A harc, amit nem kéne megnyernünk

• A Magyar Idők sikerként ünnepli az otthoni pálinkafőzés emelkedését, a „pálinkaharc nyerésre állását”.
• Eközben egy szót sem ejt a közel milliós nagyságrendű magyar alkoholbetegről és az ehhez köthető betegségekről, halálesetekről.
• A kormány, miközben népszerűsíti a pálinkát, nem tesz semmit az alkoholivással járó károk mérsékléséért.
• Pedig a legalizációk alapeleme, hogy a bevételek jelentős részét egészségügyi és társadalmi célokra fordítják.

„Újra nyerésre áll a pálinkaharc” – kürtöli szét büszkén a Magyar Idők a hírt, miszerint a pálinkafőzés Uniós szabályok szerinti megadóztatása után két évvel, ismét kiugró mennyiségű pálinkát főztek magánszemélyek Magyarországon. Tekintsünk most el attól, hogy a főzés adómentességét kitűző „pálinka-szabadságharc” miatt Brüsszel egy kötelezettségszegési eljárás formájában üzent Magyarországnak, így az a harc elbukott, de ettől függetlenül, most akkor hurrá? Ünnepelnünk kéne, hogy a drogok között kiemelkedően toxikus, erőteljes lelki és fizikai függőséget, jelentős társadalmi károkat okozó szer legtöményebb formájából januártól júniusig 1,8 millió litert állítottak elő saját fogyasztásra? És a java még hátra van, hiszen „a pálinkafőzés dandárja – mint minden évben – most is az őszi-téli időszakra esik”. Megmutatjuk a világnak, hogy a magyar szabadságharcosok idén ismét több millió liter pálinka mellett hajthatják nyugovóra a fejüket. De ki vigyáz a rájuk a frontvonalon túl?

A háborús retorikánál maradva a harcok sérülésekkel és áldozatokkal járnak. A károk minimalizálása érdekében a hadtestet alaposan felvértezik, hogy helytálljon az ütközetekben és a harc végeztével hazatérhessen. A hazai hadszíntéren azonban más állapotok uralkodnak. Hogyan próbálja kormányunk csökkenteni a pálinkaivással járó károkat? Lássuk be, sehogy. Bár drogstratégiából már a harmadikat tapossuk, alkoholstratégiája máig nincs az országnak és a legcsekélyebb igyekezet sem látszik arra, hogy legalább a töményitalok fogyasztása és a fiatalkorúak alkoholivása mérséklődjön. Ez pedig hallatlan felelőtlenség annak tudatában, hogy évente körülbelül 10 ezer ember halálát okozza az alkoholivás hazánkban, és az alkoholfogyasztás következtében kialakuló rákos megbetegedések okozta halálozásokban elsők vagyunk Európában! Nemrég számoltunk be róla, hogy a magyar kamaszok az európai átlagnál jóval nagyobb arányban isznak alkoholt, gyakrabban részegednek le és a tömény italokat preferálják, miközben semmilyen lépést nem láthatunk a trend megváltoztatására. Pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számos hozzáférhetőséget csökkentő intézkedést ajánl az alkohol esetében, többek között adónövelést, reklámkorlátozást, az autóvezetők szondázását és az egészségügyi ellátás fejlesztését. Itthon ezekből hányat is alkalmazunk?

Érdemes egy pillantást vetni az USA azon államainak intézkedéseire, ahol az alkoholnál sokkal alacsonyabb toxicitású – halálos túladagolásra gyakorlatilag alkalmatlan – „marihuána szabadságharc” ment végbe. Bár a modellek többségében nem az otthoni előállítást, hanem a kannabisz termékek engedélyhez kötött forgalmazását engedélyezték, a cél kifejezetten a magas adóbevétel elérése volt. Hogy miért? Azért, hogy az így befolyt összeget többek között az egészségügybe, a prevencióba, kutatásokba és az oktatásba forgassák. Sőt, már a legalizációs kampányok során is hangsúlyt kapnak a fiatalkorúak védelmében tett intézkedések – például a reklámozás és az iskolákhoz közeli fűboltok nyitásának tilalma –, valamint a tájékoztatás a fogyasztással járó kockázatokról, éppen úgy, ahogy azt a WHO ajánlja. Pedig a kannabisz káros hatásai messze elmaradnak az alkoholétól, ahogy ezt korábban például ebben, illetve ebben a cikkünkben is alaposan kielemeztük.

Nagyon körültekintően kell tehát eljárnia annak, aki egy tömény ital saját célra történő előállítását engedélyezi, pláne egy olyan országban, ami hosszú évtizedek óta a túlzott alkoholfogyasztás problémájával küzd. Egészségügyi és társadalmi ártalmak mérséklésére kidolgozott stratégia nélkül a „pálinkaharcban” csak a pálinka áll nyerésre, az ember nem.

Kardos Tamás