Az információgyűjtés és megfigyelés új módozatait alkalmazó társadalmakat gyakran hasonlítják Orwell 1984-ének világához: a legrejtettebb gondolatunkat is figyelő Nagy Testvér tekintete elől senki nem bújhat el, az elvárásoktól való legapróbb eltérésre is büntetés a válasz. A mindennapi tapasztalatunk azért nem ilyen nyomasztó.
Így aztán érthető, hogy nem mindenkit késztet aggodalomra, ha kormányzati szervek vagy cégek személyes adatokat gyűjtenek róla. Online szolgáltatók és reklámcégek követik, hogy milyen oldalakat látogatok, mire klikkelek, mit olvasok, mit vásárolok? Ha ezért cserébe ingyenes szolgáltatást és az érdeklődésemre szabott reklámokat kapok, megéri. A titkosszolgálatoknak szabad bejárásuk van a telekommunikációs cégek hálózatába, akiknek a közvetlen hozzáféréssel nem rendelkező hatóságok számára is kötelességük adatot szolgáltatni? Valahogy a bűnözőket is el kell kapni. A kormányzat rákapott a Facebook-felhasználók adatainak kikérésére? Féljen az, akinek rejtegetnivalója van!
Nézzünk ezzel az érvvel szemben egy ártatlan helyzetet! Tegyük fel, kitalálod, hogy te írod meg a következő sikersorozatot. Egy kémiatanárról fog szólni, aki, amikor rákkal diagnosztizálják, úgy dönt, házi metamfetamin-gyártásba kezd, hogy gondoskodjon a családja jövőjéről. Vagány ötlet. Kicsit túlságosan is. A barátaid hiába mondják, hogy ilyen valóságtól elrugaszkodott forgatókönyvvel sosem fogsz betörni, te hiszel benne, és elkezdesz anyagot gyűjteni. Kezdésképp rákeresel, hogyan lehet metamfetamint előállítani házilag. A hitelesség kedvéért annak is utánajársz, honnan lehet beszerezni az alapanyagokat.
Ezen információmorzsák alapján könnyen gyanússá válhatsz. Azt persze nem lehet tudni, hogy pontosan kik vannak birtokában ezeknek az adatoknak, milyen következtetést vonnak le és milyen történetet raknak össze belőlük. Mind a titkosszolgálati szervek, mind a cégek adatgyűjtésére igaz, hogy kevés tudható arról, hogy hol, kik, milyen adatot tárolnak, ahogy azt sem tudjuk, hogy ki, mikor, mihez kezd vagy kezdhet ezekkel - mind a kormányzati, mind a magáncégek adatgyűjtése és adatfelhasználása átláthatatlan.
A folyamat végeredménye egy alapvető információs és végső soron hatalmi egyenlőtlenség köztünk, állampolgárok és az adatainkkal rendelkező cégek és hatóságok között, amelyek jelentős hatalmat nyernek fölöttünk, és amely fölött alig van demokratikus ellenőrzés.
Ahogy Daniel J. Solove jogász rámutat, az 1984 világképénél ismerősebbnek tűnhet Kafka A per című regénye, ahol tehetetlenül és kiszolgáltatottan állunk szemben az adatainkat összegyűjtő, feldolgozó és felhasználó intézményekkel: titkosszolgálatokkal, amelyek hatalma és kapacitása észrevétlenül nőtt meg akkorára, hogy a webkamerától az smsekig bármihez hozzáférnek, és cégekkel, amelyekről véletlenül derül ki, hogy kitalálják, a vásárlóik mikor esnek teherbe.
A magánszférához való jog melletti kiállás az adataink fölötti ellenőrzést és az adatainkkal rendelkezők hatalmának kontrollját is jelenti. Ha szeretnél tenni online adataid védelméért, a nopara.orgon találsz praktikus tanácsokat.
Zágoni Rita
A kép forrása: http://compfight.com/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.