Apró lépések – rendszerszintű jogsérelem

Megfelelően szabályozottá válhat a művi meddővé tétel” – jelentette ki Rétvári Bence államtitkár. A kérdés csak az, hogy minek megfelelően? Mert a megfelelőségi mércét biztos nem az érintettek szabad döntése, az alkotmányosság vagy éppen a tudományos szakma véleménye jelenti. Az Országgyűlésben holnap tartják egy újabb salátatörvény záróvitáját, ami az új Polgári törvénykönyv ürügyén módosítja többek között a művi meddővé tétel választásának szabályait.

A meddővé tétel szabályozása nem csak a nőket, hanem férfiakat is érinti – idetartozik a nemző- és a fogamzóképesség megszüntetése is. A szabályozás módosítása a fogamzásgátlási célú sterilizációra terjed ki – ennek szabja feltételül, hogy azt csak 40. életév betöltése vagy három vérszerinti gyerek megléte esetén lehet választani. Ez egy újabb, ideológiailag motivált látszatintézkedés, amivel a gyermekek számát kívánják növelni – alapjog-korlátozó módon.  

A módosítás ellen több fordulóban tiltakoztunk: sajtóközleményt adtunk ki, elküldtük részletes véleményünket a parlamenti képviselőknek, nyilvános petíción gyűjtöttünk aláírást állampolgároktól, az elmúlt héten közel három tucat külföldi szervezet aláírásával ellátott nyílt levelet, öt hazai civil szervezet közös tiltakozó sajtóközleményét tettük közzé. Nagyon kevés megjelenést hozott azonban az összefogás a kormányzat újabb, a reprodukciós önrendelkezést szűkíteni kívánó intézkedése ellen. Vajon mi lehet ennek az oka?

Egyfelől közrejátszik, hogy már megszokhattuk a sorozatos jogsértéseket. Hiába szólt már a kérdésről az Alkotmánybíróság egy nyolc évvel ezelőtti határozatában, hiába nyilvánította ki, hogy az önrendelkezési jog népesedéspolitikai célú korlátozása nem alkotmányos – megszokhattuk, hogy ennek az érvnek nincs súlya. Ahogy annak az érvnek sem, hogy a nők diszkriminációja elleni ENSZ Egyezmény (CEDAW) is kiemeli: az államoknak kötelessége biztosítani, hogy a nők szabadon dönthessenek a gyermekeik számáról, a szülések között eltelt időről és azt, hogy álljanak rendelkezésre az ehhez szükséges módszerek.

A hallgatás másik oka az lehet, hogy valóban nem érint sok embert az intézkedés – az Emberi Erőforrások Minisztériuma adatai szerint 2012-ben összesen kevesebb mint 200 nem orvosi indikáció szerinti, tehát fogamzásgátlási célú művi meddővé tételre került sor. Tehát ennek ellehetetlenítése valóban nem érint tömegeket, mint más jogkorlátozó intézkedések. Ezen felül mivel más fogamzásgátló módszerek – még – elérhetőek Magyarországon, az érintettek többsége akkor is tudja majd befolyásolni a gyermekvállalását, ha történetesen kevesebb gyereket szeretne mint három, és erről már 40 éves kora előtt döntött. További oka lehet a hallgatásnak, hogy a sterilizáció gyakran a botrányok, a tájékozott beleegyezés nélküli végrehajtás kapcsán tárgya a közbeszédnek, illetve, hogy a nők esetében visszafordíthatatlan a beavatkozás.

