A terhesség művi megszakításának jelenlegi szabályozásáról a magyar állampolgárok ritkán látott arányban gondolják, hogy jó úgy ahogy van (60 %-uk szerint megfelelő, további 5 % szerint még túl szigorú is). Egyébként a válaszadóknak ugyancsak több mint fele (60 %) válaszolt úgy, hogy az abortusz végső soron egyéni döntés kérdése. Ezek az eredmények tükrözik azt, hogy a gyermek vállalása és nem vállalása az emberek többsége szerint egy igen személyes és soktényezős döntés, amibe nem kívánatos, ha az erkölcs és a jog túlzottan beavatkozik. 

A kormány kampányt indított a kiegyensúlyozott családi életért, aminek célkitűzése a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének elősegítése és a családbarát munkahelyek fontosságának tudatosítása. A kampány egyik igen hangsúlyos eleme az elhíresült, abortusz helyett örökbefogadásra buzdító plakát (amelyről időközben kiderült, hogy nincs összhangban az azt finanszírozó EU program szabályaival). Kérdés, hogy ez mennyiben célozza a fentieket? Természetesen lehet érvelni amellett, hogy sokan várnak gyermekre és azok, akik nem szeretnének gyereket, a terhesség megszakítása helyett választhatják az örökbefogadást, így boldoggá téve egy gyermektelen házaspárt. Mindenki boldog és kiegyensúlyozott. Azonban ez az egész hamis, sőt demagóg felvetésen alapul, mindemellett veszélyes irányba mutat.

Videó az abortuszhoz való hozzáférés korlátozásának veszélyeiről: Hogyan tudod bekapcsolni a magyar feliratot? 1. Indítsd el a videót 2. Kattints rá a háromszögre, majd a cc-re 2. A felnyíló menüsorból válaszd ki a magyar feliratot, kattints rá.  

Kezdjük az elején. Az új Alkotmányba, illetve Alaptörvénybe bekerült a magzati élet fogantatástól kezdődő védelméről szóló rendelkezés – hozzákapcsolva az élethez való jogról szóló mondathoz. Nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy megértsük miért jelentőségteljes az, hogy egy országra vonatkozó alapvetéseket tartalmazó jogszabály magába foglal-e egy rendelkezést, és hogy azt egy mondatban teszi-e valamivel vagy nem. Ezen túl ismert, hogy Európában egyedül Írország alkotmánya rendelkezik a születést megelőzően meglévő élethez való jogról. Az az, Írország, ahol a szabályozás olyan szigorú, hogy legutóbb az Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta, hogy sérültek annak a nőnek a jogai, aki ritka rákbetegségben szenvedett és attól tartott, hogy a terhesség következtében állapotában hanyatlás következik be, ezért Angliába utazott a terhességének megszakítása céljából. 

Az említett eset azért érdekes, mert az érintett nőnek még az ír törvények szerint is joga lett volna megszakítani a terhességét, azonban nem kapott elegendő információt arra a nézve, hogy az élete megmentése szempontjából fontos vizsgálatok és kezelések okoznak-e károsodást a magzatnak. Lengyelországban hasonló tendenciát figyelhetünk meg: a szigorú szabályozás következményeként még olyanok sem kapják meg például az ún. lelkiismereti klauzula miatt a szükséges ellátást, akik a drákói törvények szerint jogosultak volnának az abortusz mellett döntetni. Ezt a folyamatot, amikor a szigorú szabályozás következménye a jogalkalmazás esetlegessége és az, hogy még az arra jogosultak sem férhetnek hozzá adott egészségügyi beavatkozáshoz, nevezik „chilling effect”-nek.

Az alkotmányozás során és azóta is kettős beszéd hallatszik a kormánypártok felől a terhesség megszakítást illetően. A miniszterelnök elmondta, hogy nem tervezik a hatályos törvények szigorítását, ugyanakkor a kisebbik kormánypárt képviselői rendre a magzatok élethez való jogának megadása mellett szólalnak fel, Soltész Miklós államtitkár a fentiek fényében érdekes kijelentéssel kommentálta az ellentmondásos plakátokat. „A magyar társadalom nem kész arra, amire például a lengyel, hogy Magyarországon be legyen tiltva az abortusz”.

Vessünk egy pillantást arra, hogy mire is kész a lengyel társadalom: évi 200.000 illegális – otthon vagy fekete klinikákon zajló – abortuszra, arra, hogy nők ma is halnak meg vagy szenvednek egészségkárosodást, mert nem keresnek ellátást a nem jogszerűen elvégzett terhesség-megszakítás után, nagyszámú, a szomszédos német kórházakban a jogaik érvényesítését kereső nőre, ún. abortusz-turizmusra. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már hosszú évekkel ezelőtt rámutatott arra, hogy az abortuszhoz való hozzáférés jogi ellehetetlenítése legfeljebb az illegalitásba kényszeríti a nőket és adott esetben családjukat – a szigorú abortuszszabályoktól nem csökken jelentősen a terhesség-megszakítások száma, ellenben a hasonló nagyságrendben elvégzett beavatkozások veszélyesebbek lesznek. 

Egyelőre nincsen olyan törvénymódosítási javaslat, amely a terhesség megszakítására vonatkozó szabályokat szigorítaná. Ugyanakkor nem csak a tényleges jogszabály-módosításnak, hanem a kormányzati hozzáállásnak is lehet a megszerzett jogok gyakorlását megnehezítő, „chilling” hatása. A nők szabadságjogait megkérdőjelező, a legszemélyesebb döntésekbe beleszólást igénylő politikának kihatása lehet a terhesség megszakítás előtt kötelező tanácsadás irányára vagy akár a lelkiismereti klauzula alkalmazásának terjedésére. Természetesen, egy egészségügyi dolgozónak ma is joga van úgy döntetni, hogy az ő világnézetébe nem fér bele egy terhesség megszakítása, ugyanakkor a széles körben, mögöttes szabályozás nélkül alkalmazott kimentés hatásai tragikusak lehetnek, mint Lengyelországban. Azonban Portugáliában találtak erre megoldást: ha egy orvos meggyőződése miatt nem végez abortuszt, köteles másikat ajánlani, és az állam fizeti az akár távoli kórházba utazás költségeit. 

Egy társadalom személyes szabadságok melletti elköteleződését jelzi, hogy mit gondol a legszemélyesebb döntésekbe, például a családalapítás, való állami beavatkozásról. A magyar társadalom e kérdésben az egyének jogait tiszteletben tartó és a hatásokkal racionális számoló álláspont mellett teszi le a voksát – ahogyan azt egyre több ország felismeri, egyre több nemzetközi szervezet hangsúlyozza a terhesség megszakítások kapcsán.  

A lengyel társadalom is nagy valószínűséggel kész volna arra, amire a magyar, ehhez a politikusoknak kell felhagyni a saját erkölcsi normáik állampolgárokra erőltetésével és az egészségügyi, társadalmi, sőt gazdasági hatásokat figyelmen kívül hagyó, szemellenzős politizálással. 

Kapronczay Stefánia, TASZ