Az egészségügyisek segélykiáltása a betegek jogaiért is szól

Karácsony előtt 64, majd januárban már 781 orvos küldött kemény kérdéseket az egészségügyi kormányzatnak. A tavalyi év egyik legmeghatározóbb aktivistája volt Sándor Mária, aki az ápolók béremeléséért, munkájuk megbecsüléséért küzd. Kiemelt érdeklődésünk nem véletlen a témában: a TASZ alapítása óta foglalkozik az emberi jogok érvényesülésével az egészségügyben és évek óta hangoztatjuk, hogy az egészségügyben dolgozók nagy részének kiszolgáltatottsága súlyosan sérti a betegek jogait is.

A 781 orvos és az ápolók nevében megszólaló Sándor Mária is az egészségügyi dolgozók valódi anyagi megbecsüléséért (is) felszólal. Azért, hogy ne kelljen másod-és harmadállásokat vállalni, azért, hogy az orvosoknak és mindenkinek aki csak teheti és meri, ne kelljen külföldre mennie dolgozni.Az egészségügyben dolgozók kiszolgáltatottsága átsugárzik a betegekre is: erre tökéletes példa a hálapénz. A hálapénz tulajdonképpen a korrupció lágy formája, amit a GKI adatai szerint az egészségügyi szolgáltatást igénybevevők ¾-e fizet és a döntő többség (70 %) úgy gondolja, hogy enélkül rosszabb minőségű ellátást kapnának.   A jelenlegi rendszer azt a hamis látszatot tartja fent, hogy a befizetett egészségügyi hozzájárulásért cserébe mindenkinek egyenlő minőségű és teljeskörű ellátás jár. Ezzel a hamis látszattal több kezdeményezés is igyekezett leszámolni, azonban ezek rendre megbuktak. A hálapénzből valójában az egészségügyi dolgozók szűk köre húz nem is kevés hasznot, illetve a jelenség érvet szolgáltat a béremelés elodázására. A Magyar Rezidens Szövetség megbízásából a Szinapszis kft. által készített felmérés szerint az orvosok 79 %-a ért azzal inkább egyet, hogy a hálapénz rendszer okozta kiszámíthatatlanság hozzájárul az elvándorláshoz. Mindemellett a hálapénz intézménye rendkívül kiszolgáltatottá teszi a kevésbé tehetős betegeket, rombolja az ellátáshoz elengedhetetlen bizalmat, akadálya a reformoknak. A legmagasabb tarifákkal a szülészetek dolgoznak, ami az egyetlen olyan egészségügyi ellátás, amelyben még a jogszabályok szerint is ingyenes lenne az orvosválasztás. Ez csak egy példa arra, hogy a szabálytalan hálapénz intézménye miként fosztja meg a jogaik gyakorlásától a várandós nőket, különösen a szegényeket.

A betegjogok megvalósulása közül sok minden nem pénz kérdés a szó szoros értelmében: az, hogy milyen tájékoztatást kap a beteg, az, hogy milyen módon szólnak hozzá, de még akár a kapcsolattartás lehetősége is elsősorban hozzáállás és szervezés kérdése. Ezt jól mutatják azok a jó példák, amiket a Gyerekkel vagyunk kampányban bemutattunk arról, hogy milyen példás módon tudják a szülő-gyerek kapcsolattartást megoldani egyes kórházakban.  Ugyanakkor veszélyes naivitás lenne azt állítani, hogy a pénz nem számít, hiszen egy agyondolgozott és alulfizetett ember könnyen válik frusztrálttá, így kevésbé empatikussá, sőt figyelmetlenné. A szervezést is megnehezíti az a szakemberhiány, ami tátong a magyar egészségügyi rendszerben. Sokat hangoztatott és nagyon igaz mondás, hogy az egészségügy csak azért nem omlott még össze, mert van jó pár elhivatott ember, aki a hátán viszi az egészet. Azonban egyre kevesebben tartják az egyre növekvő súlyt. Magyarország ráadásul a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint az fejlett országok átlaga (9,3%) alatt költ egészségügyre, az utolsó 2012-es adat szerint az éves bruttó nemzeti termék 8 %-át. Emellett itthon a legalacsonyabb az egészségügyi dolgozók bérezése. Emellett pedig a kiadások 38 %-a a magánszektortól érkezik, jelentős része feketén, hálapénzként.

Mindezek mellett megdöbbentő adat, hogy a magyarok többsége elégedett az egészségügyi ellátással. Ez annak ellenére van így, hogy a jogsegély szolgáltunkra naponta érkeznek a megkeresések, mindenkinek van egy története arról, hogy miként maradt el a tájékoztatás, milyen csúnyán beszéltek vele, nem engedték oda közeli, súlyos beteg hozzátartozójához stb. Az elégedettség így szólhat annak, hogy a körülményekhez képest mi a helyzet, hogy működik a recsegő-ropogó rendszer. Ezzel évek, sőt évtizedek óta tisztában lehetünk, a mindenkori kormányzat még is legfeljebb a szavak szintjén érintette a helyzetet. Az átfogó reformokhoz sok minden hiányzott, de leginkább a valódi politikai akarat.

A 781 orvos segélykiáltása, az ápolók bérkövetelése ahogy írtuk már, a betegjogokról is szól. Emellett érintik az elvándorlás elleni lépéseket, és fontos fejlemény, hogy egy kerekasztal összehívását is sürgetik. A TASZ támogatja a párbeszéd kezdeményezését és azt is javasolja az állampolgároknak, hogy tegyenek eleget  az 1001 orvos a hálapénz ellen csoport felhívásának és írjanak az Emberi Erőforrások Minisztériumának. Ha ezt megteszik, akkor kérjék azt is, hogy a betegek képviselői is legyenek meghívva a kerekasztalra, hiszen így lehet minden érintett bevonásával megnyugtató eredményekre jutni. Erre pedig, lássuk be, az “utolsó utáni órában” égető szüksége van a magyar egészségügynek. 

Kapronczay Stefánia

A kép forrása: Kincses Gyula