Ha nincs a TASZ, nem nyilvános a törvénytervezet

Nyilvánosságra hoztuk a terrorizmus elleni fellépéssel összefüggő törvények módosításáról szóló törvény tervezetét. Vagyis azt a változatot, ami szinte biztos, hogy nem a legutolsó verzió, de biztos, hogy frissebb az első, általános meghökkenést kiváltó javaslatnál.  Nem tudjuk, hogy a múlt heti ötpárti egyeztetésen miről tárgyaltak, sőt, emlékezhetünk rá, hogy azt is csak egy parlamenti képviselő szivárogatása miatt tudjuk, hogy mi lett volna az eredeti javaslatban. Eredetileg azt is harminc évre titkosították volna, egy olyan jogszabály alapján, ami a nyilvánosság korlátozására nem lett volna alkalmas. A káoszt tetézi, hogy még azt sem tudhatjuk meg a következő tíz évben, hogy mi indokolja bevándorlási válsághelyzet fenntartását.

Ahogy a teljes magyar nyilvánosság, így mi is részben csak sötétben tapogatózhatunk egy törvényjavaslattal kapcsolatban, ami olyan alapvető jogkorlátozásokat tartalmaz, ami mindannyiunk életét befolyásolhatja. Egy elképzelt, de mégis életszerű helyzetben mindennek nem így kéne lenni. Mégis naivitás kell ahhoz, hogy a parlamenti beterjesztés előtt széles körű társadalmi vitát, akár szakmai egyeztetéseket reméljünk. Pedig ennek ekkor lenne meg a helye és az ideje, hiszen egy már beterjesztett törvényjavaslat esetében erre elenyésző az esély.

Jogvédő szervezetként ilyenkor nem marad más eszközünk, mint a nyilvánosság megszólítása. Ha ezt más nem teszi meg helyettünk, mi szívesen felvállajuk ezt a szerepet. Ha a kormany.hu nem az a hely, ahonnan tájékozódhatnak a polgárok a kormány törekvéseiről, akkor magunknak kell megteremteni ezeket a platformokat. Ha ezt nem tesszük, marad a titkolózás, marad a követhetetlen törvénykezés, maradnak a parlamenti díszletek között meghozott rapid és megalapozatlan döntések. Olyan döntések, amelyek potenciálisan mindannyiunk életét befolyásolják. A törvénytervezetből csak két példa. A terrorfenyegetettség szintjétől függetlenül felhatalmazná a tervezet egy minisztert arra, hogy rendeletben korlátozza vagy indokolt esetben megtiltsa a tömegtartózkodásra alkalmas létesítmények látogatását, tömegrendezvények tartását. Ez praktikusan egy nagyon fontos demokratikus jognak, a gyülekezésnek a korlátozását is jelentheti. Rendleti úton, átláthatatlan kritériumok alapján. A tervezet másik pontjával kapcsolatban, arról, hogy a titoksítás milyen fontos a digitális korban, egy korábbi posztban írtunk.

Az átláthatatóság korlátozása legtöbb esetben a közpénzek elköltésének követhetetlenségét szolgáló kormányzati eszköz, itt azonban többről van szó. A tervezett szabályok jelentős része ugyanis a magánszféránkat befolyásolja, a bevezetni kívánt szabályok egy része kimondottan Alaptörvény-ellenes (részletes álláspontunk itt elérhető). Nem azt állítjuk, hogy nem lehet olyan helyzet, ami az intézkedéseket a nemzet- és közbiztonság fenntartása érdekében indokolná, abban azonban biztosak vagyunk, hogy a tervezet aránytalanul és kontrollálatlanul avatkozna be mindennapjainkba.

A tervezet elfogadható lehetne az alapjog-korlátozás feltételeinek a jelenleginél sokkal precízebb meghatározásával, a hiányzó garanciák megteremtésével és az alkalmatlan korlátokat jelentő szabályok elhagyásával. Kérdés, hogy van-e erre szándék a jogalkotókban. Mi azon leszünk, hogy meggyőzzük őket.

Szeles András

Photo via VisualHunt