Január 21-én jelentette be Lázár János, hogy a kormány tervei szerint, a bürokráciacsökkentés jegyében, megszünne tizenhárom állami intézmény és további hatvan háttérintézetet is felszámolnának jelenlegi formájában, mindegyik a fenntartó minisztériumhoz kerülne. Többen több szempontból megírták már aggályaikat, hogy milyen problémákat vethet fel a működő intézetek megszüntetése, illetve átszabása. A megszellőztetett listán kívül, jelenleg nem áll rendelkezésünkre információ azzal kapcsolatban, hogy a kormány pontosan hogyan képzeli ezeknek a többnyire alapvető állami feladatokat végrehajtó, sokszor több száz munkavállalót (csak az OEP-nek jelenleg több mint 1200 munkatársa van) foglalkoztató intézményeknek a beolvasztását. Információink szerint, ha történtek is előkészületek erre, az az intézetekben dolgozók teljes kihagyásával zajlott. Egyelőre nem látszik biztosíték arra sem, hogy a megszűnő és átalakításra kerülő intézmények szerepe megnyugtatóan fennmarad.

Ebből a szempontból a TASZ betegjogi és önrendelkezési programját a listán szereplő intézmények közül elsősorban az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) Emberi Erőforrások Minisztériumába olvasztása foglalkoztatja. Az OBDK-t a kormány az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központról szóló 214/2012. (VII.30) Korm. rendelettel 2012. augusztus 1-jei hatállyal hozta létre. Az OBDK központi hivatalként látja el a betegek jogainak védelmét. 

“Az OBDK a jogvédelmi képviselet ellátása során kiemelt hangsúlyt fektet az érintettek jogairól szóló és a szolgáltatások elérését elősegítő tájékoztatásra, a betegdokumentáció megismerésével összefüggő jog érvényesítésére, a panaszjog gyakorlásának segítésére, a rendszerhibák feltárására és megoldására. Eljárásaiban közvetít a szolgáltató és a kérelmező közötti vitás kérdések peren kívüli, gyors és mindkét fél számára megnyugtató rendezése érdekében.” 

Az OBDK esetében nem csupán szimbolikus jelentősége van annak, hogy ez az intézmény az egészségügyi intézményeket fenntartó minisztériumtól független legyen. Nehéz elképzelni, hogy miképpen láthatná el megnyugtatóan a feladatát egy olyan utódintézmény, melynek egyszerre feladata mondjuk egy kórház fenntartása, és az adott kórházra vonatkozó panasz független kivizsgálása, szankcionálása.

Eleve átgondolatlanságot, koncepciótlanságot tükröz, hogy a betegjogok védelmének rendszerét az elmúlt alig tíz évben harmadszor vetik alá igen jelentős változtatásnak. Ettől eltekintve is leszögezhető azonban, hogy a helyzet egyre problémásabb. Többször írtunk arról, hogy a betegjogok védelme az Egészségbiztosítási Felügyelet (EBF) 2010-es megszüntetése óta már eleve nem kielégítő. Az EBF egyik legfontosabb feladata az volt, hogy független hatóságként bírálta el a beérkező panaszokat a betegek jogainak érvényesítése érdekében. A Felügyeletnek jogosítványa volt arra, hogy eltiltson a jogsértő magatartástól, illetve bírságot is kivethetett. A panasztételi eljárás az adott egészségügyi szolgáltatótól teljesen független volt, a Felügyelet olcsón és viszonylag gyorsan tudott intézkedni.

Megszünését követően sokáig veszélyben volt a betegjogok képviselete, hiszen csak egy hosszas huzavona után kezdett el működni a Semmelweis tervben beharangozott Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ.  A 2012-es indulás óta mindmáig működő OBDK betegjogi szempontból már kevésbé tud hatékonyan működni, hiszen az új intézményben tömörített betegjogi kepviselők már csak mediátori szinten foglalkoznak a megkeresésekkel, hatósági jogkörük nincsen.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a beteg, vagy hozzátartozója a kórházi osztályokon, szakrendelőkben és a háziorvosnál kifüggesztett hirdetőtáblákon feltüntetett betegjogi képviselőt keresheti fel a intézményben tartott fogadóórájának időpontjában személyesen vagy telefonon. A betegjogi képviselő feladata, hogy segítsen a betegnek a panasza megfogalmazásában. Segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében. Az ő feladata továbbá, hogy a beteg képviseletében kezdeményezze a panasz kivizsgálását, a beteg írásbeli meghatalmazása alapján. A betegjogi képviselő a megkeresés alapján panaszt tehet az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál.

Annak ellenére, hogy előfordulhatott olyan eset, amikor a betegjogi képviselő a panaszost nem megfelelően képviselte, hanem megpróbálta meggyőzni arról, hogy ne emeljen panaszt, annak úgy sincs semmi értelme, (ilyen anomáliáról a TASZ ügyfelei is beszámoltak már) az OBDK az egészségügyi intézmény fentartójától független volt és ebből adódóan nem volt érdeke, hogy a panaszossal szemben eljárjon. Most viszont úgy tűnik, hogy az OBDK beolvasztásával a betegjogi panaszok utolsó fóruma is veszélybe kerül, hiszen félő, hogy ha ez a betegek jogait védő jogorvoslati szerv a minisztérium alá tagozódik akkor a függetlenségét teljesen elveszítve a panaszosok érdekével olykor ellentétes érdekű fenntartó érdekeit is figyelembevéve fog eljárni, így teljesen kiüresedik a betegek jogainak képviselete és nem marad hatékony és gyors jogorvoslatot nyújtó fórum.

Fernezelyi Borbála