Az Egészségügyi Tudományos Tanács súlyos fogalmi zavarral küzd. Két okból fontos ezt a zavart eloszlatni. Egyrészt a Tanács a magyar kormányzat része, egész pontosan a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának tudományos háttérintézménye, ami nem lebecsülendő dolog, ezért is finanszírozzuk a működését közpénzből. Másrészt az a fogalmi zavar, ami a Tanács elnökét, legutóbbi levele tanúsága szerint, meghökkentő lépésekre készteti, a szólás és a tudomány szabadságával áll kapcsolatban. A jogok pedig még kevésbé lebecsülendő dolgok.

Mi történt?

Az eset a kötelező védőoltások ügyéről szól. Az ETT tavaly novemberben ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett a Nebáncsvirág Egyesülettel szemben, mert a Tanács megítélése szerint az Egyesület tevékenysége nem áll összhangban a magyar alkotmánnyal (sem az akkorival, sem a mostanival). Az Egyesület ugyanis vitatja azokat az indokokat, amelyek a kötelező védőoltások jelenlegi magyarországi rendszere mellett szólnak, és ennek a vitának saját honlapján biztosít fórumot. Az ügyészség elvégezte a törvényességi vizsgálatot, és megállapította, hogy az Egyesület működése nem sért törvényt, tevékenysége pedig a szabad véleménynyilvánításhoz való jog védelme alá tartozik. Habár már maga az eljárás kezdeményezése is furcsa, lévén a vita túlnyomórészt tudományos érvekre épül, az igazi meglepetés csak most következik. Az ETT elnökét az ügyészi vizsgálat negatív eredménye annyira váratlanul érte, hogy újfent tollat ragadott, és elkezdte saját szája íze szerint értelmezni a szólásszabadságoz való jogot. Mindezt pedig annak érdekében, hogy a törvényes működés megállapítása ellenére rábírja az ügyészt arra, hogy kezdeményezze az Egyesület feloszlatását (illetve minden más kritikus egyesület feloszlatását).

A tudományos vita szabadsága

Lássuk, hogyan néz ki a szólás és a tudományos vita szabadsága az ETT értelmezés szerint. Az ETT helyesen látja, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem lehet teljes mértékben korlátlan és parttalan. Érvelésük akkor kezd el zötyögni, amikor a véleménynyilvánítás korlátaira térnek rá. Szerintük ugyanis az államnak meg kell akadályoznia a szándékos félretájékoztatást, és azt, hogy a szólás szabadsága a közegészségügyhöz fűződő társadalmi érdek, valamint az élethez és az egészséghez fűződő alkotmányos jogok sérelmével járjon. Az élethez és az egészséghez való joggal nem is érdemes sokat foglalkozni, mert vélemény és annak kinyilvánítása egészen egyszerűen alkalmatlan arra, hogy csorbítsa e jogokat: senki sem lett még beteg attól, hogy valaki kimondta, amit gondolt. Ennél érdekesebb a közegészségügyhöz fűződő érdek és a félretájékoztatás-mentes közbeszéd.

A közegészségügy, azon belül is a járványügy természetesen elég fontosak lehetnek ahhoz, hogy adott esetben szabadságjogok korlátozását is lehetővé tegyék. Ezt még az Emberi Jogok Európai Egyezménye is elismeri. A kötelező védőoltások rendszere jelenleg is több alkotmányos alapjogot, mindenekelőtt a testi integritáshoz való jogot, korlátoz. Ugyanakkor a közegészséghez fűződő érdek és az abból fakadó alapjog-korlátozás sem lehet parttalan: a szólás szabadságára csak legvégső esetben, a szükségesség és az arányosság szigorú alkotmányos követelményeivel összhangban terjedhet ki. Nyilvánvaló, hogy ha nem áll fenn extrém ok, például járványveszély, akkor a szólásszabadság korlátozására sincs kényszerítő indok. Mindaddig, amíg nem áll fenn ilyen alkotmányos, kényszerítő indok, addig a közegészségügyi rendszabályokról folyó eszmecsere nyilvánvalóan a szólásszabadság körébe tartozik. Az ETT jogértelmezése téves: rendes körülmények között egy létező egészségügyi gyakorlat bírálata nem lehet illegitim.

