Miről szól és miről nem a Kövér László vasárnapi, FIDESZ kongresszuson elhangzott mondatától induló, naponta újabb és újabb fordulatot hozó történet? A történet szól a női egyenjogúságról, a szexizmusról, hatalomgyakorlás korlátlanságáról, de hamisak a véleménynyilvánítás szabadságára való hivatkozások. Amiről sajnálatos módon kevesebb szó esik, hogy mik azok a szakpolitikák, amiktől valóban, bizonyított módon több gyermeket vállalnak a polgárok a miénkhez hasonló fejlett országokban.

Kezdjük a véleménynyilvánítással. Kövér László bár pártja kongresszusán beszélt, de ettől még az Országgyűlés elnöke, a kormánypárt színeiben választott képviselő marad, aki nagy nyilvánosság előtt fejtette ki gondolatait. Téves az az érvelés, ami szerint ő csak egy pártrendezvényen fogalmazta meg a vágyait. A vágyai megfogalmazása, amelyeket ráadásul nem is kizárólag sajátjaiként prezentált, politikai üzenet valamennyi álampolgár számára.  Rá mint az Országgyűlés, a legfőbb népképviseleti szerv elnökére szigorúbb elvárásoknak kell vonatkoznia, amikor kinyilvánítja a véleményét. Közhatalmat gyakorol, az államot képviseli nyilvános nyilatkozataiban, nem mondhat bármit. Mint a népképviseleti szerv elnöke elvárható tőle, hogy megnyilvánulásaiban az állampolgárok teljes körét képviselje, ne úgy beszéljen a polgárok feléről, hogy elvitatja alapvető választási szabadságukat. Márpedig az a kijelentés, hogy a nők lehetőleg tartsák az önmegvalósítás legmagasabb fokának a gyermekszülést, egyértelműen azt az üzenetet küldi, hogy a nők lehetőleg egyfajta, a kormánypárt által kívánatosnak tartott életmódot válasszanak. Ha már Kovács Zoltán emlegette az Alaptörvényt: abban és minden emberi jogi egyezményben bizony feketén-fehéren benne van, hogy a nők és a férfiak egyenjogúak. Számos elemzés készült arról, hogy miért is sérti ezt az elvet az, amikor a házelnök megmondja, hogy kinek mi lenne a dolga.  

Kovács Ákos énekes véleménynyilvánítási szabadságát senki sem korlátozta. Legyen ez egyértelmű. Bukást érdemelne a jogi egyetem másodévén az az utalás a kormányszóvivőtől, miszerint a magáncég által kötött szponzorációs szerződés felmondása diszkrimináció. Ákos elmondta a haladónak nagy jóindulattal sem nevezhető elképzeléseit a nőkről, megintcsak arról, hogy mi a mi dolgunk (nem annyi pénzt keresni mint a férfiak, szülni), mi lehet a vágyaink netovábbja (valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni). Félreértés ne essék attól még, hogy én nem így gondolom, tisztában vagyok vele, hogy vannak nők, akik így éreznek és tiszteletben tartom e választásukat. A választás szabadságáról szóló érvelés sosem arról szól, hogy minden nőnek a karriert kellene választani. Ehelyett éppen arról, hogy minden nő dönthesse el szabadon a gyerekvállalás és karrier tengelyen hova helyezné az életét. Azonban Ákos közszereplő, ha a kijelentéseit kritika éri, akkor azt neki tűrnie kell, főleg, ha egy olyan kérdésben nyilatkozik, ami sokakat a legelemibb szinten érint. Ákos szabadon kifejetheti a véleményét, a T-kom pedig szabadon eldöntheti, hogy kivel köt vagy mond fel szponzorációs szerződést. Ahogyan tegnap a Kreatív magazinban, Rényi Ádám kifejtette a szponzoriációs szerződés egyben értékválasztás is, a T-kom úgy gondolta, hogy Ákos nem jeleníti meg azokat az értékeket, amiket a cég a női egyenjogúságról közvetíteni szeretne, így felmondta vele a szerződést. Ettől még Ákos azt mond, amit akar, egy cég pedig amögé áll, aki mögé akar.

A kormány tegnapi lépése (amiből később visszakozott kissé), hogy minden minisztérium és háttérintézmény felbontja a mobil szerződéseit a T-Kommal, nem más mint hatalommal való visszaélés. Több probléma is van vele, egyfelől úgy használja a Kormány a közpénzt mintha a sajátja volna – kíváncsiak lennénk, hogy készült-e arról bármilyen elemzés, egyáltalán felmerült-e mint szempont, hogy ez jó gazdálkodás-e az állampolgárok pénzével. Kell-e majd kötbért fizetni? A szerződéseket vajon hasonló vagy jobb feltétlek mellett lehet-e újrakötni? Milyen gyorsan? Sorolhatnám. A másik probléma, hogy a kormány ismét megmutatta, hogy azzal aki nem ért egyet vele, aki az állampolgárok egy bizonyos szűk körének a vélt vagy valós érdekeit megsérti, azzal szemben bármilyen eszközt képes bevetni. Ezzel szembeállíthatnám a TASZ által képviselt számos ügyfél esetét, akiket pont nem véd meg a kormány hatalom túlkapásaival szemben: a hatalmon lévőket kritizálók, a korrupciós ügyekben készült cikkeket megosztók ellen indult büntető és más jogi eljárások sora jelzi ezt. A kormánypárt tagjai által ezekben az ügyekben, válogatás nélkül, a hatalmi pozíciójukkal járó minden kedvezményt kihasználva indított ügyek jelentik a valódi "véleményterrort". A harmadik probléma pedig az hogy a T-Kom szerződésbontására kiszabott büntetéssel a kormány azt az üzenetet küldi, hogy nem minden állampolgárát tartja egyenlőnek. Aki kiáll a nők egyenjogúsága, az egyenlő munkáért egyenlő bért elv, vagy a választás szabadsága mellett, az büntetést érdemel.

A szexista kijelentéseket kritizálók nem azzal vitatkoznak, hogy jó dolog-e a gyermekvállalás vagy az államnak lehet-e feladata ezt ösztönözni. Az utóbbi kérdésre szabadságjogi szervezet vezetőjeként is egyértelmű igennel válaszolok. A Kövér László kijelentése utáni felháborodás nem csak az ő egy mondatának szólt, szólt az elmúlt évek (nem csak az emúlt 5 év) valamennyi nőket szülőgépként beállító nyilatkozatának, minden olyan meghozott vagy elmulasztott szakpolitikai lépésnek, amik a választás tiszteletben tartása mellett tennék vonzó választássá a gyermekvállalást. Beszélhetnénk arról is, hogy milyen dolog gyermeket szülni egy olyan kórházi rendszerben, amiben rengeteg – jogosan – frusztrált ember dolgozik, ahol elvárás a többszázezer forintos hálapénz megfizetése, ahol a nők tájékozott döntését legtöbbször csak zavaró tényezőként kezelik. Sokszor bizonyított tény, hogy azokban a fejlett országokban születik több gyerek, ahol vannak elérhető bölcsödék, ahol a munkaerőpiacra való visszatérést segítik, ahol az apákat is ösztönzik a gyermeknevelésben való részvételre. Magyarország ma nem egy ilyen hely, és amíg a valódi megoldások megvitatása helyett a nők egyenlő jogairól kell vitatkoznunk, addig biztosan nem is lesz az. 

Kapronczay Stefánia

A kép forrása: http://compfight.com/