A HIV 1983-as felfedezése óta több mint 30 év telt el, mégis a mai napig rengeteg káros tévhit és félelem társul a vírushoz és a járvány természetéhez. A TASZ jelenti HIV-témájú bejegyzéseire érkezett kommentek inspirálták a mostani két részes sorozatunkat, hogy leromboljuk a közkeletű mítoszt, miszerint olvasóink többségét a HIV egyszerűen elkerüli. Mítoszirtás következik és előre is elnézést kérünk a néhol durva vagy nem „píszí” kifejezésekért.

1. „Ha csak házasság után szexelünk, csak a házastársunkkal, nem drogozunk akkor nem leszünk AIDS-esek.” - avagy a monogámia, mint a megoldás mítosza

A monogámia valóban lehetséges védekezési mód a HIV ellen, csak nagyon nehezen kivitelezhető. Itt nem a házastársi vagy partneri hűségről van szó, hanem arról, amit a kommentelő evidenciaként kezel. Szerinte szűzen kell házasodni, természetesen mindkét félnek, és onnantól kezdve csakis az az egy partnerünk lehet. További fontos intelem, hogy a drogozást is teljesen mellőzzük. Ha lehet, akkor a drogozás kifejezéssel vegyünk egy kalap alá mindent, a HIV szempontjából teljesen biztonságos füvezést és a - vér útján történő fertőzés miatti - legkockázatosabb, injektáló szerhasználatot is. Ezzel egyrészt erősítjük a droghasználókkal szembeni előítéleteket, másrészt elkenjük azt az egyértelmű és éles határt, hogy hogyan terjed és hogyan nem terjed a HIV.

A HIV terjedhet szexuális úton, vér útján – szennyezett eszközökkel vagy vérkészítményekkel - illetve anyáról gyermekre, szülés vagy szoptatás közben. A fertőződéshez mindig szükség van a vírus jelenlétére azokban a testnedvekben, amelyek közvetíthetik a HIV-et: vér, ondó, hüvelyváladék, anyatej és kell egy „kapu”, vagyis hámsérülés, amelyen keresztül a kórokozó bejuthat a szervezetbe.

A kommentben felvázolt helyzet ma már nem reális. A legtöbben nem szűzen házasodnak és a házasság is általában későbbi életkorra tolódik ki. Ezalatt pedig előfordul egynél több szexuális partner is. Az egyetlen partner koncepciója tehát ritka, megoldásként viszont adott a partnerkapcsolati monogámia lehetősége is. Ilyenkor azonban fontos, hogy az előéletünket lezárjuk egy HIV-szűréssel, hiszen csak így lehetünk abban biztosak, hogy nem fertőzzük meg új partnerünket.

Ugyanakkor a monogám partnerkapcsolatnak, mint prevenciós lehetőségnek is van egy nagy gyengesége, méghozzá az, hogy kétszereplős a játék. Bár a monogám párkapcsolat általánosságban biztonságos, pontosan az egymásba vetett bizalom miatt a szexuális együttlét egyáltalán nem felel meg a biztonságosabb szex technikai szabályainak. A legtöbb monogám párkapcsolat esetén nem használnak óvszert és sajnos ez igaz egy esetleges félrelépés esetén is. Mivel a biztonságosabb szex technikája nem épül be a napi rutinba, a monogám párkapcsolatban élők egy kaland esetén ritkábban használnak óvszert, mint a partnereiket gyakrabban váltogatók. Ráadásul sokkal ritkábban, vagy egyáltalán nem járnak szűrésre. Ezek pedig együttesen megnövelik a HIV vagy más szexuális úton terjedő fertőzések kockázatát.

Gyakran - ahogy a kommentben is - keveredik a HIV illetve az AIDS fogalma. A kommentelő valószínűleg a HIV-re gondolt, amikor AIDS-ről írt, hiszen az AIDS, azaz a szerzett immunhiányos tünetegyüttes a HIV által legyengített immunrendszerű embereknél kialakult állapotot jelenti. Az AIDS kialakulását antiretrovirális terápiával lehet megelőzni, nem pedig a házasság utáni monogám szexuális kapcsolattal.

2. „Engem nem fenyeget mert nem vagyok drogos vagy buzi, de még kurvákhoz sem járok.” - avagy az „én nem vagyok érintett” mítosza

A HIV-járvány szempontjából létezik számos kulcsfontosságú érintett csoport, akik számára célzott prevenciós programokat működtetnek, illetve a HIV-vel kapcsolatos kommunikációban is kiemelten jelennek meg. Ide soroljuk az injektáló szerhasználókat, a szexmunkásokat, a meleg férfiakat és más férfiakat akik férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot (MSM=gay men and other men who have sex with men), a migránsokat, de a globális trendek miatt ide tartoznak a fiatalok és a nők is.

A világon többféle domináns terjedési mód létezik, míg Kelet-Európában főleg az injektáló szerhasználat útján, addig Afrikában főleg heteroszexuális úton terjed a HIV. Általánosságban elmondható, hogy a HIV-járvány minden régióban azokat a csoportokat érinti leginkább, akiknek nem biztosított a jog előtti egyenlősége, mint például a nőké Afrikában. Emellett a legtöbb érintett csoport tagjai társadalmi előítéletek vagy kriminalizáció miatt rejtőzködésre, a társadalom peremére szorulnak, mint az injektáló droghasználók vagy a szexmunkások és klienseik.