Ez utóbbiak miatt a tájékozottságon alapuló valódi beleegyezés biztosítása valóban kulcskérdés – az önrendelkezés megvalósulásának ez alapvető feltétele. A jelenlegi magyar szabályozás rendkívül erős garanciákat tartalmaz arra, hogy a cselekvőképes állampolgár átgondolt döntést hozzon. Nem csak, hogy külön megerősítő jelleggel előírja a tájékoztatást, ami minden egészségügyi beavatkozás esetében kötelező, de hosszas a várakozási idő is. Abból kiindulva, hogy az emberek különböző életszakaszokban eltérő módon gondolkozhatnak bizonyos kérdésekről a törvény más várakozási időt ír elő az igazán fiatalok esetében. Aki 26 éves kora előtt (de 18. életévét betöltve) kíván – valószínűleg végérvényesen – megszabadulni a nemző- vagy fogamzóképességétől, annak kétszer hat hónap várakozási időre kell számítania, 26 év felett pedig már elegendő kétszer három hónap kötelező várakozási idő előírása. A tájékoztatást követően hat, illetve három hónappal meg kell erősíteni a kérelem fenntartását – ettől számítva újra el kell telnie a megfelelő számú hónapnak a beavatkozás tényleges elvégzéséig. Tehát látszik, hogy elhamarkodott döntés meghozatalára nincs lehetőség. Ugyanakkor nem cselekvőképes, vagyis gondnokolt felnőtt nőknél a döntés meghozatalára nem egyedül az érintettnek van lehetősége – ez visszaélésekhez vezethet. Erre a leghatékonyabb gyógyír a gondnokság – legalább a reprodukciós döntések tekintetében való – megszüntetése lehetne.

A művi meddővé tétel szigorítása azonban beleillik abba a sorozatba, ami jól jellemzi a kormány felfogását a polgárok legintimebb döntéseiről, a gyermekvállalásról. Az egyéni döntés tiszteletben tartása helyett, annak alárendelése látszólag népesedéspolitikai céloknak, valójában a döntés ideológiai alapon való befolyásolása. Ez az intézkedés újabb a sorban, ami a polgárok önrendelkezésének, magánszférájának megsértésével kívánja megállítani a népességfogyást. Azonban a népesedéspolitika bár igazolhat legitim állami lépeseket, ezek közé nem tartozik az egyéni jogok korlátozása. A gyermekvállalás megkönnyítése és a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek elleni küzdelem olyan ösztönzők az állam részéről, amik nem avatkoznak bele alapvető jogok gyakorlásába és ráadásul hatékonyan képesek fellépni a legitim állam cél érdekében, ha az a népességfogyás megállítása, esetleges visszafordítása. Ráadásul ahogyan az abortusznál is, ez esetben is egyértelmű, hogy népességnövekedésre nem lehet számítani, tehát a cél valójában az állam szerint elítélendő döntések korlátozása.

A tervezett szigorítás újabb lépés a polgárok magánszférájába való beavatkozásba – fokozatosan, kis lépésekkel elvonni már megszerzett jogokat úgy, hogy az érintettek észre sem veszik hogy mi történik. Az abortuszhoz való hozzáférés kapcsán láthatjuk, hogy a taktika először az erősen stigmatizáló közeg megteremtése, majd a megszerzett jogok bővítése helyett azok szűkítése, de legalábbis ennek a lehetőségnek a folyamatos napirenden tartása. Ráadásul hasonlóan az abortusztablettához való hozzáférés megakadályozásához, itt is egy korszerű, orvosilag elismert eljárástól akarják „megvédeni” a polgárokat. A Magyar Nőorvos Társaságot is a tagjai között tudó szervezet, a Nemzetközi Szülész-Nőgyógyász Társaság 2011-es állásfoglalásában a szabad és tájékozott döntést követő fogamzásgátlási célú sterilizációról azt mondta ki, hogy annak a lehető legkevesebb akadályt kell szabni. Külön kiemelték, hogy a felnőttek között sem koruk, sem gyermekeik száma alapján nem ajánlják a különbségtételt. Ráadásul egy 2008-as gyűjtés szerint már az akkor javasolt szabályozás is a legszigorúbbak közé tartozott volna Európában, holott az alacsonyabb életkorhoz, 35 évhez vagy 3 gyermekhez kötötte volna a beavatkozás elvégzését.

Kapronczay Stefánia

TASZ

foto: compfight.com