„Köszönöm, hogy ennyien eljöttek” – kezdte beszédét Dénes Balázs, a TASZ elnöke a Nem tetszik a rendszer tüntetésen. A hűvös, szürke idő ellenére az Erzsébet hídtól az Astoriáig állt a tömeg.

Dénes Balázs arról beszélt, hogy miért nem tetszik neki a rendszer: „a félelem, a fenyegetés, az izomból politizálás és a kiszolgáltatottság rendszere épül Magyarországon”, és az állam ahelyett, hogy védelmezné megtámadott kisebbségi polgártársait, inkább üldözi elesett szegényeit. Kritizálta a háborús retorikát, az erősödő Nyugat-ellenességet. Marhaságok rendszerének nevezte a rohamtempóban beiktatott törvényeket.

Idézett Ady Endrétől, aki azt írta a kormány példaképének megtett Széll Kálmánról, hogy „beváltatlan ígéretekkel vezette félre a közvéleményt, egyéni érdekek kielégítésével némította el az ellenőrzés kritikáját”. „Most őszintén, nem ismerős ez valahonnan?” – tette fel a kérdést.

A TASZ elnöke azt mondta, hogy még akár képes is lenne türelemmel élni, ha nem a kilátástalanság és a félelem határozná meg a közéletet. Hozzátette azt is, hogy ez nem kizárólag a jelenlegi kormány felelőssége, ez a 22 éves magyar demokrácia tragédiája, hiszen „a parlamentben a kormánypárton kívül csak egy vergődő, egy hitelét vesztett és egy elszabadult hajóágyúszerú párt ül”. „A jó hír azonban az, hogy ha elegünk lesz ebből, akkor ez a helyzet meg tud változni” – szólította fel cselekvésre az elégedetleneket. „Nem a kormánynak van országa, hanem az országnak kormánya!”

Felidézte Bibó Istvánt, akit a magyar demokrácia hősének nevezett, és aki arra emlékeztet, hogy a hatalom és a kormányrúd nem önmagukért való értékek, ahogy a kétharmados parlamenti többség sem. „Csak akkor érnek bármit, ha a korlátozott közhatalom, a polgárokat méltó emberként kezelő állam és a sokszínű demokrácia eszméi vezérlik”.

Dénes Balázs beszélt arról is, hogy milyen rendszert szeretne. Kitért a párbeszéd fontosságára, ahol a polgárokat felnőttként kezelik, és ahol senkit nem diszkriminálnak. Vezérelvnek nevezte az átláthatóságot, a szabadságot, az egyenlőséget és a szolidaritást.

Végül Thomas Jeffersontól, az amerikai demokrácia egyik atyjától idézett: „a diktatúrának nem kell más, hogy megvesse a lábát, mint a lelkiismeretes emberek hallgatása”. Arra szólított fel, hogy üzenjük meg a hatalomnak, milyen rendszert szeretnénk. „Éljen a szabadság, éljen a demokrácia, és éljenek a demokraták!” – zárta szavait.

Zsolt Melinda, TASZ