Feleslegesen tönkretett életek

Kilenc hónapnyi félelemmel vegyes várakozás után 2014. májusában megszületett Bence. Az édesanyja még a kórházba is nagytáskával érkezett, hiszen az újszülöttnek szánt ruhákat is vitte magával, hogy majd együtt térhessenek haza otthonukba. Bence problémamentes születése után a csecsemőt az édesanyja mellére fektették, 2 napig gondozhatta, szoptathatta az újszülöttet. A harmadik napon viszont a kórházi védőnő Bence nélkül jelent meg a kórteremben, közölte az anyával: a baba nélkül kell távoznia, hiszen a gyámhivatal Bence családból való kiemeléséről döntött.

A határozatot valójában ekkor még meg sem hozta a hatóság, csak a kórházi személyzet szóbeli utasítására kényszerült az anya elhagyni a kórházat. Mindennek alapjául az anya által sosem látott, 3 hónappal korábbi védőnői jelzés szolgált, amelyben a helyi védőnő nemes egyszerűséggel közölte a kórházzal: „A megszülés után az újszülött nem adható haza. Az asszonynak minden gyermeke átmeneti nevelésben van. Irreális lenne az újszülött kórházból való távozása az anyával együtt..” Erre az elfaxolt jelzésre alapozta utóbb a gyámhatóság is a csecsemő kiemelését, mely határozatban a hatóság ennél több indokolást nem is tartott szükségesnek Bence és szülei élete kettétöréséhez. „Az anya felelőtlen életvitele, életkörülményei miatt korábban már több gyermekét kiemelték a családból. A család ennek ellenére újra gyermeket vállalt.” Bencét tehát azért kellett kiemelni a családjából, mert idősebb testvéreit évekkel korábban (elsősorban iskolai hiányzások, magatartásproblémák miatt) kiemelte a hatóság. Bár közvetlenül Bence kiemelése előtt legidősebb lánytestvérét éppen, hogy azzal az indokkal engedte haza a hatóság, hogy az édesanyja várandós, és egyébként is megfelelőek a családi körülmények.

Az alapvetően mélyszegénységben élő magyar roma lakosságot sújtó jogellenes kiemelési gyakorlatot rendszerszintű problémának tekintjük, ezért az Európai Roma Jogok Központjával (ERRC) közösen dolgozunk a jogellenes gyermekkiemelések ellen. Bence szüleinek is a kezdetektől nyújtottunk jogi képviseletet, a kiemelési határozat ellen fellebbezéssel éltünk. Ám a másodfokú hatóság is helyben hagyta a kiemelésről szóló döntést, ezért a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kértük a Miskolci Munkaügyi és Közigazgatási Bíróságtól. Sem az elsőfokú bíróság, sem a Kúria nem fogadta el az érvelésünket, így az ERRC-val közösen az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vittük Bence kiemelésének ügyét.

A Gyermekvédelmi törvény értelmében a kiemelés olyan súlyos intézkedési forma, amelyet azonnal (legkésőbb 30 napon belül) felül kell vizsgálni, hogy az ideiglenes helyzet megnyugtatóan és jogszerűen rendezhető legyen. Ehhez képest Bence esetében – és ez sajnos nem kivételes eset – az egy hónapos határidőt nyolcszorosan túllépve, 2015 januárjában hoztak csak döntést. Ám ez a nyolc hónapos vizsgálódás sem tette lehetővé a hatóság számára, hogy – megállapítva az önmagának ellentmondó határozatainak jogszerűtlenségét  - a nyolc hónapja idegen családban nevelkedő gyermek saját családjában való felnövekedéséről, Bence hazagondozásáról rendelkezzen. Bence 2015 januárjában tehát nevelésbe került, az élete harmadik napjától őt gondozó nevelőszülőnél maradt. A hatóság a következőkkel indokolta a nevelésbe vétel szükségességét:  „A család Bence családból való kiemelése óta új ingatlanba költözött. A családgondozó által készített környezettanulmányból megállapítható, hogy a szülők lakókörnyezete, életvitele pozitív irányba változott, azonban anyagi helyzetük labilis.” 

Tekintettel arra, hogy a Gyermekvédelmi törvény egyértelmű tiltást fogalmaz meg (7. §) a szegénység miatti gyermekkiemelés ellen, ezért ismét fellebbeztünk.  Másodfokon viszont nem találtak kivetnivalót a döntésben, így jelenleg a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálata ügyében pereskedünk a miskolci bíróságon.

A szülők tehát Bence születésének napja óta küzdenek nap mint nap Bence és bátyjai hazakerüléséért, de 2 éve folyamatosan falakba ütköznek. Minden soros felülvizsgálaton megállapította a gyermekvédelem minden szereplője, hogy a családi környezet alkalmas a gyerekek nevelésére, a szülők küzdenek a gyerekekért, minden kapcsolattartási lehetőséget megragadnak, a szünetekben otthon tartózkodó gyerekek láthatóan imádják a szüleiket és harmonikus családi körben töltik a nyári és téli szüneteket, de ennek ellenére további féléves/egy éves időtartamokra napolták el minden ízben a hazagondozás lehetőségét.

Ezzel nem csak egy kirívóan jogellenes állapotot tartottak fenn a gyermekvédelmi szereplők, de Bence élete legfontosabb első két évét tették tönkre, azzal együtt, hogy a nevelőszülő szeretetben nevelte és jó kapcsolatot ápolt az igazi szülőkkel. Azt a két évet, amelyben – a gyermekpszichológia alapvetései szerint – Bence egész életére kiható, már soha helyre nem hozható károkat szenvedett. Emellett a szülők gyermekeikkel való kapcsolatára és saját pszichéjükre is olyan hatással volt ez a két év elszakítottság, amelyet nincs már mód jóvá tenni.

Végül, 2 év jogi pereskedés, egyezkedés és harc győzelmeként 2016. március 22-én a hatóság Bence nevelésbe vételének megszüntetése, a két éves gyermek hazagondozása mellett döntött. A hazagondozást a gyermek gyámja kezdeményezte, mondván, hogy Bence nevelőszülőknél való elhelyezése során meghatározott feltételek, - így az érzelmi kapcsolat fenntartása, a rendszeres kapcsolattartás, a biztonságos életkörülmények és a felelősségteljes szülői magatartás kialakítása – megvalósultak. 

Most a szülők boldogsága határtalan, el sem hiszik még, hogy „újra szülők lettek”. De mi értelme volt Bencének két évet távol tölteni a szüleitől? A szülők a kisfiú születése pillanatában már teljesítették a fenti feltételeket, miért kellett mégis elszakítani tőlük az újszülöttet? Erre a kérdésre azóta sem tudunk válaszolni. 

Ezért dolgozunk a jogellenes, nagy többségében roma családokat érintő gyermekkiemelések ellen, hiszen még a legnagyobb és legritkább siker, a hazagondozás sem teszi jóvá azt a már soha nem pótolható időszakot, azt a szülői és gyermeki traumát, amelyet egy gyermek családjától való elszakítása okoz.

Boros Ilona