Az internetkon oldalon zajlik a nemzeti konzultáció a „jövő magyar internetjéről” is. Koltay András „A média meghatározása az interneten” címmel  tett közzé írást, amelyben a média újraértelmezését, fogalmának átalakítását javasolja -- nemzeti alapokon.

Koltay András gondolatmenetei mindig nagyon fontosak a hazai médiáról való gondolkodásban: ő a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja, iparági pletykák szerint a Fidesz médiatörvényének megálmodója. Amit ő mond, arra érdemes odafigyelni, várhatóan törvényi szintre emelkedik az a médiafelfogás, amit ő képvisel. Az pedig sok jóra nem vezet.

Az újságírók, szerkesztők, hírügynökségek, a közvetítőszolgáltatók, a keresőszolgáltatók és a médai-értéklánc további szereplőinek helyzete, a médiapiac folyamatos átalakulása, az újságírók megítélése médiaelméleti kérdés, amiről izgalmas viták zajlanak. A fő ellentét a liberális médiafelfogás és Koltay médiafelfogása között alapvető: szerintünk a sokszínű internetes média, az új szereplők megjelenése nem kell újabb szabályok bevezetését jelentse. A jogi definiálásnak akkor van jelentősége, ha valamilyen szabályozási igény merül fel. A szabályozási igény az aszimmetrikus viszonyokban, vagy ott szükséges, ahol a piac nem képes megfelelően korrigálni önmagát. Ilyen lehet a versenyjogi kérdés, a külső médiapluralizmus biztosítása, egyes monopóliumok lebontása, mint a piaci működést tönkre tevő állami hírszolgáltatás.

Koltay felveti azt a kérdést, hogy „Ha nem tudjuk teljes bizonyossággal meghatározni, hogy mi az a „média”, meg tudjuk-e mondani, hogy kinek a joga a sajtószabadság?” Erre egyszerű a válasz: igen, mindannyiunké. A sajtószabadság ugyanis nem valami elvont érték, amely egyes csoportok kiváltsága. A sajtószabadság ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságának egyik megnyilvánulása. Az utóbbi pedig nem a sajtót illeti, hanem mindenkit, aki közéleti kérdésekben információhoz akar jutni és azt másoknak átadni. Mindenkit, aki részt kiván venni a közügyekről szóló diskurzusban. A média definiálása teljesen lényegtelen a sajtó szempontjából, sürgetése arra jó, ha újabb, a média-értékláncba tartozó szereplőkre vonatkozó szabályok bevezetését kívánja megalapozni.

Koltay felvetésének alátámasztására az Európai Bizottság magas szintű munkacsoportjának dokumentumát, a Freiberga jelentést és az Európa Tanács 2011-es ajánlását használja.

Ez azért is örvendetes, mert mindkét anyagban számos, a magyar médiaszabályozással kapcsolatos konkrét kritika jelent meg. Hogy csak egyet emeljünk ki: a Freiberga jelentés elvárásként fogalmazta meg a „politikailag és kulturálisan kiegyensúlyozott, a társadalmi sokszínűséget tükröző tagokkal” működő független médiatestületet. A jelenlegi Médiatanácsban kizárólag a Fidesz delegáltjai ülnek.  Koltay azonban figyelmen kívül hagyja a magyar médiarendszert illető kritikákat, és csak szemezget az ajánlások közül.

Kérdés, hogy mi várható az internetkon által felvetett szabályozási területeken. Az elmúlt öt év médiapolitikája és az elfogadott médiaszabályok, az Alaptörvény módosítása, az új Polgári törvénykönyv és az eljárási szabályok alapján sajnos nincs okunk feltételezni, hogy nem újabb megszorító szabályok jönnek. A „jövő magyar internetje” kifejezés is előrevetíti ezt a hozzáállást. Azt tudjuk, hogy a domain nevek - amik egymástól ponttal elválasztott szavakból álló karakterláncok, például tasz.hu - kiosztását felügyelő ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) szerződése 2015 szeptemberében lejár. Az ICANN az Egyesült Államok területén működő magánszervezet felel az internet főbb elemeinek koordinálásáért. A nyílt internet felügyeletének átláthatósága érdekében fontos felülvizsgálni a jelenlegi helyzetet. Félő azonban, mi történik, ha tagállami keretek közé kerül a szabályozás lehetősége: nem nehéz elképzelni, hogy Kínától Oroszországig hogyan gondolkodnak a domain nevek kiosztásáról. A jövő magyar internetje kifejezés és a sajtószabadsághoz fűződő kormányzati viszony azonban kételkedésre ad okot, vajon mennyire vagyunk távol a fent említett országoktól? Esetleg nemzeti szintű IP-cím és domain név kiosztás lesz és az NMHH vagy egy kormány által felügyelt szerv veszi át ezeket a feladatokat? És mit jelent, hogy „a tartalomaggregátorok (pl. Google) és a közösségi médiumok (pl. Facebook) a nemzeti tartalom-előállítók létét fenyegetik, mert elszipkázzák előlük az éltető forrásukat jelentő reklámbevételeket“? Nem sokkal az után, hogy ugyanez az élelmiszerláncok, a televíziók vagy a bankok kapcsán elhangzott, egyes magyar cégeket helyzetbe hozó törvények születtek. Amikor ugyanez az egyik utolsó még szabad médiával kapcsolatban merül fel, akkor van okunk aggódni, miről is szól pontosan ez a blogbejegyzés az internet konzultációs oldalon.

A Riporterek Határok Nélkül szervezet éves felmérése alapján 42 helyet esett vissza Magyarország az elmúlt öt évben médiaszabadság terén. És akkor még az internetes média meghatározásába bele sem kezdtek.

A nemzeti konzultáció teljes értelmetlenségéről itt  és itt írtunk.

Simon Éva