A nyugati és a magyarországi tendenciák teljesen ellentétesek. Nálunk az alaptörvény és a most elfogadott Polgári törvénykönyv is diszkriminálja az azonos nemű párokat. Ezzel szemben az elmúlt pár hét történése, hogy Franciaországban és Angliában megszavazták a képviselők az azonos neműek házasságát, a német alkotmánybíróság és a strasbourgi bíróság pedig az azonos nemű párok örökbefogadási jogait ismerte el.

Bár Néró császár egymás után kétszer is házasságra lépett férfival, és számos más történeti példa is van az azonos nemű párok jogi helyzetének rendezésére, az élettársi, majd a házassági kapcsolat egyenlőségelvű elismerése a modern demokráciák teljesítménye. A második világháború után a nyugati országokban fokozatosan megszüntették a homoszexuális kapcsolatok kriminalizálását. A büntetőjog helyett egyre inkább az orvostudomány és a pszichiátria kezdett el foglalkozni a kérdéssel, először mentális betegségnek tekintették, majd ez az álláspont is fokozatosan eltűnt. A Nemzetközi Pszichiátriai Társulat 1974 óta nem tekinti betegségnek a homoszexualitást, ma már egyszerűen a szexuális irányultság egyik változataként definiálják. Az enyhülő megítélésnek és toleránsabb társadalmi attitűdöknek köszönhetően felmerült az igény az azonos nemű párok jogi helyzetének rendezésére is.

Nyugat-Európa számos országában már régóta egyenlő jogok illetik meg a házasságban élő párokat, függetlenül attól, hogy milyen neműek. Dánia volt az első ország, amely bevezette a bejegyzett élettársi kapcsolatot azonos nemű párok részére 1989-ben. Ma már nyolc európai ország biztosít egyenlő házassági jogokat az azonos neműeknek, és Európán kívül Argentínában, Kanadában, a Dél-Afrikai Köztársaságban, valamint Mexikó, Brazília és az USA bizonyos területein, államaiban házasodhatnak azonos nemű párok. Tucatnyi további országban pedig épp a törvényhozás vagy a főbíróság döntésére várnak, hogy bevezetik-e a változtatást.

2013-ban újabb két európai országban szavazták meg a képviselők az azonos neműek házasságát.

Az Egyesült Királyságban eddig is élhettek bejegyzett élettársi kapcsolatban azonos nemű párok, ott ez „civil union” névre hallgat. 2013. február 5-én azonban az ország konzervatív többségű parlamenti alsóháza 400-175 arányban megszavazta az azonos neműek házasságáról szóló törvényt, ezzel – a törvény felsőházi megerősítését követően - egyenlő jogokat biztosítva Angliában és Walesben az azonos nemű pároknak. David Cameron konzervatív miniszterelnök az azonos neműek házasságáról mint az alapvető emberi kötelékeket erősítő intézményről nyilatkozott: "Nem akarom, hogy a melegeket kizárjuk ebből a nagyszerű intézményből."

Franciaországban 2011-ben a parlament 293-222 arányban még leszavazta az azonos neműek házasságát engedélyező törvényjavaslatot, 2012-ben a szocialisták kampányának része volt az azonos neműek házasságának engedélyezése. A szocialisták megnyerték a választásokat, és ígéretükhöz híven a parlament még 2013 első negyedévében vitára és szavazásra bocsájtotta a 344. törvényjavaslatot, amely megnyitja a házasság intézményét azonos nemű párok előtt. A parlamenti vitákat és a szavazást több százezres tüntetések kísérték Franciaország szerte, mind a támogató, mind az ellenző oldalon. Az ellenzők egyik legfőbb hangadója a franciáknál is, ahogy a legtöbb országban, a katolikus egyház volt. A parlament február 2-án szavazta meg a törvényjavaslat első cikkét, amely a házasságot mint két személy közötti megállapodást definiálja, majd február 12-én 329-229 arányban az egész törvény átment a törvényhozáson.

Németországban ma még csak a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye áll rendelkezésre az azonos nemű párok számára. A német alkotmánybíróság 2013. február 19-én hozott mérföldkőnek számító döntést az egyik leginkább vitatott kérdésben az azonos nemű párokat megillető jogok területén. A döntés szerint az azonos nemű párok esetén az örökbefogadás tilalma alapvető emberi jogokat sért.

