Kedden éjjel a munkatársaimtól kaptam a hírt: Gyöngyöspatán áll a bál, tömegverekedés tört ki, súlyos sérültek vannak. Nem mondhatnám, hogy meglepődtem. Hetek, sőt, hónapok óta számítottunk valami hasonlóra. Nem lehet, hogy a magukat polgárőrnek nevező csoportok következmény nélkül szekálják, vegzálják Észak-Magyarország amúgy is nyomorba döntött roma közösségeit: csak idő kérdése, mikor ütnek egyszer oda a megfélemlített, megalázott romák a provokátoroknak, ezzel kompromittálva magukat. Véleményem szerint az egész rendcsináló-játéknak ez volt a valódi célja, nem a közbiztonság javítása. Kíváncsi lennék, egy budapesti Jobbik-aktivista vajon meddig viselné el pofozkodás nélkül, ha folyamatosan szúrós szemű egyenruhások követnék a sarki kisboltba vagy a gyerekét az iskolába, a rendőrök pedig tétlenül szemlélnék az egészet.

A TASZ rögtönzött csapatával éjfélkor értünk Gyöngyöspatára, ahol azonnal megállapítottuk, hogy a falu kommandósok által történő lezárásáról szóló hírek hamisak: a kihalt utcákon nemhogy rendőrt, embert sem láttunk. A rendőrök csupán a romák lakta részt (“cigánysor”) zárták le a helyszínelés miatt: az úttesten éppen a vérfoltokat fényképezték a bűnügyi szakértők, a járőrök csak néhány óra múlva engedtek át minket. A kiontott vér látványa alátámasztotta balsejtelmeinket: itt bizony kemény verekedés volt. Hamarosan meggyőződhettünk azonban arról is, hogy az egyes sajtóhíradások által sugallt helyzetkép (“100 roma botokkal rátámadt négy békés járókelőre”) némi finomításra szorul, hogy finoman fogalmazzunk. Valóban volt verekedés, azonban egyáltalán nem előzmények és provokáció nélkül.

Természetesen ilyenkor mindenki arra kíváncsi, hogy “mi történt valójában”: mivel azonban az események több szálon zajlottak, és az érzelmileg túlfűtött hangulatban az egyéni narratívák gyakran összegubancolódtak – az “egy és igaz” narratívát nem lehet rekonstruálni. (A Ranke-féle pozitivista iskolával egyet nem értve történészként egyébként meggyőződésem, hogy ilyen narratíva nem is létezik, akár száz éve történt egy esemény, akár tegnap éjjel.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogállam és a demokrácia iránt elkötelezett polgárként ne adhatnánk jelentést és értelmet annak, ami történt.

Kép: Juhász Péter, a TASZ Romaprogram munkatársa a rendőrségi helyszínelésnél

Kedd este “születésnapi buli” címén egy helyi lakos Dobrányi utcai házában gyülekező és italozó paramilitárisok az utcán provokálták a környéken élő roma családokat. Pisztollyal hadonásztak, trágár és rasszista szitkokat és fenyegetéseket üvöltöttek, majd letolták a nadrágjukat és a nemi szervük mutogatásával demonstráltak. Azzal fenyegették a romákat, felgyújtják a házukat. “Takarodjatok vissza a lágerba!”, “Megdöglötök büdös cigányok”, “Ha nem takarodtok el Gyöngyöspatáról kinyírunk titeket”.

A helyiek kihívták a rendőröket, akik csupán a második telefonhívásra érkeztek ki, holott a faluban tartózkodtak. Igazoltatták a fenyegetőző férfiakat, és megkérdezték őket, hogy van-e náluk fegyver – de a nemleges választ hallva nem vizsgálták át őket, a házba be sem mentek, holott bűncselekmény gyanúja esetén ez kötelességük lett volna – pedig közel egy tucat tanú állította, hogy az egyenruhások fel vannak fegyverkezve.

Negyed tízkor a romák telefonhívást kaptak, hogy eközben a cigánysoron egyesek egy roma házba köveket dobálnak, rugdossák a kaput és fenyegetőznek. Innentől eszkalálódik a helyzet. Az odaérkező romák és néhány kigyúrt, egyenruhát viselő férfi (őket aposztofálta a Véderő “békés járókelőkként”) között verekedés alakul ki. Hogy pontosan hányan voltak és ki kezdett, nem tudható. Az utóbbi csoportból négy embert szállítanak kórházba, közülük egynek súlyosak a sérülései. Egy 13 éves roma fiú szintén megsérült, feldagadt a szeme, őt a posztgárdisták ütötték le, állítása szerint azért, mert rájuk szólt, mikor át akartak mászni a roma ház kerítésén. Volt olyan tanú, aki szerint fegyver is eldörrent - más tanúk nem hallottak fegyverropogást. Nem tudjuk, hogy tényleg elsütöttek-e fegyvert, esetleg figyelmeztető lövést adtak-e le.

Kép: a TASZ munkatársai azt a patai roma férfit kérdezik ki, akinek az udvarába be akartak mászni

A rendőrök késve érkeztek a helyszínre, ekkor már vér folyt az utcán. A romák és a szélsőségesek is szétszaladtak, amikor látták, hogy jön a rendőrség. Egy romát a rendőrök lefújtak gázspray-vel, megbilincselték és előállították garázdaság gyanújával.

