Tegyen végre az Alkotmánybíróság az önkormányzati önkény ellen!

• A 2012-es önkormányzati törvény szabad kezet adott a helyi képviselő testületeknek, hogy egyes cselekedeteket jogellenesnek, bírságolhatónak nyilvánítsanak
• Ugyanabban az évben az Alkotmánybíróság jogi garanciák hiánya miatt megsemmisítette az említett felhatalmazó rendelkezést
• Egy nagyon szegény családot az akkor még hatályos helyi rendelet alapján összesen 350.000 Ft összegű bírsággal sújtott a putnoki önkormányzat. A jogilag teljesen azonos ügyek ugyanazon a bíróságon két különböző bíróhoz kerültek.
• A két bíró egyike az AB-hoz fordult, és kérte az önkormányzati rendelet alkalmazásának megtiltását, amit az AB meg is tett. A másik bíró által elbírált határozat ügyében csak majd’ három év alatt sikerült jogerősen kimondatnunk, hogy az ügyfelünkre kiszabott bírság jogellenes volt.
• Az utóbb alkotmányellenesnek nyilvánított szabály alapján azonban a jogi segítség nélkül maradt, megbírságolt emberek tömegei maradhattak jogorvoslat nélkül.
• Az egyedi ügyben elért sikert beárnyékolja az is, hogy az Alkotmánybíróság lassan két éve ül az önkormányzati törvény egy másik, kísértetiesen hasonló felhatalmazó rendelkezésén, amely alkotmányellenességének megállapítását az ombudsman még 2013-ban indítványozta.

2012 április 15-én lépett hatályba az új szabálysértési törvény, amely elvette a polgármesteri hivatali jegyzőktől az általános szabálysértési hatósági hatáskört, és ezzel egyidejűleg megszüntette azt a lehetőséget, hogy az önkormányzatok rendeletben szabályozzanak helyileg speciális szabálysértéseket. Idáig még azt is gondolhattuk volna, hogy ez egy pozitív fejlemény. Igenám, de ugyanazon a napon vált alkalmazandóvá az új önkormányzati törvénynek az a szabálya is, amely  immár a szabálysértési törvény garanciális eljárási és anyagi jogi szabályainak védelme hiányában hatalmazta fel a helyi képviselő-testületeket kvázi büntető jogszabályok alkotására, vagyis arra, hogy kedvük szerint különféle magatartásokat „kirívóan közösségellenessé” nyilvánítsanak. Az új felhatalmazás alapján születtek is változatosnál változatosabb helyi rendelkezések: volt ahol a galambetetés, máshol a köztéren labdázás, vagy 14 éves kor felett a hintázás vált bírságolható, jogellenes cselekedetté. Extrémebb helyi politikai vezetés esetén persze extrémebb szabályok születtek:  Érpatak önkormányzata például a „szexuális devianciák reklámozását”, a „nemzeti öntudatot és a nemzeti összetartozást aláásó és negligáló, veszélyeztető kozmopolita világnézetek hirdetését”, „a köztisztviselőkbe és közfeladatot ellátó személyekbe vetett arcátlan bizalom- és tekintélyrombolást” nyilvánította büntetendővé.

2012. novemberében azonban az Alkotmánybíróság – az alapjogi biztos 2012 májusi indítványa alapján - más jogszabályok mellett megsemmisítette  az önkormányzati törvénynek az említett felhatalmazó rendelkezését, így az önkormányzatoknak hatályon kívül kellett helyezniük a kirívóan közösségellenes magatartásokat megállapító és szankcionáló rendeleteiket. Az Alkotmánybíróság szerint nem volt értelmezhető, hogy mely magatartások tilalmazására és szankcionálására terjed ki a helyi önkormányzatok számára adott rendeletalkotási felhatalmazás. A törvényi szabályozás nem tartalmazta azokat a keretrendelkezéseket sem, amelyek anyagi jogi garanciákat nyújthattak volna az önkormányzati rendeletekben foglalt tilalmak megszegői számára. Nem volt megállapítható, hogy az önkormányzatok felhatalmazása mely jogalanyok (csak természetes személyek, vagy szervezetek) magatartásának szabályozására, objektív, vagy szubjektív felelősségen alapuló szankciók statuálására terjedt ki. Mindezek miatt a törvényi felhatalmazás nem volt egyértelmű és hiányoztak azok az anyagi jogi garanciák, amelyek alapján az önkormányzatok ilyen típusú jogalkotása és jogalkalmazása összeegyeztethető lett volna a jogállami követelményekkel 

A Borsod megyei Putnok városban még 2012 augusztusában – tehát az AB döntését megelőzően - a jegyző egy mélyszegénységben élő család egy háztartásban élő családtagjaira összesen 350.000 forint összegű bírságot szabott ki négy rendbeli lakcímbejelentés elmulasztása (4X50 e Ft), és egy ún. „tiszta udvar rendes ház” tényállás miatt (150 e Ft), amelyeket rendeltében kirívóan közösségellenes magatartásnak (!) minősített.  (Tegyük hozzá, igazolni tudjuk a család arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a lakcímbejelentés rendben megtörténjen.) A bírságokat kiszabó határozatokat keresettel támadtuk meg a bíróságon, mivel alkotmányellenesnek tartottuk az alapul szolgáló rendeleti szabályozást. Keresetlevelünkben kértük a bíróságot, hogy függessze fel az eljárást és forduljon az Alkotmánybírósághoz, mivel alkotmányellenes jogszabályt kellene alkalmaznia. 

