El tudod képzelni, milyen érzés, ha öt törékeny kisbabára kell vigyáznod?

Az intenzív koraszülött osztályon folyamatos készenlétben állnak az orvosok és ápolók, hogyha bármilyen gond felmerül a párszáz grammal született kicsikkel, azonnal segíteni tudjanak. Egy új, Finnországból indult képzés azonban radikálisan szakít a jelenleg bevett ápolási módszerekkel és azt tanítja - elsősorban az egészségügyi dolgozóknak, hogy beavatkozásoktól mentesen, megfigyelőként kell segíteniük a szülőket, hogy gyermekük ellátásában részt vehessenek.

„Nehéz észrevenni sokszor, hogy egy baba azáltal, hogy képes egyedül az öklét a szájához emelni vagy összegömbölyödni, már önmagát tudja megnyugtatni és ez az egészen picinyke és törékeny lélek is képes küzdeni és tenni azért, hogy megnyugodjon.” – meséli Lengyel Anna perinatális szaktanácsadó, aki évek óta foglalkozik koraszülött osztályon dolgozókkal – „Pedig éppen ez az, ami a szülő számára fontos lesz a későbbiekben, hogy ne csak a törékeny, beteg, életveszélyes helyzetben lássa a picit, hanem észrevegye a kicsi embert, aki ő maga.”

A Szülőkkel szoros együttműködésben elnevezésű képzési program a finnországi Turku Egyetemi Kórház Koraszülött Intenzív osztályáról indult, mára Finnországban nemzeti programmá nőtte ki magát. A képzés lényege, hogy elsősorban koraszülött intenzív, de más gyermekkórházi osztályok dolgozóit (orvosokat, nővéreket,gyógypedagógusokat...) segíti olyan képességekhez, amikkel a szülőket be tudják vonni a gondozási feladatokba. Így válhatnak már a kórházi tartózkodás első napjától partnerré a szülők a gyógyulás folyamatában. 

Zack Boukydis, Magyarországon élő professzor tapasztalatai szerint, aki a képzési módszert Magyarországon is tanítja, a Skandináv országokban, ahol minden koraszülött babára jut egy nővér, sokkal elterjedtebb az a fajta hozzáállás és törődés a csecsemőkkel, ami beavatkozások helyett a megfigyelésen alapul.  Magyarországon csak megbecsülni lehet, hogy milyen a nővér-gyerek arány, a professzor szerint 4-5 koraszülöttre jut általában egy nővér, ami nagyon intenzív odafigyelést igényel a kórházi személyzet részéről. Így nem véletlen, hogy az aggódó szülőket sok helyen nem látják szívesen a csecsemők ellátása során, annak ellenére, hogy a korai kötődés kialakítása kiemelten fontos lenne minden szakember szerint ebben az időszakban, ráadásul a folyamatos testkontaktus jelentősen elősegíti a kicsik gyógyulását is. „Kutatások sora bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akik a szüleikkel lehetnek a kórházban kevesebb időt töltenek bent, mert a szülők beletanulnak a gondozásba és hazavihetik őket” – mondja Boukydis.

A képzési program meghonosítása még több magyarországi koraszülött osztályon nagy kihívást jelent a szakembereknek, mert az ő szemléletformáló munkájuk eredményességéhez kormányzati szándékra, cselekvésre és forrásokra lenne szükség. Csak remélni tudjuk, hogy idővel a finnországi nemzeti programhoz hasonlóan a magyar koraszülött osztályokon is elterjed ez a partnerségen, tiszteleten és együttműködésen alapuló módszer.

Jelenleg több más ország mellett Magyarországon is elindult a képzési program, egyelőre még csak a Honvéd Kórház Koraszülött osztályán. Vannak még olyan koraszülött osztályok, ahol ehhez hasonló szemlélettel ápolnak: ilyen a székesfehérvári és zalaegerszegi osztályok.

Mi a te történeted? Kedves szülők, orvosok, nővérek,

várjuk a ti történeteiteket, személyes élményeiteket is a „Gyerekkel vagyok” kampány során. Ajánljatok nekünk szakembereket, innovatív gyakorlatokat, amiket bemutathatunk. Osszátok meg velünk véleményeteket, jó és rossz tapasztalataitokat. Várjuk a kommentjeiteket minden kórház profilja alatt is.

Leveleket a tasz@tasz.hucímre küldhettek, a tárgyba kérjük írjátok bele, hogy “Gyerekkel vagyok”. A történeteket szemlézzük és (a szerző engedélyével) megjelentetjük a gyerekkelvagyok.tasz.hu oldalunkon.