Ezzel párhuzamosan a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága szintén február 19-én egy ausztriai ügyben ugyanúgy az örökbefogadás kérdéséről döntött. Egy leszbikus pár közösen nevelt gyermekét a nem biológiai anya szerette volna örökbe fogadni, amelyet az osztrák hatóságok nem engedélyeztek. Strasbourg szerint azonban az osztrák állam megsértette az Európai Emberi Jogok Egyezményének 14. cikkében foglalt megkülönböztetés tilalmát. Az azonos nemű párok egymás vérszerinti gyerekének örökbefogadását tiltó törvények és gyakorlat a bíróság álláspontja szerint alapvető emberi jogokat sért és diszkriminatív.

Közép- és Kelet-Európában már sokkal kedvezőtlenebb az összkép. Bár Csehországban, Szlovéniában és Magyarországon elérhető a bejegyzett élettársi kapcsolat az azonos nemű párok számára, ezek az intézmények nem biztosítanak egyenlő jogokat a csak különnemű párok számára nyitva álló házasság intézményével. A legjelentősebb különbség az örökbefogadás és a reprodukciós eljárásokban való részvétel tilalma.

A régió többi országában nincs a bejegyzett élettársi kapcsolathoz hasonló intézmény, amely az azonos nemű párok részére bármilyen jogot biztosítana. Sőt, egyre több országban - Litvánia, Ukrajna, Oroszország egyes területein - kimondottan homofób törvényjavaslatokat tárgyalnak a parlamentek, önkormányzatok. Ezek a javaslatok főleg a fiatalkorúak védelmére hivatkozva tiltanák meg minden, a homoszexuális kapcsolatokat jó színben feltüntető megnyilvánulást, köztük az LMBT fesztiválokat és a felvilágosító nyomtatott vagy elektronikus kiadványokat is, ezzel ellehetetlenítve az LMBT-jogokért küzdő aktivisták és szervezetek mindennapjait.

Felmerül az a kérdés, hogy az azonos neműek párkapcsolatának és gyermekvállalásának megítélése pusztán az ideológián múlik-e. Bár úgy tűnhet, hogy a támogatók főleg a baloldaliak és liberálisok, míg az ellenzők a konzervatív és vallási csoportok, ennek számos példa ellentmond. Cameron miniszterelnök már említett törvénykezdeményezése mellett számos egyház is elismeri a két ember közötti tartós érzelmi és gazdasági kötelék fontosságát, függetlenül attól, hogy külön- vagy azonos nemű párokról van szó. Az LMBT társadalom pedig legalább annyira színes, mint a jelképének választott szivárvány: vannak konzervatív, vallásos értékeket magukénak valló tagjai és liberális gondolkodásúak, de előfordulnak szélsőséges jobb- vagy baloldali eszméket valló LMBT emberek is. Egymástól különböző ideológiák tehát akár azonos módon ítélik meg az azonos nemű párok kapcsolatának jogi szabályozását, akik maguk is más-más értékrend szerint gondolkodnak és élik mindennapjaikat.

Az azonos nemű párkapcsolatokat támogatók, bár más-más ideológia alapról indulnak ki, az egyenlő bánásmódot, az azonos jogok és társadalmi intézmények biztosítását tekintik döntőnek ebben az ügyben. Ez pedig elsősorban emberi jogi kérdés. Számos ország alkotmányából és nemzetközi emberi jogi egyezményekből is levezethető, hogy az azonos nemű párokkal szembeni bármilyen megkülönböztetés, tehát például a házasság intézményéből való kizárás alapvető emberi jogokat sért. A fentiekből ugyanakkor az is látszik, hogy egy ország hozzáállása az azonos nemű párok jogi helyzetének elismeréséhez pontos "mérőműszere” annak, hogy az adott országban milyen az emberi jogok általános helyzete.

Az azonos neműek házasságának társadalmi elismerését a jogfejlesztő döntések mellett az is elősegíti, hogy a fiatalabb generációk kevésbé válnak rabjaivá az azonos nemű párokkal szembeni előítéleteknek. A celebvilág is hozzáad ehhez: Brad Pitt és Angelina Jolie úgy nyilatkozott, hogy addig nem házasodnak össze, amíg ez a jog nem illeti meg az összes honfitársukat. Julienne Moore színész pedig az afroamerikaik szegregációjához és a nők választójogának kérdéséhez hasonlította: "Hihetetlen, hogy ilyen sokáig tartott, míg ezt felismertük. Ez olyan, mint a szegregáció eltörlése vagy választójogot adni a nőknek."

Bagyinszky Ferenc - TASZ

A melegek házassága Kaliforniában

Egyre több állam ismeri el az azonos neműek házasságát. A magyar Alkotmánybíróság 2008-ban mégis úgy ítélte meg, hogy a melegházasság legalizálásának tendenciája „megtorpanni látszik”. Az idő azonban nem állt meg. Bővebben>>