Kétrészes blogsorozatunkban a párizsi terrorcselekmények miatt felerősödő bevándorló-ellenes sztereotípiákra ráharapó ellenzéki indítvánnyal foglalkozunk, amely alapján néhány, különösen súlyos bűncselekmény elkövetése esetén kötelezően visszavonnák a magyar állampolgárságot azoktól, akik 20 éven belül váltak politikai közösségünk tagjaivá. Miért megalapozatlan, és miért jogszerűtlen egy ilyen szabályozás? Blogsorozatunk második részében néhány, a magyar állampolgárságot szerzettek helyzetével kapcsolatos félreértést oszlatunk el, és elmondjuk, a javaslat miért ütközne nemzetközi szerződésbe.

A kép forrása : MigSzol Csoport 

Az előző részben azzal foglalkoztunk, miért büntet, és miért diszkriminatív az új törvényjavaslat.

1. A bevándorlókra vonatkozhatnak más szabályok, hiszen ők még csak most jöttek, nem olyan szoros kötelékek fűzik őket a közösségünkhöz, mint akik ide születtek, nem igaz?

Nem. A törvényjavaslat azokra a „bevándorlókra” vonatkozna, akik nem csupán menekültek, vagy letelepedettek, hanem magyar állampolgárságot szereztek. Az állampolgárság és a lakóhely együttese a legszorosabb kötelék, amely a jog szerint valakit egy politikai közösséghez fűzhet. Az állampolgárságért keményen meg kell küzdeni, és azok az emberek, akik egy hosszú folyamat végére megszerezték, abban a tudatban tervezik az életüket, hogy az állampolgársággal járó jogok és kötelezettségek megilletik őket. Ilyen például a beleszólás a politikai közösség életébe (választójog), az állam diplomáciai védelme külföldön, és az állampolgárságon keresztül hozzáférhető számos egyéb előny, például hogy az állampolgár számíthat arra, családjának lesz magyarországi letelepedési lehetősége, hogy együtt élhessék életüket. Ha valaki egyszer már mindent megtett, amiért cserébe számíthat ezekre a jogosultságokra, nincs semmi indoka annak, hogy további, másokra nem vonatkozó feltételekhez kössük az állampolgársága megtartását.

2. De nekik van hová visszamenni, ha megfosztjuk őket a magyar állampolgárságtól…

Ez tévedés. Nem minden, magyar állampolgárságot szerzett ember kettős állampolgár. Akinek magyar állampolgársága elvesztése után nem maradna állampolgársága, hontalanná válik, és elesik az állampolgársággal járó jogoktól, védelemtől. Épp ezért egy állam csak egészen rendkívüli esetekben foszthat meg valakit az egyetlen állampolgárságától. Az Európa Tanács állampolgárságról szóló európai egyezménye, amelynek Magyarország is részese, még akkor sem teszi lehetővé, hogy egy állam állampolgárságtól megfosztás révén hontalanná tegyen valakit, ha a megfosztás indoka az állam alapvető érdekeit súlyosan sértő magatartás lenne (7. cikk, 3. pont). A javaslat tehát nem csak jogszerűtlenül diszkriminatív (ld. blogsorozatunk első részét), hanem ráadásul összeegyeztethetetlen az említett egyezményben vállalt nemzetközi kötelezettségvállalásunkkal.

3. Eddig is vissza lehetett vonni a bevándorlóktól az állampolgárságot, nem? Miért rosszabb akkor az új javaslat?

Az állampolgárságról szóló törvény eddig csak egy nagyon szűk körben tette lehetővé a szerzett állampolgárság visszavonását: akkor, ha csalással szerezték, és akkor is csak a honosítást követő 10 éven belül (ld. 9. § (1) bekezdés). Ebben az esetben valóban nem büntetésről van szó. A jelenleg hatályos szabályozás egy hibát korrigál, hiszen az állampolgárság megszerzésének feltételei ezekben az esetekben ténylegesen nem álltak fenn az állampolgárság megszerzésekor. De még ebben a szűk körben is vizsgálandó, a megkülönböztetés jogszerű-e. Ugyanis a születés útján keletkezett magyar állampolgárság is keletkezhet csalás útján. Például egy hamisított születési anyakönyvi kivonattal igazolható az állítólagos szülők magyar állampolgársága. Ennek eredményeképp a gyermek állampolgársága automatikusan keletkezik (Alaptörvény, G) cikk, (1) bekezdés), vagyis nem szerzettnek minősül. Ezért az így keletkezett állampolgárságtól nem lehet senkit megfosztani. Tehát az állampolgárságról szóló törvény már az LMP javaslata nélkül is megkülönböztetést alkalmaz. Ésszerű-e a megkülönböztetés?

A hatályban lévő megkülönböztetés indokolható azzal, hogy a szerzett állampolgárság esetében a csalás útján állampolgárrá vált egyén maga felelős a csalásért. Ezzel ellentétben a csalás eredményeképp keletkezett (nem szerzett) állampolgárság esetében jellemzően egy kiskorú állampolgár szüleinek van lehetősége elkövetni a csalást. Ezért nem lenne igazságos, ha a kiskorú állampolgárt terhelné az állampolgárságtól való megfosztás szankciója. Az állampolgárságot kapott személy azonban egyik esetben sem jogosult a magyar állampolgárságra. A csalással szerzett és a csalás útján keletkezett állampolgárság eltérő kezelése voltaképpen a csalás útján keletkezett állampolgársággal rendelkező emberek felé tett méltányossági gesztus, amely figyelembe veszi, hogy egyfelől állampolgárságuk alapvetően befolyásolja lehetőségeiket, terveiket, másfelől pedig nincs felelősségük az állampolgárság illetéktelen megszerzésében.

Bármilyen, ezen túlmenő megkülönböztetés azonban az állampolgárnak születettek és az állampolgárságot később szerzettek között további igazolásra szorul. Az LMP javaslata a fentiek fényében nyilvánvalóan igazolhatatlan: tudományosan nem alátámasztott tényekre épít, jogsértően diszkriminatív és összeegyeztethetelen nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal.

Mráz Attila

Politikai Szabadságjogok Program