Működésben a tüntetés-korlátozó törvény

Az október 1. óta hatályos gyülekezési törvény legalizálta a rendőrségnek azt a korábbi jogsértő gyakorlatát, hogy védett személyek jelenlétére hivatkozva korlátozta a tüntetéseket. És ha már a rendőrség kapott egy ilyen lehetőséget, akkor rögtön Erdogan budapesti látogatása alkalmával élt is vele.

Már 2013-ban leszögezte a bíróság azt az alkotmányos alapelvet, hogy „nem tekinthető szükségesnek egy demokratikus társadalomban a politikai véleménynyilvánításra irányuló békés gyülekezést pusztán azon okból korlátozni, hogy azt védett személy jelenlétében kívánják megvalósítani.” Akkor is jogsértést követett el a rendőrség, amikor 2015-ben nem vizsgálta meg érdemben, hogy a német kancellár biztonsága a Kossuth téren egy tüntetés feloszlatásánál enyhébb eszközökkel biztosítható-e. Tavaly pedig a  Kúria mondta ki, hogy nem szükséges véget vetni egy tüntetésnek csak azért, mert egy védett személy biztonságának garantálása miatt lezárnak egy területet.

Ilyen előzmények után az új gyülekezési törvény egy meglehetősen bonyolult, és az alkotmányos követelményekkel ellentétes szabályt vezetett be. Eszerint a rendőrségnek akkor is joga van megtiltani egy tüntetést, ha

megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező, Magyarországon tartózkodó személy vonatkozásában vállalt kötelezettség teljesítését közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben akadályozza, és e kötelezettség teljesítése a gyülekezési jog enyhébb korlátozásával nem biztosítható.

A szabály eleve nehezen alkalmazható amiatt, hogy tele van olyan kategóriákkal, amelyek széles rendőri mérlegelést tesznek lehetővé: “feltehető”, “aránytalan mérték”, “akadályozás”, “enyhébb korlátozás”. A török államfő látogatásakor máris kiderült, hogy milyen következményei lehetnek egy ilyen gumiparagrafusnak: két igen hasonló tüntetés közül a rendőrség az egyiket (egy ellenzéki párt tiltakozó demonstrációját) megtiltotta, míg egy másiknak (az Erdogan melletti török szimpátiatüntetésnek) zöld utat adott. Nehéz nem arra gondolni, hogy itt bizony politikai döntés született. De ha mégsem, akkor is, mi a garancia arra, hogy a rendőrség a jövőben ne hozzon sorozatosan ilyen megkérdőjelezhető döntéseket?

Az új tiltó szabálynak különös súlyt ad az, hogy egy tüntetés  előzetes megtiltása a gyülekezési jog lehető legsúlyosabb korlátozása. Feltétlen követelmény volna ezért, hogy a törvény pontosan, objektíven (tényszerűen) határozza meg, mikor, milyen feltételek mellett lehet egy tüntetést előzetesen megtiltani, és mikor kell a rendőrségnek akár biztosítási vagy ellenőrzési többletmunkát is vállalnia a tüntetés megtarthatósága érdekében. Csak egy szűkre szabott szabály mellett várható, hogy döntései során a rendőrség eleget tesz annak az alkotmányos – alaptörvényi – kötelezettségének, hogy csak a legszükségesebb esetben, csak a lehető legenyhébb korlátozást vezesse be, és hogy a békés gyülekezés szabad gyakorlását minél szélesebb körben lehetővé tegye.

Fontos hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy az állam vendégeinek biztonságát ne kéne szavatolni, adott esetben akár a velük szemben kritikus tüntetések korlátozásával is. Ám a biztonság garantálása nem feltétlenül követeli meg a tüntetések tiltását. Egy demokratikus társadalomban nem indokolja a tiltást az, ha egy kritikus demonstráció a védett, mentességet élvező személynek csak az érzékenységét sértené, de a biztonságát, diplomáciai feladatai ellátását nem veszélyeztetné. És még akkor sem indokolt a tiltás, ha a mentességet élvező személy biztonságának garantálása a tüntetés egyidejű megtartása mellett csupán nagyobb biztosítási erőfeszítéseket (pl. nagyobb rendőri létszámot), vagy a tiltásnál enyhébb korlátozások bevezetését (pl. fokozott ellenőrzést) igényelné a rendőrség részéről.

A rendőrség részéről nyilván sokkal egyszerűbb megtiltani egy tüntetést, mint a biztosításával vesződni.

Csakhogy a törvénynek nem a rendőrség kényelmét, hanem a polgárok jogait kellene szolgálnia.

Az új gyülekezési törvénynek ez a tiltó szabálya azonban nem garantálja azt, hogy a rendőrség ne a számára kényelmesebb utat válassza - és ezzel egyidejűleg a kritikus hangokat is előre elhallgattassa.

Hegyi Szabolcs