A kormány újra rúg egyet az oktatásba: megszüntetik a magántanulóságot

Idén szeptembertől senki nem lehet többé magántanuló, ha ennek a törvényi lehetőségét is megszüntetik a jövő héten. Csak egy napja nyújtotta be a kormány, de jövő héten már el is fogadhatja azt a törvényjavaslatot, ami alapján egy sor változás jöhet a közoktatásban – például 2020-tól már a négyéveseket sem lehet felmenteni az óvodalátogatás kötelezettsége alól. A döntéseket pedig innentől a szülő, az igazgató vagy a jegyző helyett kormány alá rendelt hatóságok hozzák.

Szokás szerint bármilyen előzetes egyeztetés nélkül, váratlanul terjesztett elő a kormány egy köznevelési törvényt módosító salátatörvényt, pedig ezzel alapvető oktatási változásokat akarnak bevezetni. A Parlament jövő heti, rendkívüli ülésén pedig már el is fogadhatjáki az új szabályokat. A legnagyobb horderejű változás az lehet, hogy megszüntetik a magántanulóság intézményét.

Kik magántanulók Magyarországon?

2010 óta folyamatosan fogy a szabadság a magyar oktatásban. Az iskolákat államosították, egyentankönyvből egyentananyagot kell tanítani, rengeteget kell magolni, de kevés képességhez lehet hozzájutni. Az iskola nem tanít hatékonyan idegen nyelvet, nincs programozásóra, de van etika, egész napos iskola és kizsigerelt tanárok. Egyre több a szülő, aki nem szerette volna, hogy a gyereke rossz minőségű, poroszos, félkatonai rendszerben nevelkedjen, hanem – az államiból kimenekítve – értelmes, szabad, modern iskolába akarja járatni a gyerekét.

Igen ám, de mind kevésbé volt hova: az alternatív intézményeket is ellehetetlenítették, vagy olyan szigorú keretek közé szorították, hogy alig maradt lélegzetük. Ezért sokan döntöttek úgy, hogy a gyerekük oktatásáról az iskolarendszeren kívül fognak gondoskodni. Vannak, akiknek a gyereke „klasszikus” magántanuló, otthon készül fel a félévente esedékes vizsgákra. Mások viszont magántanárt bíznak meg, hogy tanítsa a gyereküket, és olyanok is vannak, akik másokkal összeállva tanulói csoportot hoznak létre. Ezek a gyerekek ugyanúgy járnak közösségbe, játszanak, tanulnak, mintha egy alternatív intézménybe járnának, közben pedig megfelelnek az állami elvárásoknak is, mert osztályozó vizsgákat tesznek. De mindezt sokkal szabadabban, mint az állami iskolában.

Kárvallottak: a kormány szegénységi bizonyítványa

De arról is beszélni kell, hogy az állami oktatás legreménytelenebb bugyraiban mind több az olyan gyerek, akivel egyszerűen képtelen bármit is kezdeni az iskola. Rossz magatartású, hátrányos környezetből érkező, nehéz sorsú gyerekekről van szók, akiknek a leglepusztultabb iskola, a legfáradtabb pedagógus és a legproblémásabb osztálytársak jutnak. Az itt tanító pedagógusok csaknem pótolhatatlanok – hiszen, érthető módon, kevesen szeretnének ilyen iskolában tanítani. Ezért amikor egy ilyen pedagógus azt mondja az igazgatónak, hogy nem bírja tovább kezelni ezeket a gyerekeket, az igazgató nem a tanártól vesz búcsút, hanem a problémás gyereket teszi az utcára.

Ezek azok a gyerekek, akikre a legjobban kellene odafigyelnie a rendszernek: különleges fejlesztést, speciális tudású pedagógusokat, extra figyelmet, személyes foglalkozást kellene nekik nyújtani. Ehelyett az utcára lökik őket.

