A cél marad, de egy darabig nagyon másképp fogunk élni

Mától távmunkában folytatjuk. A taszosok otthon válaszolnak a jogsegélyes megkeresésekre, otthon írják a beadványokat, készítik a kisokosokat, átirányítjuk az irodai telefont, a postát, online fogunk megbeszélni, áttervezzük a kommunikációs munkáinkat. Azért, hogy minél inkább csökkentsük a szociális érintkezések számát, és ezzel csökkentsük a koronavírus terjedésének lehetőségét. 

Rendszerint nem szoktunk beszámolni a munkavégzésünk körülményeiről. Most azért teszünk kivételt, mert rendkívüli helyzet van, amelyben különösen érvényes az, hogy az egyéni döntéseknek hatása van a közösségre. Ebben a helyzetben különösen igaz, amit hangoztatunk sokszor: Te változtatsz. Te döntesz. Azért is osztjuk meg a mi munkaszervezésre vonatkozó döntésünket, hogy példát mutassunk, hogy másokat is arra inspiráljunk, hogy tegyék meg azt, amit meg tudnak. 

Egyre erősebb a meggyőződésünk, hogy a szociális érintkezések számának csökkentése az egyetlen módja, hogy lassítsuk a koronavírus terjedését. Ez pedig kulcsfontosságú, mert ha nem lépünk, annak beláthatatlan következményei lesznek. Súlyosabb következményei, mint azok, amik az életünk ilyen átalakításával járnak. Emberi életekben mérhető következményei. Most egy darabig nagyon másként fogunk élni, de a reményt az adja, hogy amit most megtanulunk, az mintaként szolgálhat a jövőben. Jobban fogjuk szervezni az életünket, tudatosabb döntéseket hozunk majd és felkészültebbek leszünk egy hasonló válsághelyzetben. 

Felelős vagyok több tucat emberért, azért, hogy legyen munkájuk, azt a lehető legjobb körülmények között és legnagyobb megbecsülésben tudják végezni. Felelős vagyok azért, hogy milyen hatással vagyok a környezetemre. Most azt tudom megtenni, hogy a saját hatáskörömben végiggondolom, mit tehetek a vírus terjedésének lassításáért, hogy megvédjem a saját családom, a kollégáim, az ő családjukat, az ügyfeleinket, a partnereinket és így tovább. 

Mi egy különleges munkahely vagyunk, mert a rugalmasság és a kreativitás a mindennapjaink része. Az elmúlt 10 évben megtanultuk, hogyan kell válságra reagálni. Ez nem feltétlenül jelent leírt protokollokat, hanem a változtatás képességét. Hogy tudjuk, a cél marad, de másképp fogjuk elérni. Büszke vagyok arra, hogy Asbóth Marci vezetésével azonnal tudtunk reagálni a szabadságjogainkat érintő rendkívüli helyzetre, tájékoztatókat készítünk és a lehető leggyorsabban válaszolunk a jogsegely@tasz.hu-ra a koronavírus témájában érkező megkeresésekre. Büszke vagyok arra, hogy a másik két projektünkből szó nélkül állnak be a vezetők segíteni az egészségügyi kérdésekkel foglalkozó Magánszféra projektünket. 

Mindeközben az irodavezetőnk, Várkonyi Réka segítségével két nap alatt a legalapvetőbb kérdéseket végiggondolva felkészültünk a távmunkára. Megszerveztük, hogy a digitális telefonközpont segítségével a jogsegély hívásokat az ügyvédeink telefonjára tudjuk átirányítani, míg a központi számot továbbra is Réka veszi fel, csak otthon. Egy startup segítséget nyújt most az otthoni munkavégzéshez és így fogjuk megtartani a napi bejelentkezéseket, s ezen keresztül a személyes kapcsolatot. Továbbra is nyilatkozunk a sajtónak, de ezt körültekintéssel tesszük, ha csak lehet, szabadtéren. 

Mi egy különleges munkahely vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy más nem tudja végiggondolni, hogy mit tehet a saját hatáskörében. Mélyen hiszek az egyéni cselekvés erejében. Ha mindannyian csak annyit teszünk, hogy gondolunk a közösségünkre és megtesszük, amennyi tőlünk telik, azzal hatalmas változásokat tudunk elérni. 

Most átgondoljuk a következő 2 hónap előttünk álló feladatait. Hozunk fájdalmas döntéseket arról, hogy várhatóan mi marad el, de a kreativitásunkhoz nyúlunk és újratervezünk. Még sok kérdés van, amire nincs meg a legjobb válasz, de keressük. Közben viszont arra is gondolunk, hogy ebben a rendkívüli és rendkívül nehéz helyzetben figyeljünk egymásra, próbáljuk meg a szociális érintkezés hiányát valahogy pótolni. Egyelőre ez egy Spotify lista, amin megosztjuk egymással a távmunka közben hallgatott számokat. Hogy most, amikor elzártuk a vizet és az utolsó ember is elment az irodából, akkor ne csak a képernyő magánya maradjon.

Kapronczay Stefánia