Nincs szerencséje az egyháztörvénnyel a Fidesz-KDNP-kormánytöbbségnek: a törvényesíteni kívánt ideológiai térfoglalást az Alkotmánybíróság (AB) nem hajlandó szentesíteni. A döntés nagyon fontos, de az egyházak helyzetét nem rendezi megnyugtatóan.

Az új egyházi szabályozás bevezetését nem támasztották alá nyilvános indokokkal, és a törvényt, megalkotásának szégyenletes körülményei miatt, az (AB) még a hatálybalépése előtt, 2011 decemberében tartalmi vizsgálat nélkül megsemmisítette (164/2011. (XII. 20.) AB határozat) Erre annál szégyenletesebb lépésekkel válaszolt a kormánytöbbség: tíz nap alatt átpasszírozott egy új, de tartalmában alig különböző javaslatot, és másnap hatályba is léptette a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényt (a továbbiakban Ehtv.). Ezzel az addig legálisan működő egyházak mintegy 95%-át megfosztották státuszuktól, megszűnésre, vagy civil társasággá való átalakulásra kényszerítették őket, míg a kivételezett kevesek gyakorlatilag érinthetetlenné váltak. A kisemmizettek egy része, kilencen a TASZ segítségével, jogorvoslatot kerestek az Alkotmánybíróságon. Az AB több mint egy évvel a törvény hatályba lépés után ugyan, de most már tartalmi vizsgálat alapján semmisítette meg a törvény számos rendelkezését (IV/2352/2012. sz. határozat, a továbbiakban: ABh). 

1. Az AB megsemmisítette azt a szabályt, amelyik a törvény hatályba lépése időpontjára (2012. január 1.) tekintettel generálisan megfosztotta az egyházakat a státuszuktól és egyesületté fokozta le őket. Külön kimondja a határozat azon szabályok alkotmányellenességét és alkalmazási tilalmát, amelyek egyrészt azokat az egyházakat fokozza le egyesületté, amelyek kérték az elismerésüket, de azt a parlamenti többség elutasította (8/2012. (II. 29.) OGY határozat), másrészt pedig azokat fosztotta meg státuszuktól, amelyek továbbra is egyháznak tartva magukat, nem kérték az egyházként való ismételt elismerésüket.

Ezzel az AB orvosolta a státuszvesztésből folyó jogsérelmet, és visszamenőlegesen előállította az alkotmányos állapotot. Eszerint egyetlen olyan szervezetnek sem szűnt meg az egyházi jogállása, amely nem szerepel az Ehtv. mellékletében (és később sem került bele). Az egyházi jogállás folyamatos 2012. január 1. (az elutasított kérelmezők esetében 2012. március 1.) után is. Sőt, az AB felélesztette az egyházaknak a 2012-es költségvetéssel szembeni, törvényes támogatásokra vonatkozó igényét is azzal, hogy szintén visszamenőleges hatállyal megsemmisítette azt a szabályt, mely szerint egyházi célú költségvetési támogatás csak a törvény által elismert egyházaknak nyújtható.

2. Az AB-döntés törölte az egyház törvényi definíciójából „az Országgyűlés által elismert” fordulatot, valamint a törvény azon rendelkezéseit, amelyek az Országgyűlés általi elismerés eljárást szabályozták. Ennek következtében az egyház léte a továbbiakban nem függ attól, hogy a parlament (kétharmados többséggel) elismerje (gyakorlatilag engedélyezze) az egyházalapítást. A megsemmisítés itt is a törvény hatályba lépésére visszamenőleges hatályú.

Az elismerési eljárás szabályainak megsemmisítésével az AB gyakorlatilag jogalkotási kötelezettséget rótt a jogalkotóra, aminek a szempontjait is megadta. Az elismerés feltételeinek tartalmilag „a vallásszabadsághoz való joghoz, illetve az adott jogosultsághoz igazodó, tárgyilagos és ésszerű” követelményekhez kell igazodnia, az eljárás vonatkozásában pedig azt írta elő, hogy az részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül történjen meg, a döntést indokolni kell, illetve biztosítani kell a jogorvoslat lehetőségét.

De nemcsak az alkotmányellenes elismerési eljárás megsemmisítésével hozta lépéskényszerbe a jogalkotót. Az AB ugyanis nem semmisítette meg az Ehtv-nek több olyan szabályát sem, amelyek továbbra is akadályozzák a fentiek érvényesülését: azt, hogy az Országgyűlés által elismert egyházakat az Ehtv. melléklete tartalmazza, hogy az egyházként elismert egyesület az Ehtv. módosításának hatályba lépésétől kezdve minősül egyháznak, és azt sem, hogy az egyházakat az emberi erőforrások minisztere tartja nyilván. Úgy tűnik tehát, hogy hiába mondta ki az AB, hogy alkotmányellenes az egyházak elismeréséről való döntést az Országgyűlés kétharmados döntésétől függővé tenni, fennmaradt az a jogi helyzet, amelyben egyházként csak akkor létezhet és működhet egy szervezet, ha fel van véve az Ehtv. mellékletébe. Mivel ez továbbra is a kétharmados döntést igénylő Ehtv. módosításától függ, az elismerésről való döntés továbbra is az Országgyűlés kezében van.

Ez azt jelenti, hogy az AB adott is jogorvoslatot az egyházaknak, meg nem is. Egyfelől visszaadta az elorzott egyházi státuszukat, másfelől azonban arra kényszeríti őket, hogy egyházként való működésük érdekében a parlamenthez folyamodjanak az Ehtv. mellékletébe való felvételük érdekében. Ha a parlament komolyan veszi az ABh. indoklását, és ennek az exlex helyzetnek a jogállami megoldására törekszik, akkor olyan elismerési eljárási szabályokat alkot, amelyek mentesítik a státuszukat visszakapott egyházakat ettől a procedúrától, és azonnal kiegészíti az Ehtv. mellékletét azokkal az egyházakkal, akiknek státuszát korábban önkényesen levette. (Valamint megalkotja az elismerés tárgyilagos és ésszerű feltételekhez igazodó és bírói útra tartozó anyagi és eljárási szabályait.)

Csakhogy ne legyenek illúzióink: a kormánytöbbség minden valószínűség szerint nem fogja végrehajtani az ABh-ból fakadó kötelezettségeit. Éppen ellenkezőleg, az Alaptörvényt fogja módosítani az ítélettel homlokegyenest ellenkező szellemben: az egyházak elismerésére alaptörvényi szinten hatalmazná fel az Országgyűlést, és érdemi jogorvoslat lehetőséget továbbra sem tenne lehetővé. Tárgyilagos és ésszerű feltételek helyett pedig azt vésné az Alaptörvénybe, hogy az Ehtv. az elismerés feltételeként „a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságot írhat elő.” Végül valóban olyan lesz a törvény, mint amilyenek a régi kódexek: alig marad olyan sora, amire idővel ne írnának újabb és újabb szövegeket.

Hegyi Szabolcs

Politikai Szabadságjogok Program