Lehet ezt másképp is

A közegészségügyről szólva meg kell jegyezni, hogy az Egészségügyi Világszervezet álláspontja is az, hogy a társadalom minél nagyobb részének immunizációja, védőoltásokkal való beoltása az elérendő cél. Azonban nem csak az életkorhoz kötötten kötelező védőoltások rendszerért látja egyedül üdvözítőnek, és különös hangsúlyt helyez a hiteles tájékoztatás fontosságára. A tájékoztatáshoz való jog azonban a magyarországi védőoltási rendszerben, hasonlóan más egészségügyi szolgáltatásokhoz valójában alig érvényesül.

A németországi Robert Koch Intézet, amely szintén állami intézet, nem eljárást kezdeményezett a védőoltások hasznosságát megkérdőjelezők ellen, hanem összeállított egy 20 pontból álló anyagot, amely a védőoltásokkal szembeni leggyakoribb érvekre reagál. Németországban egyébként nincsenek életkorhoz kötötten kötelező védőoltások, hanem egy ún. „ajánlott oltási naptár” van forgalomban, amelyben megtalálható, hogy mely életkorban milyen oltásokat ajánlanak a nemzeti szervek. A német alkotmányban nevesített élethez és fizikai integritáshoz való jogra alapozva mindenki, ok megjelölése nélkül visszautasíthatja a saját maga és gyermeke részére adandó oltásokat. Ez alól az egyetlen kivételt a megbetegedési veszély, a járvány kitörésének kockázata jelenti. A magyarországi átoltottsági arányok 99 % körüliek, a németországi arányok szintén 90 % fölöttiek.

Emellett azt az magyar Alkotmánybíróság is elismerte, hogy a kötelező védőoltások rendszere korlátozását jelenti két alkotmányos jognak is: a gyermek személyiségének integritásához való jogának és a szülők azon jogának, hogy a gyermekeikről világnézetük szerint gondoskodhassanak (39/2007. (VI. 20.) AB határozat). Az előbbi jog a testi integritásunkhoz kapcsolódik, ez az emberi méltóságból levezetett jog az alapja annak, hogy az egészségügyi beavatkozásoknak feltétele a tájékozott beleegyezés. Bár az Alkotmánybíróság a hatályos szabályokat alkotmányosnak ítélte meg, mi úgy gondoljuk, hogy ahogyan a német példa mutatja, megvalósítható volna egy az alkotmányos alapjogokat jobban tiszteletben tartó, de hasonlóan hatékony megoldás. Egy ilyen megoldás ráadásul a tudományos vitát is serkenhetné, ha az érintetteknek feladatuk lenne a folyamatos tájékoztatás, a felmerülő kétségekre való válaszadás.

Visszatérve az ETT-re, a Tanács azt is helyesen állapítja meg, hogy „az egészségügy a civilizált világban a tudományosan bizonyított orvostudomány szerint működik”. Ám a civilizációhoz nemcsak ez tartozik hozzá, hanem az is, hogy a tudomány eredményei nem „érinthetetlen” szent tehenek, hanem nyilvánosan bírálhatók. A tudomány az az emberi tevékenység, amikor rendre újabb és újabb megállapítások írják fölül a régieket, méghozzá nyilvános vitafórumokon és a bizonyítás széles körben elfogadott kritériumai szerint. Ez az indoka annak az alkotmányos elvnek is, hogy tudományos igazságok kérdésében az állam (kényszerrel) nem jogosult dönteni. Tudományos igazságokat, bármilyen tekintélyes személyek és szervezetek képviselik is, bárki jogosult kétségbe vonni – a vitának nem feltétele, hogy álláspontját valaki konferenciákon vagy szaklapokban fejtse ki, hiszen a tudomány par excellance demokratikus vállalkozás. Az a tény, hogy az ETT tagjai akadémikusok, főorvosok és egyetemi tanárok, nem jelenti azt, hogy az ő kezükben volna a bölcsek köve, hogy orákulumként nyilvánulhatnak meg, vagy hogy ők mondhatnák meg, ki az, aki művelője a tudománynak, és ki nem az. A civilizációhoz az is hozzátartozik, hogy ha bármit meg akarunk változtatni, azt a nyilvános kritika erőszakmentes, a másik felet tiszteletben tartó eszközével tegyük (ahogyan a Nebáncsvirág Egyesület teszi), ne erőszakkal, vagy erőszakszervezetek felhasználásával (ahogyan az ETT). Ezt éppen a legokosabbaknak kellene tudniuk a legjobban.

Hegyi Szabolcs és Kapronczay Stefánia