Magyarországon az MSM-populáció a leginkább érintett a járvány szempontjából. Érthető tehát, hogy egyrészt a prevenciós programok, másrészt a HIV-területen megjelenő kommunikáció is kiemelten az MSM-közösséget célozza. Probléma akkor van, amikor ez hamis biztonságérzetet kelt a többségi társadalomban, ha kialakul az a tévhit, hogy aki nem tartozik egyetlen érintett csoporthoz sem, az nem fertőződhet meg HIV-vel.

Vannak a HIV szempontjából biztonságos és magas kockázattal járó viselkedési formák. Injektáló droghasználat estén például nem az okozza a HIV-fertőzés kockázatát, hogy valaki anyagot szúr be magának, hanem ha ezt szennyezett tűvel teszi. Tehát nem a csoporthoz való tartozás, hanem a viselkedés jelent kockázatot. Aki azt gondolja, hogy ő nem fertőződhet meg a vírussal, mert nem tartozik egyik kiemelt fontosságú érintett csoportba sem, az magas kockázatot vállal. A HIV nem válogat, számára mindegy, hogy a gazdatest milyen nemű, mi a szexuális irányultsága, vagy éppen a gazdasági háttere.

Természetesen egy olyan közösségben, ahol a HIV-fertőzés előfordulása magasabb mint az átlag populációban, nagyobb valószínűséggel találkozhatunk HIV-vel élőkkel, ezért is kiemelt fontosságúak a célzott prevenciós és szűrőprogramok.

3. „ÉRTELMES emberek VÉDEKEZNEK, és NEM B…NAK fűvel fával.” avagy „nem kéne mindenkinek mindenkivel kupakolni” - avagy a „nekem kevés partnerem volt” mítosza

A partnerek számával arányosan nő annak is az esélye, hogy legyen köztük olyan, aki HIV-vel él. De csak az esély latolgatására nem lehet prevenciós programokat építeni. Fontos, hogy a prevenciós üzenetek is kihangsúlyozzák, hogy akár egyetlen partnertől, egyetlen alkalommal is meg lehet fertőződni, amennyiben nem tartjuk be a biztonságosabb szex szabályait.

Emellett a „fűvel-fával” elég tágan értelmezhető fogalom. Egyénenként változhat, hogy ki hány partnert tart soknak vagy éppen kevésnek. Ami számomra teljesen normális, az lehet, hogy a másik értékrendje szerint túl sok, míg megint más szerint pedig túl kevés partner. Akárhány partnerünk is volt vagy lesz életünk során, érdemes betartani a biztonságos szex szabályait, illetve tartós kapcsolat kialakulásakor együtt elmenni HIV-szűrésre.

4. „Biztos nem megyek szűrésre hogy a Mo-n marginálisan előforduló vírust ott szűressem ahol HIVesek fordulnak meg naponta…” - avagy a „miért nem járok HIV-szűrésre” mítosza illetve tévhitek arról, hogyan fertőz a HIV

Rengeteg indokkal és kifogással találkoztam már, hogy miért nem megy el valaki HIV-szűrésre. A már említett “én nem vagyok érintett” kifogás mellett vannak, akik félnek egy esetleges pozitív eredménytől - „jobb nem tudni” hozzáállás - vagy egyszerűen csak rettegnek a vérvételtől. Azzal az indokkal azonban, hogy valaki azért nem megy el szűrésre, mert attól tart, hogy az ott megjelenő HIV-vel élőktől elkaphatja a vírust még én sem találkoztam.

Egyrészt a HIV-vel élők a HIV-osztályok ambulanciáin fordulnak meg, és nem naponta, hanem ideális esetben három havonta járnak kontroll vizsgálatokra. A HIV-szűrőállomások nem végeznek gondozást és fordítva, a gondozó helyeken nincs HIV-szűrés szolgáltatás. Tehát egyrészt aki HIV-szűrésre megy, az nem találkozik a szűrőállomásokon státuszukat már ismerő HIV-vel élőkkel.

Másrészt a HIV nem terjed hétköznapi érintkezés során vagy egészségügyi intézményekben Tehát teljesen biztonságos egy HIV-vel élő mellett a váróban ülni, utána WC-t használni, ahogy biztonságos HIV-vel élővel egy háztartásban élni is. Az egészségügyben pedig zárt vérvételi rendszert használnak, a vérvételi eszközök legfeljebb az egészségügyi dolgozóra jelenthetnek kockázatot, ha például belenyúl egy használt tűbe.

Ráadásul a legtöbb diagnosztizált HIV-vel élő élőbb-utóbb - az új kezelési protokollok szerint egyre korábban -  elkezd gyógyszert szedni az AIDS állapot kialakulásának megelőzésére, aminek „mellékhatásaként” szexuális úton sem fertőznek. Így élhetnek akár védekezés nélküli szexuális életet HIV-negatív partnerükkel, vagy vállalhatnak és szülhetnek természetes úton gyereket is. Egy gyógyszert szedő HIV-vel élő elhanyagolható kockázatot jelent a fertőzés továbbadása szempontjából, szemben azokkal, akik akármilyen elgondolásból nem járnak szűrésre és nem ismerik HIV-státuszukat.

A HIV megáll az országhatárokon? A véradás ideális lehetőség HIV-szűrésre? Melyik fertőz jobban az influenza vagy a HIV? Hamarosan folytatjuk a második résszel. De addig se kíméljetek minket a kommentjeitekkel!

Bagyinszky Ferenc - HIV/AIDS programvezető, TASZ

(foto: Pixabay)