló megválasztása, úgyhogy nem kell máshová menniük. [Amúgy, ha máshol vonulnának, akkor kevésbé váltanák ki az agresszív homofóbok dühét, és nagyobb biztonságban lennének? Kétlem.]) Ha a rendőrség a széljobb-huligánoktól való félelme következtében be- és kiléptetőpontok bonyolult rendszerét erőltetve rájuk kordonerdő és rendőrsorfal közé kényszeríti a Pride résztvevőit, akkor az nem a gyülekezési joggal kapcsolatos pozitív állami kötelezettségek tiszteletben tartásáról tanúskodik.

Ha az eddigi taktikák se nem jogszerűek, se nem eredményesek, akkor mit tegyen a rendőrség?

A magyar gyülekezési törvény egyértelműen fogalmaz arra az esetre, ha egy tüntetés békétlenné válik: ha a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, valamint mások jogainak és szabadságának sérelmével jár, vagy a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak, akkor a rendőrség a rendezvényt feloszlatja [14. § (1) bekezdés]. Értelemszerűen egy olyan kislétszámú ellentüntetésnél, mint amilyen az idei Pride ellen szerveződött, a békétlenné válásnak könnyen elejét is veheti a rendőrség, éppen úgy, ahogy a Pride esetében ezt be is gyakorolta: a kordonokat és a rendőrsorfalat eléjük kell felállítani (bejelentésnél ugyanis egyértelmű, hogy hol és mikor jelenhetnek meg az ellentüntetők).

Minden más agresszorral szemben, a békés felvonulás és a közrend bármilyen veszélyeztetése vagy sérelme esetén pedig a szabálysértési és a büntetőjogi eszközök széles tárháza áll a rendőrség rendelkezésére. A rendzavarás, a garázdaság mellett a Pride esetében a gyülekezési szabadság megsértése és a közösség tagja elleni erőszak tényállásai mind-mind szóba jöhetnek, és ha megvalósulnak, akkor a határozott és azonnali rendőri fellépés hivatali kötelesség. A felvonulók védelmének tehát semmilyen jogi akadálya nincs, sőt, a jogaik és a közrend védelme egyaránt ezt követeli meg. Világos, hogy ez szintén extra erőforrást igényel, de ezt legalább jó jogi indokok támasztják alá, és talán nem kevésbé lenne eredményes, mint az eddigi gyakorlat.

Egy részkérdés megoldása

Az idei Pride-ot egy balhézó ellentüntető zavarta meg, akit a biztonsági őrök lerugdostak, és a rendőrök mindezt végignézték. Kezdjük azzal, hogy a gyülekezési jog nem terjed ki arra, hogy egy rendezvény „provokátor-mentes” legyen – különösen a Pride esetében, amely a felvonulás nyilvánosságával, csatlakozásra való nyitottságával büszkélkedik, nincs mit csodálkozni azon, hogy homofób polgárok vegyülnek a menetbe, és ők is véleményt nyilvánítanak. A kérdés az, hogy hogyan kell jog szerint kezelni a provokációt: ha a véleménynyilvánítás már nem egyszerűen zavarja a felvonulók gyülekezési jogának gyakorlását, hanem a menet rendjét veszélyezteti. A helyzet az, hogy itt is egyértelmű a magyar gyülekezési jog. A rendezvény törvényességéért és a résztvevők biztonságáért a rendezvény szervezői felelősek: vagy eleve nem is engedik csatlakozni (mint a handabandázó OMZ-t), vagy távozásra szólítják fel. (Arról, hogy sérül-e a véleménynyilvánítási joga annak, akit nem engednek be a szervezők a rendezvényükre, részletesen itt olvashat.)

Feladatuk ellátásához a szervezőknek nem jár semmilyen különösebb többletjogosítvány. Persze a rendezvény biztosítására a szervezők biztonsági szolgálatot is alkalmazhatnak, az akkor értelemszerűen a rá vonatkozó jogszabályok szerint és jogi felelősség mellett biztosítja a rendezvényt. Ha a szervező maga nem tud úrrá lenni a provokáció okozta konfliktuson, akkor kérheti a rendőrség segítségét. A rendőrség a törvény szerint minden rendezvényen jelen lehet, és köteles részt venni a biztosításban a szervező kérésére; a rendezvény helyszínén pedig köteles beavatkozni nemcsak a szervező kérésére, hanem hivatalból, ha akár a rendezvény rendjét, akár mások jogait és szabadságát, akár a közrendet bárki is veszélyezteti. A fenti eset minden szabálytalansága elkerülhető lett volna akkor, ha a rendőrség pontosan alkalmazza a jogot, és csak azt alkalmazza. A provokátorral senkinek semmi dolga azután, hogy kipaterolták őt a menetből – ordítozáson kívül ugyanis semmi mást nem csinált. Az eltávolítása iránt intézkedő biztonsági emberek nem alkalmazhattak volna fizikai kényszert az illetővel szemben – kérésükre a kamion mellett álló rendőröknek kellett volna őt leszedniük. Ha ezt teszik, a rugdosásra nem is kerül sor. De nemcsak a szervezők kérésére bagóztak, hanem arra is, hogy a biztonsági őr a fekvő delikvenst rugdossa, holott őt azonnal testi sértés miatt kellett volna előállítani – szemben a provokátorral, akit pedig útjára kellett volna engedni. (Ehhez képest ez történt.)

Hegyi Szabolcs

TASZ - gyülekezési jogi programvezetője

foto: Takács István Gábor (TASZ)