Tóta W. Árpád 2013 elején részletgazdag publicisztikában kritizálta Zsiga Marcell miskolci alpolgármester vagyonosodását és az őt segítő politikai rendszert. A politikus azt gondolta helyes válaszlépésnek, hogy büntetőeljárást kezdeményez a publicista ellen. Rágalmazással vádolta a szerzőt és felfüggesztett fogházbüntetést kért rá büntetésként.

Szerencsére a II. és III. Kerületi Bíróság bírája helyre tette a sértett politikust, és kimondta: egy demokratikus jogállamban az állampolgárok és a sajtó alapvető joga a közhatalom gyakorlóinak kritizálása, még akkor is, ha ez a kritika sértő, felfokozott vagy akár megbotránkoztató.

A bíróság hivatkozott az Alkotmánybíróság 13/2014. (IV. 18.) határozatára, mely a TASZ indítványára született. Az akkori ügy kísértetiesen hasonlított a mostanira, hiszen akkor az ügyfelünk azt írta a helyi polgármesterről, hogy úgy bánik a közpénzzel, mintha a sajátja lenne. Ebben az ügyben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a bíróságoknak különösen megfontoltnak kell lenniük akkor, amikor eldöntik, hogy egy vélemény értékítélet vagy tényállítás-e, hiszen míg az értékítéletek a szólásszabadság teljes védelme alatt állnak, addig a tényállítások büntethetőek, ha a közlőjük nem tudja bizonyítani azok valóságtartalmát. Így a beszéd minősítése valójában az ügy érdemét is eldöntheti. Márpedig a közéleti vitákban, a közhatalom gyakorlóinak kritizálása során bizonyos esetekben az elsőre tényállításnak tűnő mondatokat is értékítéletnek kell minősítenie a bíróságoknak azért, hogy a szólásszabadságot megfelelő védelemben részesítsék. Ilyenkor természetesen figyelembe kell venniük a közlés kontextusát, a megjelenés körülményeit és az ügy tárgyát. 

Ezek alapján a Tóta ügyben a bíróság kimondta, hogy a sérelmezett mondatok értékítéletnek minősülnek és a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét élvezik, ezért a publicistát felmentette a vádak alól. Zsiga Marcell fellebbezett.

Dojcsák Dalma, TASZ