A miskolci bíróságon két bíróhoz kerültek a jogilag teljesen azonos ügyek, a két bíró tökéletesen ellentétesen döntött: az egyik – már a fenti AB döntést követően - az Alkotmánybírósághoz fordult, és kérte, hogy tiltsa meg az önkormányzati rendelet szabályainak alkalmazását azok alkotmányellenességére tekintettel. Az AB konzekvens módon a miskolci bírósággal egyetértve döntött és megtiltotta az önkormányzati rendelet alkalmazását az adott ügyben (annak ellenére, hogy a bírság kiszabásakor még hatályban volt az önkormányzatot felhatalmazó rendelkezés, de kimondva, hogy az alkotmányellenes felhatalmazás miatt az azalapján született rendelet is alkotmányellenes volt).

A másik bíró azonban elutasította a keresetünket, vagyis helybenhagyta a bírságot. Ezellen a döntés ellen perújítási kérelmet nyújtottunk be az előbbi bíró által hozott ítéletre és az abban az eljárásban született alkotmánybírósági döntésre hivatkozással. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végül 2015 májusi döntésével igazat adott nekünk, vagyis a korábban helybenhagyott határozatot és bírságot is megsemmisítette, így – majd’ három év alatt – sikerült jogerősen kimondatnunk, hogy az ügyfeleinkre kiszabott 350.000 forintnyi bírság egészében jogellenes volt.

A tanulság mindebből az lehet, hogy ugyan szerencsés esetben, jogi segítséggel, több év alatt érvényt lehet szerezni a jogállamnak bírósági úton, ám nyilvánvaló, hogy az önkormányzati önkénynek kitett hátrányos helyzetű emberek tömegei nem képesek ilyen módon jogaik érvényesítésére. 

Ami pedig ennél is aggasztóbb, az az, hogy a 2011-es önkormányzati törvénynek egy másik, de az AB által megsemmisítetthez nagyon hasonló, 2013 január elsején, vagyis az AB megsemmisítő határozatát követően hatályba lépett felhatalmazó rendelkezése alapján az önkormányzatok a mai napig alkothatnak ugyanúgy törvényi garanciák nélkül – vagyis minden bizonnyal a jogállamiságot sértő módon, vagyis alkomtányellenesen – büntető típusú jogszabályokat. Ezek az úgynevezett közösségi együttélés szabályait meghatározó helyi rendeletek, amelyekre felhatalmazó törvényi rendelkezést az alapjogi biztos  már 2013 augusztusában megtámadta az Alkotmánybíróságon.

Az ombudsman – egyetértve a mi indítványunkkal -  úgy találta, hogy a szabályozás alkotmányosan aggályos, sőt, aggályosabb, mint elődje, a kirívóan közösségellenes magatartások szabályozására felhatalmazó rendelkezés, mivel még annál is jobban hiányoznak a törvényi garanciák és keretek, mint a korábbi esetben. Az ombudsman szerint „a jogállami követelményekkel nem egyeztethető össze, hogy hiányoznak a tilalmakat megszegő személyek jogait védő anyagi jogi garanciák a közösségi együttélési szabályok megállapítása és azok elmulasztásának szankcionálása kapcsán.” Az Alkotmánybíróság vizsgálata az ügyben jelenleg is folyamatban van. 

Érthetetlen, hogy ha az AB 2012-ben fél év alatt meg tudta semmisíteni a korábbi felhatalamzást, akkor most miért ül majdnem két éve az ombudsman utólagos normakontroll iránti beadványán, teret engedve a helyi önkormányzatok önkényes jogalkotásának és ezáltal önkényes jogalkalmazásának. Miskolcon például többek között a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló helyi rendelet alapján végzik azokat a kifejezetten mélyszegénységben, gettókban élők ellen irányuló razziákat, amelyekről az ombudsman nemrég állapította meg, hogy súlyosan alapjogsértőek. 

Miközben lényegében ugyanazzal az indokolással, mint amit 2012 novemberi döntésében prezentált, az AB már régen megsemmisíthette volna az önkormányzatokat önkényre sarkalló törvényi szabályt.

Jovánovics Eszter, Roma Program-vezető