Az Alkotmánybíróság döntött 1,2 milliárd átláthatóságáról

A Margit híd felújításakor a felújítást végző konzorcium (A-HÍD Építő Zrt., Közgép Zrt., Strabag) 1,2 milliárd forintról “általános tételként” számolt el a Fővárosi Önkormányzat felé. Az Alkotmánybíróság (AB) döntése szerint rendben van az, hogy a cégek nem voltak kötelesek a nyilvánosságnak elszámolni: az arra irányuló  adatigénylést megválaszolni, hogy ez az általános tétel mit is takar valójában.

Tenczer Gábor, az index újságírója a Fővárosi Önkormányzattól 2010 őszén közérdekű adatigénylésben kérte a felújítás részletes pénzügyi adatait, de csak negyedéves részszámlákat kapott. Ezek egyikén szerepelt általános tételként kb. 1,2 milliárd forint. Az önkormányzat arra hivatkozott, hogy ennél részletesebb adatok nem állnak a rendelkezésére, mivel a kivitelezővel átalánydíjas, fix összegű szerződést kötött, ezért nem is kérhet és kaphat több pénzügyi adatot. Az újságíró ezt követően fordult a kivitelező konzorciumhoz a szállítóknak és alvállalkozóknak kifizetett összegekért, de az nem teljesítette az adatigénylést. Így kezdődött meg a per a közérdekű adatok kiadásáért 2010 októberében a TASZ képviseletével.

A bírósági eljárás végén 2012 márciusában a Kúria az információszabadság alapelveivel ellentétes eredményre jutott és kimondta, hogy a konzorciumnak nem kell nyilvánosságra hoznia, azt, hogy milyen alvállalkozóknak milyen tevékenységére fizette ki az önkormányzattól kapott milliárdos tételt. Ezért 2012 nyarán Alkotmánybírósághoz fordultunk az ügyben. A testület ripsz-ropsz, két és fél év alatt meghozta döntését, bár ezen kár volt ennyit ülni.

 Az AB úgy döntött, hogy ugyan sérült (1) a közérdekű adatok megismerésének az Alaptörvényben is biztosított joga, (2) az információszabadság elve és (3) maga az Alaptörvény is, de ennek ellenére elutasította alkotmányjogi panaszunkat és nem semmisítette meg a Kúria döntését.

A döntésben kifejtett érveléssel több ponton nem értünk egyet, de a végkövetkeztetés előtt teljesen értetlenül állunk. Az AB arra jutott, hogy ha ma kérné ki valaki ezeket az adatokat a cégektől, akkor - egy azóta történt jogszabályváltozás alapján - már nem lehetne megtagadni az adatigénylés teljesítését. Mivel pedig a jogalkotó már rendezte az alaptörvényt sértő jogi anomáliát, az AB nem érezte szükségét, hogy az információ megismerésétől megfosztott újságíró konkrét ügyben történt alapjogi sérelmét orvosolja. Pedig ez lenne az alkotmányjogi panasz értelme, hogy a jogrendszerben ne maradhasson sem alaptörvény-ellenes szabály, sem pedig alapjog-sértő ítélet.

Az AB cinikusan azt tanácsolja, hogy öt évi pereskedés után újra adjunk be adatigénylést. Az előzmények alapján talán újabb öt év múlva meg is kapnánk az adatokat. Mondanunk sem kell, hogy az információ értéke ennyi idő - talán egy évtized - alatt jelentősen csökken és mire az újabb eljárások is lezárulnak, már senki sem emlékszik a Margit híd felújítási költségeivel kapcsolatos botrányokra. Ráadásul a konzorcium ebben a formában már nem létezik és egy új eljárásban már az sem lesz egyértelmű, hogy kitől lehet kérni az adatokat. Mindezektől függetlenül is súlyos mulasztásnak tartjuk, hogy az Alkotmánybíróság megfeledkezett arról, hogy az információszabadság érvényesülésének feltétele, hogy a nyilvánosság megfelelő időben kikényszeríthető legyen. Kár, hogy újra csalódnunk kellett.

Hidvégi Fanny