Súlyos csúsztatások a Miniszterelnökség levelében

A demokrácia alapját jelentő választójogot minden olyan szabály sérti, ami akár csak a legkisebb mértékben is, de szükségtelenül korlátozza annak gyakorlását. Márpedig ott, ahol létezik általános személyiadat- és lakcímnyilvántartás, amiből automatikusan össze lehet állítani a választói névjegyzéket, minden olyan szabály, ami a választópolgár személyes közreműködését igényli, szükségtelen.

Feltehetően Ön is választópolgár, és talán Ön is megkapta a Miniszterelnöki Titkárság válaszát a választói regisztráció bevezetése miatti tiltakozó levelére, amit még a TASZ felhívására írt a kormányfőnek és a Fidesz frakcióvezetőjének. A miniszterelnöki titkárság azzal a szándékkal ragadott tollat, hogy megnyugtassa Önt. Ám a válasz korántsem megnyugtató. Új érveket nem ad hozzá az eddig elhangzottakhoz, csak szajkózza azt, amivel a kormánypártok nap mint nap megpróbálják igazolni az igazolhatatlant.

From: Titkarság (ME)
Date: 2012/11/8
Subject: Válasz, tájékoztatás
To: Török Kristóf

 

Tisztelt Szavazópolgár!

 

Köszönettel fogadtuk Miniszterelnök úrnak címzett, a szavazói regisztrációval kapcsolatos észrevételeit tartalmazó elektronikus levelét.

 

Az előzetes szavazói regisztrációval kapcsolatban szeretnénk egyértelművé tenni, hogy a bevezetett módosítás a választás alapjogát nem érinti, ezért nem minősül a választójog gyakorlására vonatkozó korlátozásnak.

 

Figyelembe kell vennünk, hogy az új választási törvény miatt mintegy egymillió választó problémájára kellett intézményes megoldást találnunk, ugyanis ők a korábban érvényes szabályozás szerint nem tudtak volna szavazni. Egy részük olyan magyar állampolgár, aki sohasem élt Magyarországon. Ide tartoznak a Kárpát-medencében élő határontúli magyarok, de e kategóriába kell sorolnunk az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába, Ausztráliába vagy Izraelbe elszármazott honfitársainkat és magyar identitással is rendelkező leszármazottaikat. Ők a hatályos törvények szerint bár választójoggal rendelkeznek, nem szerepelnek – nem is szerepelhetnek – a hazai népesség-nyilvántartásban, így a magyar állam választási adminisztrációja számára pillanatnyilag láthatatlanok. Ugyancsak ide tartoznak az Európai Unió valamely másik országában élő és dolgozó magyar állampolgárok, akik magyar értesítési címüket nem használják, és feltehetőleg 2014-ben sem fogják.

 

A regisztrációs eljárás semmiféle korlátozást nem tartalmaz, mindössze egy jóhiszemű előírást, mely kimerül abban, hogy négyévente egyszer egyértelműen jelezni kell a részvételi szándékot. A bevezetett módosítás nem köti személyes megjelenéshez az eljárást, ugyanis az állandó magyarországi lakcímmel rendelkezők számára biztosítja az elektronikus, a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők számára pedig a levélben történő ügyintézés lehetőségét.

 

A szavazói regisztráció tartalmi megközelítésében sem érinti a demokratikus jogokat, hisz az Európai Unió két alapító tagállamában (Belgiumban és Luxemburgban), valamint a világ számos más országában működik már nagyon régóta a regisztráció intézménye, mégsem kérdőjelezi meg senki ezen országok berendezkedésének demokratikus voltát. A legtöbb ilyen országban ráadásul – ellentétben a hazai tervekkel – jóval szigorúbb keretek közt történik a regisztráció, hisz esetenként büntetés is jár annak, aki elmulasztja. E tekintetben tehát a regisztráció célja mindössze az, hogy az eljárást ellenőrizhetővé tegye, csökkentse a választási visszaélések lehetőségét, és intézményesen biztosítsa a választópolgári tudatosságot, ezzel is erősítve a választás demokratikusságát.

 

Arday Géza osztályvezető úr megbízásából,

 

üdvözlettel:

 

Török Kristóf
közkapcsolati munkatárs
www.kormany.hu

Hogy ne maradjanak kiigazítás nélkül a válaszlevél csúsztatásai és hamis állításai, vegyük őket sorra!

A válaszlevél írója jóhiszeműnek nevezi azt az előírást, mely szerint négyévente jelezni kell a választáson való részvételi szándékot. Sajnos azonban semmi okunk arra, hogy higgyünk a jogalkotó jóhiszeműségében. Nemcsak azért, mert a levélíró nem támasztja alá semmivel a jóhiszeműséget, hanem azért sem, mert amit a kormánypártok jelenleg is művelnek a választási eljárási törvényjavaslat parlamenti vitájában, egyértelműen a rosszhiszeműségükről árulkodik. Elég csak arra utalni, ahogyan visszatáncoltak attól, hogy az Alkotmánybíróságtól kérjék az elfogadott törvény előzetes normakontrollját. Ehelyett beleírták az Alaptörvénybe azt a szabályt, mely szerint a regisztráció elmulasztásának az a következménye, hogy négy éven keresztül egyetlen választáson, sem országgyűlési, sem önkormányzati, sem európai parlamenti választáson nem vehet részt a polgár.