Miután a rendőrök véget vetettek a verekedésnek, a szélsőségesek egy helyi pártfogójuk házának udvarán kezdtek el gyülekezni a cigánysor fölött, az ott élő romák ezért elmenekültek a házaikból. Szóltak a rendőröknek, de állítólag azok eleinte nem intézkedtek a közben egyre népesebb csoport tagjaival szemben. Csak pár óra múltán érkeztek a házhoz és szólították fel a félkatonai alakulatokat, hogy hagyják el a helyszínt. Az egyik pártfogójuk házából még hajnali fél ötkor is “adjon az Isten szebb jövőt” kiabálás hallatszott. Helyben tartózkodó újságírók értesülése szerint a Véderőnek csupán egyetlen tagját állította elő a rendőrség, akiről viszont a kapitányságon levették a bilincset, mivel őt sértettként és nem elkövetőként kívánták meghallgatni.

A TASZ több bejelentést vett fel, amelyben helyi roma lakosok arra panaszkodnak, hogy a rendőrség nem járt el jogszerűen és vonakodott megvédeni őket. A legjellemzőbb, hogy a bejelentésekre nem reagálnak, és azt mondják, hogy csak másnap a kapitányságon veszik fel az adatokat. A romákkal nem is nagyon állnak szóba, nem veszik komolyan a panaszaikat, nem adnak hitelt az állításaiknak még akkor sem, ha több tucat tanú állítja ugyanazt. Ha csak egy-két roma polgár számolna be erről, akkor kételkedhetnénk. De ha az összes roma meghallgatott ugyanezt állítja, az már némi alapos gyanúra ad okot a rendőrség eljárásával kapcsolatban.

A TASZ már régóta sürgeti a kormány és a rendőrség közbelépését: álláspontunk szerint a hatóságok nagy hibát követnek el akkor, amikor az egyenruha és nem a tevékenység felől közelítik meg a szélsőséges csoportok jogellenes tevékenységét. Nem azért kellene előállítani a paramilitáris masírozókat, mert a Gárda-egyenruhához hasonló uniformist viselnek, hanem azokért a bűncselekményekért, amelyeket eközben elkövetnek. A rendőrség rendszeresen alulminősíti a rasszista indítékból elkövetett bűncselekményeket, ugyanakkor az eredetileg a kisebbségek védelmét szolgáló jogszabályokat rendszeresen alkalmazzák a romákkal szemben.

A roma családok rettegnek, a gyerekek és asszonyok sírnak, nem tudtak, nem mertek aludni – félnek, hogy álmukban rájuk támadnak. Amikor bekopogtunk egy roma házhoz, a férfiak botokkal fogadtak minket, azt hitték, gárdisták vagyunk. Valahogy nem tudok mérges lenni rájuk ezért – ilyen a háborús pszichózis. Az embernek még akkor is borsódzik a háta, ha az ablak elé kell állnia: vajon mikor repül be egy molotov-koktél vagy valami még rosszabb a sötét udvarról.

A férfiak már napok óta virrasztanak, nappal sem mernek munkába menni, félnek egyedül hagyni a hozzátartozóikat. A stressz és a kialvatlanság miatt paranoiásak, minden bokorban támadót látnak. Fogadkoznak, hogy még ma elhagyják a falut, és hamarosan az országot is - nem akarnak többé Gyöngyöspatán élni. Azt mondják, a faluban soha nem volt konfliktus a cigányok és nem cigányok között, mindezt a feszültséget a Jobbik által istápolt paramilitáris alakulatok gerjesztették. Még egy betegsége miatt öngyilkosságot elkövető idős ember halálát is a cigányok nyakába varrták, holott az öngyilkosságnak semmi köze nem volt a romákhoz. Elismerik, hogy a faluban voltak kisebb, cigány fiatalok által elkövetett bűncselekmények, azonban teljesen légbőlkapott állításnak tartják, hogy a nem cigányoknak bármikor is rettegniük kellett volna a cigányoktól, úgy en bloc. Mégis a kollektív bűnösség elve diadalmaskodik. Úgy tűnik, a konfliktus túljutott egy olyan holtponton, amelyen túl már nincs visszaút: a közösségen ejtett seb elfertőződött és gyógyíthatatlanná vált. Beért a véderősök munkájának gyümölcse.

A TASZ jogászai arra próbálják buzdítani a helyieket, hogy az önbíráskodás vagy az emigrálás helyett inkább a jogállami eszközök segítségével álljanak ki az igazukért. Hiába paterolják el a nácikat, mi elmegyünk, itt már nincs maradásunk, csóválják a fejüket.

Mondjuk, hogy ha elmennek, azt a szélsőséségesek diadalként élik meg. Tudják. De mi mit csinálnánk a helyükben, kérdezik. Hallgatunk. Ennyi igaz abból, hogy a patai romák mostani kivonulása a jogvédők bujtogatásának eredménye volna. Feltenném a kérdést: épeszű ember a romák helyében ezek után a faluban maradna a családjával együtt?

Gyöngyöspatán rend van. Az utcán vérfoltok. A házakban rettegő emberek. A kórházban sérültek. A tekintetekben téboly. Roma családok menekülnek a faluból, egyesek talán soha nem térnek vissza. 

Gyöngyöspata, Magyarország, Európai Unió, 2011. április 27. szerda