Formálisan ez úgy néz ki, hogy az igazgató megbeszéli a szülőkkel, hogy kérvényezzék a gyerekük magántanulói státuszát, aztán megy minden, mint a karikacsapás: a gyerek csakhamar nemcsak az iskolán, hanem mindenfajta rendszeren kívül találja magát – nem neveli, nem tanítja senki.

A kormány ezzel a törvényjavaslattal beismeri, hogy ezt a helyzetet nem sikerült kezelnie. Most megpróbálja még jobban elleplezni, de attól még egyértelmű, hogy kísérletet sem tett a megoldására.

Rossz az egész rendszer

Tehát a magántanulók egy része menekül az állami oktatásból, egy másik részét pedig a rendszer maga veti ki magából. Ugyan miféle megoldást jelent erre, ha megszüntetik a magántanulóságot? Megjavul a rossz színvonalú, elmaradt, poroszos oktatás? Lesz egy csapásra felkészült pedagógusgárda, hogy a leghátrányosabb helyzetűeket felzárkóztassa?

Vagy inkább arról van szó, hogy a kormány tovább szigorítana, tovább korlátozná a szabadságot, ahelyett, hogy rendbetenné, amit elmulasztott megjavítani – vagy épp maga tett tönkre?

Súlyos jogkorlátozás

Túl azon, hogy milyen kártékony változtatásra készül megint a kormány, ne menjünk el amellett sem, hogy mindezt ezúttal is úgy tenné, hogy súlyosan korlátozza a polgárok jogait. Nem vitás, hogy az állam bizonyos mértékig beleszólhat abba, hogy a szülők hogy nevelik a gyereküket – például azzal, hogy tankötelezettséget vezet be, vagyis hogy minden gyereknek kötelező tanulnia, méghozzá az állam által meghatározott tananyagot. Helyes az is, hogy az állam ingyenesen működtet egy egész intézményrendszert, ami elvégzi ezt az oktató-nevelő munkát. De az már nagyon súlyos jogkorlátozás, ha mindenkit arra kötelez, hogy vegyenek részt ebben a rendszerben. A szülő szabadságának arra legalábbis ki kell terjednie, hogy eldönthesse: iskolába járatja a gyerekét vagy otthon tanítja, esetleg a rendszeren kívüli magántanulói csoportot szervez neki. Ezt a jogot elvonni szerintünk alkotmánysértő. Ha ezt a törvényt elfogadják, jogi eljárást indítunk a jogszabály megsemmisítése érdekében.

És akkor most mi lesz?

A magántanulóságot tehát megszüntetnék, helyette „egyéni munkarendet” lehetne kérelmezni. Igen, mostantól egy formális hatósági eljárásban egy kormányzati hivatal dönthetne majd arról, lehet-e kvázi-magántanuló a gyerekünk. Nemhogy szakértőnek, de még az iskola igazgatójának a véleményét sem kellene kikérni a döntés előtt. Ha pedig nem lennénk elégedettek a döntéssel, közigazgatási perben, a bíróság előtt próbálhatjuk meg elérni, hogy a gyerekünknek ne napi bejárással kelljen a poroszos rendszerben tanulnia.

A hosszabb (vagy akár határozatlan) időre magántanulói státuszban lévők is jó, ha résen vannak, mert a javaslat értelmében a kormányzati hivatal egy éven belül felülvizsgálja a státuszukat. Ha pedig nem tartja indokoltnak az „egyéni munkarend“-et, lehet pereskedni, vagy visszamenni az iskolarendszerbe.

Ezt nem hagyjuk annyiban

Az álláspontunk egyértelmű: ezt a súlyosan alapjogkorlátozó és ráadásul értelmetlen törvényt meg kell semmisíteni. Ha át is megy jövő héten a parlamenten, utána el kell érnünk, hogy ne maradhasson sokáig hatályban. A részletekkel hamarosan jelentkezünk, de egy biztos: ehhez rátok is szükség lesz, közösen kell cselekednünk!