Tízből egy kamasz kipróbált már valamilyen dizájnerdrogot

Mi a helyzet a dizájnerdrogokkal? Mik aktuálisan a legnagyobb veszélyek és milyen megoldási lehetőségek vannak az ország egyes településein szinte minden fiatalt érintő problémával? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat új beszélgetéssorozatunk, a Megafon első alkalmával.

Ugyan a dizájnerdrog kifejezést gyakran halljuk a médiában, talán sokunk számára nem egyértelmű, hogy pontosan miben különböznek az általunk eddig ismert kábítószerektől. Azért különösen veszélyesek ezek a szerek  mert számuk folyamatosan növekszik , és a fogyasztók, illetve az egészségügyben dolgozók számára is ismeretlen hatást válthatnak ki. Két fő típusukat különböztetjük meg: a herbál és bio néven ismert szintetikus kannabionoidokat, illetve a katinonokat, amelyek a stimulánsok hatásait utánozzák. Mint Kardos Tamás, a TASZ magánszféraprojektjének munkatársa elmondta, a dizájnerdrogokat 2012 óta egy úgynevezett C listára helyezik annak érdekében, hogy ellenőrzés alá kerüljenek. Mivel a szerek kockázatelemzést követően átkerülnek a tiltólistákra, így az illegális droglaborok egyre újabb szerek előállításával kísérleteznek, amelyek legálisnak minősülnek, hatásaik viszont nem ismertek sem a fogyasztók, sem az egészségügyben dolgozók számára. Így a használók gyakorlatilag kísérleti nyulakká válnak, hiszen nem lehet tudni, ki mit fogyaszt, illetve hogyan lehet ellátni.

Magyarország egyes településein olyanok körében is mindennapossá vált a dizájnerdrogok használata, akik korábban nem fogyasztottak semmilyen kábítószert. Sajnos sokan iskolaidőben is fogyasztanak biofüvet, illetve terjesztők is megtalálhatók a középiskolában, hiszen ez viszonylag könnyű pénzkereseti forrásnak minősül a serdülők számára. A dizájnerdrogok fogyasztása leginkább a mélyszegénységben élő fiatalok körében elterjedt: sok fiatal az alacsony ár miatt  fordul hozzájuk, de népszerűségükben az a tévhit is szerepet játszik, mely szerint ezek a szerek legálisak. Utóbbi ebben az értelemben nem igaz, hiszen jelenleg az egyes szerek mellett szercsoportokat is betiltanak, és a szakértői vizsgálat során ezek a szerek ugyanúgy kimutathatók, mint más drogok, mondta Nyíri Noémi, a Tiszta Jövőért Alapítvány szakmai vezetője.

Kérdés, hogy a droghasználat büntetőjogi felelősségének eltörlésével miként változna a dizájnerdrogok helyzete. Kardos Portugália mintáját hozta fel példának, ahol a kábítószerfogyasztás csak szabálysértésnek minősül. Mint elmondta, ennek eredményeként a rendőrség felszabadult erőforrásait a terjesztők utáni nyomozásba, az anyagi forrásokat pedig az ellátó kezelésbe tudják fordítani. Meglátása szerint problémát okoz, hogy itthon a dizájner drogok fogyasztói esetében “hiányzik a szerhasználói tudatosság a felhasználókból, akik nem foglalkoznak azzal, hogy az elfogyasztott szer később hogyan hat ki az egészségükre”. Persze a nyomorban nem is opció az alacsonyabb kockázatú, ám drágább drogok - például a kannabisz - választása.

Szabó Tünde a Nyírő-Opai Drogambulancia, illetve a XIII. kerületi  KEF (Kábítószerügyi Egyeztető Fórum) képviseletében hozzátette, kialakultak módszerek az új szerek használatának kezelésére is. A terápiára érkezők 90%-a elterelés keretében érkezik, ezek a fiatalok maguktól nem kérnének segítséget. Nyíri Noémi kiemelte, hogy a fogyasztás általában a családi rendszeren belül jelenlévő problémák következménye, így az elterelés önmagában nem jelent megoldást. Szedmák Eszter (szintén a XIII. kerületi KEF képviseletében) szerint megnehezíti a prevenciós, illetve terápiás folyamatokat, hogy sok esetben a szülők a gyerekükkel együtt isznak, adott esetben akár közösen fogyasztanak katinonokat. A dizájner drogok esetében nincs elterelésre lehetőség, mivel azok fogyasztása általában szabálysértési kategóriába esik, a kábítószernek minősített anyagok esetében van csak rá mód. Ha a dizájner drogokban rejlő kockázatot nézzük és azt, hogy milyen fontos lenne, hogy ezeket a szereket használó kamaszokkal valaki beszélgessen a témáról, akkor ez nem szerencsés különbségtétel, hiszen pont ezen szerek fogyasztóival kellene többet foglalkozni.

Sajnos a magyar társadalom többsége egyelőre nem nyitott arra, hogy helyi szinten kezeljék a problémákat, így komoly nehézségekbe ütközik egy serdülő drogambulancia megnyitása is. Vannak azonban pozitív példák: a XIII. kerületben a KEF szabadulószobát nyitott, amely egy valós történet alapján mutatja be egy szerhasználó életét, illetve a fejében meglévő gondolatokat.

Fő céljuk az volt, hogy a fiatalok saját élményükként éljék meg a bemutatott tapasztalatokat a program során. A szabadulószobában beszélgetésre is van lehetőség szakemberekkel, illetve a kerületi KEF komplett prevenciós programot állított össze annak érdekében, hogy a lehető legtöbb fiatalt elérjék.

A prevenciós programok korlátozásával azonban teret nyertek az országban elrettentésre épülő megelőző kezdeményezések, amelyek a kísérletező típusú fiatalok számára nem csökkentik a droghasználat vonzerejét, viszont alkalmasak a droghasználók megbélyegzésére. Abban mindegyik résztvevő egyetértett, hogy több konstruktív párbeszédre lenne szükség. Fontos lenne, ha a sajtóban nem csak a látványos, szenzációhajhász esetekkel találkoznánk, illetve a törvényi szabályozás és a társadalmi szemléletformálás kormányzati szerepvállalással és anyagi támogatással párosulna. Több szociális-  és kortárs segítő, illetve a probléma állami szintű kezelése szükséges. Kardos hozzátette, hogy ideje lenne szakítani a droghasználat büntetőjogi megközelítésével, és ehelyett egészségügyi kérdésként tekinteni a jelenségre.

Mivel a dizájner drogok rendszeres fogyasztóinak jelentős része mélyszegénységben, teljes kilátástalanságban él, számukra a mindennapok túlélésének eszköze ezen szerek fogyasztása,  így az egészségügyi és szociális ellátórendszerek bevonása feltétlenül szükséges lenne a helyzet orvosolásához. Vannak előremutató jelek, illetve Dávid Ferenc szerint

felelősségünk annak tudatosítása, hogy a szolidaritásra épülő társadalom kiépítése rajtunk is múlik”.

Hajdu Laura

TASZ önkéntes