Még kevésbé hihetünk a válaszlevélnek akkor, amikor arról győzköd az írója, hogy az új szabály nem köti személyes megjelenéshez az eljárást, mert ez nem igaz. Hiába van ugyanis lehetőség arra, hogy a polgár elektronikus úton is regisztrálja magát, az elektronikus út (az ügyfélkapu) igénybevételére csak a személyazonosság személyes igazolása után van lehetőség (az okmányirodán, kormányhivatalban, adóhatóságnál, vagy külképviseleten). Hogy a jogalkotó nem jóhiszeműen vezette be az új szabályt, az is mutatja, hogy a levélben történő regisztráció lehetőségét csak az ország területén kívül élő polgárok számára nyitotta meg, a magyarországi lakóhellyel rendelkezők elől elzárta. Ezzel ugyanis mind a magyarországi lakosokat, mind azokat kizárja a levélben történő regisztráció lehetőségéből, akiknek van magyarországi lakóhelyük, de külföldön élnek, és akikről a levélíró azt állítja, hogy „magyar értesítési címüket nem használják, és feltehetőleg 2014-ben sem fogják”. A válaszlevél mélyen hallgat erről a diszkriminációról. Ez nem véletlen – nyilvánvalóan nincs ésszerű indoka egy ilyen megkülönböztetésnek. Annál valószínűbb viszont, hogy ennek súlyos következményei lesznek majd a magyar politikai közösség jövőjére nézve.

A külhoni és a hazai választópolgárok közti megkülönböztetésről pedig annál inkább kellene mondaniuk valamit a kormánypártoknak, hogy a fő érvük az, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogának gyakorlását biztosítsák. Ahogy a válaszlevél fogalmaz: az ország területén kívül élő választópolgárok „a magyar állam választási adminisztrációja számára pillanatnyilag láthatatlanok”. Nos, az általános személyiadat- és lakcímnyilvántartásban a külföldi magyar állampolgárok valóban nem szerepelnek. A levél írója csak azt nem említi meg, hogy ezt a helyzetet a jelenlegi választási rendszer kezeli is: az a választójoggal rendelkező magyar állampolgár, aki az általános személyiadat- és lakcímnyilvántartásban nem szerepel, kérheti a felvételét a választói névjegyzékbe. Annak tehát, aki nem szerepel a nyilvántartásban, de választójoggal rendelkezik, jelenleg is külön kérnie kell a választói névjegyzékbe való felvételét. Arra vonatkozóan, hogy ez a szisztéma miért ne volna működőképes a továbbiakban is, mindeddig nem hangzott el nyilvános érv.

A magyar állampolgárság kiterjesztésével a külföldön élő választópolgárok száma megnőtt, ez kétségtelen. Fogadjuk el a válaszlevél azon állítását, hogy az ország területén kívül élő választópolgárok száma egymillió. Kétségtelenül nagyobb adminisztrációs teherrel járna a megnövekedett létszámú külföldön élő választópolgárnak a regisztrációja. Messze nem akkorával azonban, mint amennyi többlet-adminisztrációt a regisztráció főszabállyá tétele megkövetel majd. De a mennyiségektől eltekintve, önmagában az a tény, hogy a külföldön élők választójogának biztosítása többlet-terhet jelent az államnak, nem elég indok arra, hogy felszámolják a főszabályt, és a kivételt terjesszék ki a választópolgárok nyolcszor nagyobb létszámú, Magyarországon lakó csoportjára. Alapjog-korlátozást az adminisztratív terhek növekedése nem indokolhat.

Mindezek alapján hamis a válaszlevélnek az az állítása, hogy „a bevezetett módosítás a választás alapjogát nem érinti, ezért nem minősül a választójog gyakorlására vonatkozó korlátozásnak.” De igen, annak minősül. Illegitim korlátozásnak. A regisztráció bevezetése akkor sem volna alkotmányos, ha történetesen már most mindenkinek, minden egyes választójoggal rendelkező állampolgárnak volna ügyfélkapu-hozzáférése. A demokrácia alapját jelentő választójogot minden olyan szabály sérti, ami akár csak a legkisebb mértékben is, de szükségtelenül korlátozza annak gyakorlását. Márpedig ott, ahol létezik általános személyiadat- és lakcímnyilvántartás, amiből automatikusan össze lehet állítani a választói névjegyzéket, minden olyan szabály, ami a választópolgár személyes közreműködését igényli, szükségtelen.

Nem menti a helyzetet az, hogy máshol is van önkéntes regisztráció. A regisztráció legitimitását mindenhol az adja, hogy a választások tisztaságának megőrzése (a visszaélések megelőzése, az eljárás ellenőrizhetősége) a választójoggal rendelkező állampolgárok személyazonosságának igazolását teszi szükségessé. Ahol nincs általános személyiadat- és lakcímnyilvántartás, ott a választói névjegyzék összeállításában a választópolgároknak valóban közre kell működniük. Ahol viszont van ilyen nyilvántartás, ott indokolatlan erre kötelezni a polgárt, mert csak terhesebbé teszi számára a joggyakorlást.

Mindezek után a választópolgári tudatosság és a választás demokratikussága erősítésével érvelni nevetséges. Az új szabályok éppen ellentétes hatással járnak majd: választópolgárokat fognak hosszú évekre kizárni választójoguk gyakorlásából. Tudatosságot és demokratikusságot nem akadályok gördítésével, hanem ösztönző szabályokkal lehet növelni. A választási eljárás parlamenti vitáját elnézve azonban ez esze ágában sincs a kormányoldalnak.

Hegyi Szabolcs, a TASZ Politikai Szabadságjogok Program vezetője