Ártalomcsökkentés elutasítva

Október 18-án ülésezett a Kábítószerügyi Tanács, ami egyeztetési pontot biztosít drogterület civil szervezetei és az az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) között.

Röviden összefoglalva a következők történtek az ülésen.

• Nyitrai Imre, szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár eddigi gyakorlatától eltérően részt vett az ülésen, így végre közvetlenül lehetett visszajelezni a minisztériumnak.
• A szakmai ajánlás rendszerének bevezetése óta a drogprevenciós szolgáltatók kiszorulnak az iskolákból, de évről-évre többen nyerik el az ajánlást. Számuk azonban messze nem fedi le az országos igényt, így sokan ajánlás nélkül folytatják tevékenységüket.
• Friss felmérés szerint pár év alatt harmadára esett vissza az becserélt tűk száma, miközben az intravénás szerhasználók száma nem csökkent, ahogy a körükben mért ~80%-os HCV fertőzöttségi arány sem.
• A kormány ennek dacára nemkívánatosnak tartja az ártalomcsökkentést és nem hajtja végre a Nemzeti Drogellenes Stratégiában ezzel kapcsolatban tett vállalásait.
• A Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület javaslatai megjelentek az aktuális cselekvési tervben, így bővült a támogatott tevékenységek köre és helyenként a felhasználható források is emelkedtek.

Szomorú, de korántsem meglepő, hogy a legnagyobb ártalomcsökkentő szolgáltatók bezárása óta meredeken visszaesett a kiadott és becserélt tűk száma, holott a steril tűk igénye tovább nőtt. 2015-ben az intravénás szerhasználók már 80%-a használ új pszichoaktív szereket (dizájner drogokat), amiket gyakrabban szúrnak a klasszikus szereknél, ezért a fertőzésveszély megelőzése több steril tűt igényel. 2010 és 2014 között megkétszereződött az aktív használók Hepatitis C fertőzöttség aránya, ami 2015-re ugyanolyan magas maradt. Óvintézkedések helyett azonban tovább csökkent a kiadott tűk száma, 2011-hez képest már a harmadára esett vissza.

A lesújtó adatok ismertetése után bizarr volt szembesülni a drogstratégia 2016-2017-es időszakra összeállított cselekvési tervével – újabb nevén a szakpolitikai programmal – ami hírből sem hallott ártalomcsökkentésről. A kifejezést még a program ismertetéskor is kerülte a minisztérium és „bizonyos elemekként” utalt rá, melyeket ki kellett hagyni a végső dokumentumból.

Nyitrai Imre hozzátette, hogy az ártalomcsökkentő programok támogatása nagyrészt az önkormányzatok döntésén múlik, és minthogy újabban pártállástól függetlenül ellenzik, a minisztérium a mobiltűcserékben gondolkodik, amikből hármat is támogattak az elmúlt egy évben. Ez azonban közel sem tudja helyettesíteni a fix helyű szolgáltatást, ahol a használó bizalmat tud kiépíteni a személyzettel és további szolgáltatásokat vehet igénybe.

Értsük jól, hogy mindez akkor történik, amikor az intravénás szerhasználóknak a legnagyobb igénye lenne a steril tűkre és a puszta tűcserén túlmutató, magasabb küszöbű programok irányába motiváló szolgáltatásokra. A legtöbb rejtőzködő intravénás szerhasználónak a fix helyen végzett szolgáltatás jelenti az egyetlen egészségügyi és szociális kapcsolatot a társadalommal.

Mindezek mellett nem feledkezhetünk meg a szakmai programban megjelent pozitív változásokról sem. Korábbi kritikánkat megfogadva a 2017-2018-ra szóló szakpolitikai program már forrásokat is rendel a tevékenységekhez, tehát pontosan látható, hogy melyik tevékenységre mekkora összeget szán a kormány. Az elmúlt évvel összehasonlítva a 2016-2017-re kidolgozott cselekvési terv nagyobb mennyiségű Uniós forrásból gazdálkodik és tartalmazza a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testületnek általunk is helyeselt korábbi javaslatainak többségét. Ártalomcsökkentés híján azonban nem várhatjuk tőle a legproblémásabb szerhasználói csoport ellátását és a fertőzésveszély csökkentését.

Részletes beszámolóért kattints a honlapunkra. 

Kardos Tamás