Egy kriminológus a szexmunkáról

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete és a Magyar Nők Szövetsége közös szervezésében került sor arra a rendezvényre, amelyen bemutatták az ENSZ CEDAW Bizottság megállapításait a magyarországi szexmunkások helyzetéről és az őket érő diszkriminációról. A rendezvényen felszólalt Dr. Tamási Erzsébet kriminológus is, akinek tanulságos beszédét most teljes terjedelmében közzétesszük.

Dr. Tamási Erzsébet hozzászólásában azt taglalta, hogy miért nem működik jól a szexmunka szabályozása. Legnagyobb problémának azt tartja, hogy az ügy morális kérdéssé vált, a kérdéssel foglalkozók hozzáállása ideológiai alapon működik, és nagyon gyakran érzelmekkel túlfűtött "süketek párbeszéde" zajlik. A jobb megoldáshoz meg kellene találni a közös szempontokat és a legkisebb rosszat, de ezt egyelőre pont az ideológiai szembenállás akadályozza meg. Ő a témát kutatóként vizsgálja és eddigi kutatásaiból azt a tapasztalatot vonta le, hogy a szabályozásnak vajmi kevés köze van ahhoz, hogy a szexmunka elterjedt vagy sem. A klienseket kriminalizáló svéd modell nem működik, nem szüntette meg a szexmunkát, a még szigorúbb Norvégiában az utcán dolgozó szexmunkások száma 70%-kal nőtt. A kutató szerint ezért azt a célt kellene kitűzni, hogy a legkisebb rossz, a legkevesebb kár és ártalom érje a résztvevőket. Ehhez pedig magukat az érintett, aktív szexmunkásokat kell megkérdezni és bevonni a politikák alakításába. Sajnos ez a legtöbb országban egyáltalán nem történik meg. Magyarországon nagy gond, hogy a törvényeket maga az állam sem tartja be: még mindig nincsenek kijelölve a türelmi zónák. Ha nem lehet a belvárosban ilyet kijelölni, akkor vigalmi negyedet kell létrehozni, mert ha nem tesszük, akkor a probléma ugyanúgy megmarad, csak homokba dugjuk a fejünket és minden résztvevő számára több kár keletkezik.

A Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló (CEDAW) egyezményt 1979. december 18-án New York-ban fogadták el, és 1981. szeptember 3-án lépett hatályba. Az Egyezmény értelmében a Részes Államok kötelesek minden megfelelő intézkedést megtenni a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetés kiküszöbölésére. Az Egyezmény a magyar jogrendszerbe 1982-ben került be. Az Egyezmény végrehajtásának ellenőrzésére a Részes Államok 1982-ben az úgynevezett CEDAW Bizottságot hozták létre. Ez a bizottség idén márciusban jelentést készített Magyarországról, melyben a következőt írta:

"A Bizottságot továbbra is aggasztja, hogy az emberkereskedelem női áldozatai számára nem áll rendelkezésre elégséges számú menhely, valamint hogy csak korlátozott a hozzáférésük az igazságszolgáltatáshoz és a megfelelő jogorvoslati formákhoz, többek között a kártérítéshez. A Bizottság aggodalommal veszi tudomásul a szexuális célú kizsákmányolás gyerekáldozatainak megbélyegzésére vonatkozó információkat. A Bizottság aggodalmát fejezi ki a szexmunkások elleni hátrányos megkülönböztetés miatt is, és amiatt, hogy a Részes Állam nem biztosít biztonságos munkakörülményeket és kilépési lehetőségeket azok számára, akik ezt a tevékenységet abba akarják hagyni."

Ajánlásként pedig megfogalmazta, hogy: "[Magyarország] hozzon intézkedéseket a szexmunkásokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megakadályozására és biztosítsa, hogy biztonságos munkakörülményekhez való joguk jogszabályilag garantálva legyen nemzeti és helyi szinten egyaránt."

A rendezvényen Fedorkó Boglárka, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének munkatársa bemutatta a SZEXE által a bizottság számára készített árnyékjelentést. Ez többek között megállapítja, hogy:

"Bár 1999 óta a szexmunka legális Magyarországon, a szexmunkások folyamatosan szembesülnek a rendőrség és egyéb hatóságok diszkriminációjával, illetve az egészséges és biztonságos munkához való jogaik megsértésével. A legtöbb magyar önkormányzat a törvényi kötelezettsége ellenére elmulasztotta kijelölni a szexmunkások számára a legális munkavégzés területeit, ezért bizonytalan jogszabályok alapján a szexmunkásokat rutinszerűen és önkényesen megbírságolják, letartóztatják, és őrizetbe veszik.
Mindezen túlmenően a szexmunkások rendszeres megkülönböztetett célpontjai a jogalap nélküli bírságoknak, amelyeket a rendőrségi kvóták elérése érdekében vetnek ki rájuk. Amikor ezek kifizetésére financiális nehézségeik miatt nincs lehetőségük, akkor őrizetbe veszik őket, amely tovább ronthatja egészségüket, biztonságukat, valamint családjuk gazdasági helyzetét és biztonságát. A helyzet az új szabálysértési törvény elfogadása után még súlyosabbá vállt, mert az új törvény büntetési tételei a korábbiaknál sokkal szigorúbbak. A szexmunkások sztereotípiák mentén bemutatott, egyoldalú megjelentetése a médiában, a többségi társadalom mélységes intoleranciája, továbbá a hatóságok részéről tapasztalható diszkrimináció együtt azt eredményezik, hogy a szexmunkások Magyarország egyik legkiszolgáltatottabb női csoportját alkotják. A kirekesztő magatartás elterjedése és a rendőrségi védelem hiánya miatt a szexmunkások sokkal nagyobb eséllyel válnak erőszak áldozatává, amely egyebek mellett az emberkereskedelmet is magában foglalja. Mindezekhez adódik a hiányzó vagy elégtelen hozzáférésük az ingyenes, önkéntes és tisztességes egészségmegőrző, vagy gyógyító szolgáltatásokhoz, ami sérti a szexmunkások egészséghez való jogait. Beszámolónk ezért azt a következtetést vonja le, hogy Magyarországon a női szexmunkások elleni diszkrimináció és erőszak jelenleg igen gyakori, szisztematikus, és intézményesült mind a szociális, mind a kulturális, mind a politikai, mind az egészségügyi, mind a gazdasági élet területén, amely ellentétes az Egyezmény (CEDAW) 5., 6., 11. valamint 12. Cikkével."

Végezetül ajánljuk a TASZ és a SZEXE korábbi filmjét, melyben a Magyarországi szexmunka jelenségét járjuk körül:

Takács István Gábor
TASZ