Képmutatás

Az igazságügyi miniszter a magánszféra védelmére hivatkozva a héten benyújtotta azt a törvényjavaslatot, ami a sajtó-helyreigazítási perekhez hasonló, gyors jogvédelmet biztosít a fotók engedély nélküli készítésével és felhasználásával szemben.

A kép illusztráció Bagyinszky Ferenc programvezetőnkről, aki alig várja, hogy hatályba lépjen a törvény

A pertípus bevezetésének előzménye az új polgári törvénykönyv félelmetesnek tartott szabálya, amely szerint a fotósnak nemcsak a kép közzétételéhez, hanem már magához a kattintáshoz is engedélyt kell kérnie. Mint most, akkor is világvége hangulatú címekkel jelentek meg írások: ezzel vége a sajtófotónak, mától nem lehet csak úgy fényképezni az utcán, te csak ne fotózgassál stb. A cikkekben szereplő félreértéseket tisztázandó: a képmás védelme az arcról készült felvételekre vonatkozik, mások hátát ezentúl is lehet fotózni, a probléma nem ez.

Az okostelefonok elterjedésével mindannyian fotóssá váltunk, és rémisztően hathat a gondolat, hogy a magunkról készített szelfi is jogsértő lehet, ha annak hátterében egy idegen arca is látszik, akinek nem kértük az engedélyét a kép elkészítéséhez. A félelem nem megalapozatlan, hiszen egy esetleges rossz jogalkalmazói gyakorlat komoly károkat okozhat a demokratikus nyilvánosság számára. Helyes jogalkalmazás mellett azonban értelme is lehetne az új szabályoknak. Azt érdemes leszögezni, hogy a képmáshoz való jog megsértése esetén eddig is létezett bírósági jogorvoslati lehetőség. Az egyetlen igazi újdonság az eljárás gyorsasága.

A magánszféra és a személyes adatok védelme szempontjából előrelépés, hogy gyorsan, hatékonyan lehet fellépni abban az esetben, ha a privátszférát valóban sértő tartalmak kerülnek fel az internetre. A valódi kérdés, hogy mi sérti a magánszférát és hogy arányos-e a korlátozás. Hasonló a helyzet, mint a Google v. Spain ügyben volt. A mostani is egy, a privátszférát erősítő megoldás, aminek lehet örülni, de helytelen jogalkalmazás esetén veszélyezteti az információ-, a véleményilvánítás, és mivel a saját célra készített kép magánügy, a magánszféra szabadságát. A jogalkotó a külön eljárás létrehozásával az alapjogi dilemmában eleve letette a voksát a képmásvédelem és a személyes adatok védelme mellett. Ebben az egyensúlyozásban további eltolódásokhoz vezethet a bírói értelmezés. Az információkhoz való hozzájutás szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy hol húzzuk meg a közszereplők védett magánéletének határait.

A törvényjavaslat indokolása is szól erről a kivételről. Nincs szükség az érintett hozzájárulására tömegfelvétel és a nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén, ahogyan azt már a Ptk. is kimondta. Tehát az eldöntendő kérdés az, hogy mi minősül ennek, illetve mi a helyzet közszereplők és közfeladatot ellátó személyek nem közéleti szerepléseivel. Félő, hogy az új jogszabály teret enged annak, hogy a magánszféra védelmének álcájában gyors eljárásban a nyilvánosságra tartozó kép- és hangfelvételeket távolítsanak majd el. Nem nehéz elképzelni egy olyan jogalkalmazói gyakorlatot, amely alapján az igazoltató rendőr nem fényképezhető, holott az alapjogi elvek alapján egyértelműen a nyilvánosságra tartozik tevékenysége. Ezek a viták hasonlóak lesznek a közérdekű adatok kiadása iránti perekben előhozott érvekhez, hogy mi tartozik a közfeladattal összefüggő tevékenységhez és mi nem.

A jogérvényesítésnek az a része teljesen bizonytalan, ami nem a felhasználással, hanem a felvétel elkészítésével szemben próbál eszközt adni az érintettek kezébe. Egyrészt a gyakorlatban elég nehéz elképzelni, hogy készül egy fotó az utcán, amiről úgy ítéljük meg, hogy azon mi is szereplünk, majd odamegyünk a fotóshoz, hogy ő kicsoda, micsoda, mutassa meg a képet, törlje ki, rendőrt hívunk stb. Az ilyen felvételek lehetnek jogszerűek vagy jogszerűtlenek. Ha egy ismeretlen járókelő belesétál a baráti csoportképbe, az nem a magánszférába avatkozó fénykép, míg ha minden reggel befényképezek a gangról a szomszédom hálószobájába, az illető magánszférája akkor is sérül, ha nem mutatom meg senkinek a felvételt, csak a számítógépemen gyűjtöm egy mappába a fotókat.

A javaslat más szempontból viszont valóban okot ad a felhördülésre. Az indokolás egy része így szól:

A magánélethez való jogot napjainkban – a kommunikáció és az információtechnológia fokozatos fejlődése révén – jellemzően a képmással és hangfelvétellel történő visszaéléssel lehet megsérteni. A mai digitális korban mindinkább sürgető feladattá válik annak biztosítása, hogy ezekben az esetekben az érintettek rendelkezésére álljon a jogsértések elleni gyors, hatékony és átlátható fellépési lehetőséget biztosító eljárási rend.

Miközben a magyar szabályok felhatalmazzák a Terrorelhárítási Központot, hogy bírói engedély nélkül titkosan megfigyelhessen magyar állampolgárokat, valóban az a legsúlyosabb veszély a magánszféránkra, hogy valaki úgy készít szelfit, hogy abba mi is belelógunk? És ez csak egy példa a sok közül, említhettük volna az új, mindenlátó traffipaxokat vagy az arcfelismerő térfigyelő kamerákat is.

Dojcsák Dalma és Hidvégi Fanny