P. Péternek rossz napja volt július másodikán. A Pesti Központi Kerületi Bíróság egy év börtönbüntetésre ítélte, két évre felfüggesztve. Na de mit követhetett el emberünk? Lopott? Sikkasztott? Áfát csalt? Egyik sem. Péter felragasztott egy matricát az autójára, majd ugyanezzel az autóval hajtott fel s alá hazánk útjain. Az egyetlen probléma az volt, hogy a matricán a holokamu felirat volt olvasható, így Péter megvalósította a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása nevű bűntettet. A neonáci humorban járatlanok kedvéért a kifejezés a holokauszt és a kamu szavak összeolvadásából keletkezett, és az ezekben a körökben nagy népszerűséggel bíró nézetet hirdeti, miszerint a holokausztot csak a zsidók találták ki, hogy legyen mivel sajnáltatni magukat.

P. Péter minden bizonnyal meglehetősen ostoba ember, hiszen a történelemtudomány legalapvetőbb tényeit sem képes befogadni. Az ostobaságért azonban jogállamban nem járhat börtön. Bár a holokauszt tagadása sokakat bánthat és felháboríthat, ez önmagában nem igazolja a büntetőjogi tiltást. Éppen az a demokrácia lényege, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, egészen addig, amíg mások jogait nem sérti meg ezzel. Bár sokan érvelnek úgy, hogy a holokauszttagadás sérti a túlélők és rokonaik, sőt, a jó érzésű polgárok emberi méltóságát is, ha az emberi méltóságot ennyire kiterjesztően értelmezzük, akkor az egy parttalan joggá válik, és megszűnik az egyéni autonómia és a személyiség védelmezőjének lenni.

A büntetőjogi fellépés azért sem igazolható, mert ugyan súlyosan korlátozza a szólásszabadságot, de a célját, a szélsőséges ideológiák visszaszorítását nem éri el. A tabusított vélemények nem tűnnek el a társadalomból, hanem az arra hajlamosak tudatában és legendáriumában élnek tovább. Az ilyen, összeesküvés elméletekben gondolkodó emberek igazukba vetett hitét csak tovább erősíti a büntetőjogi tiltás: lám, az állam minden eszközzel fellép ellenünk, az igazság hordozói ellen – gondolják. Az ilyen eszmékkel szemben csak a tájékoztatás és az erkölcsi elítélés lehet hatékony fegyver. Az állam teendője világos: oktassa magas szinten a történelmet az iskolákban, emlékezzen meg az emberek életét követelő tragédiákról, és tisztségviselői minden esetben kategorikusan határolódjanak el a népirtások tagadásától. Egy olyan állam, amely valóban a szélsőségek ellen küzd, nem alkalmaz a népirtást bagatellizáló történészeket intézetvezetői pozícióban és nem épít önfelmentő emlékművet a második világháborúról.

Persze mindig lesznek menthetetlenek, akiket semmilyen józan érv nem téríthet el a saját meggyőződésüktől. A plurális demokrácia és a szabadság ára azonban többek között az, hogy velük is egy társadalomban kell élnünk, miközben azért kell dolgoznunk, hogy káros nézeteikkel ne fertőzhessenek meg másokat, elsősorban a fiatalokat. Ezt azonban a büntetőjoggal nem tudjuk elérni. P. Péter ugyan leszedi majd a matricát az autójáról, de ezentúl biztosan még többet beszélget majd barátaival, ismerőseivel arról a meghurcoltatásról, ami őt érte, és ami csak a saját meggyőződését erősíti: ez az egész holokamut csak azért találták ki, hogy az olyan tisztességes embereknek, mint ő, megkeserítsék az életét.

Dojcsák Dalma

szólásszabadság szakértő

kép forrása: <a href="https://www.flickr.com/photos/70733853@N00/401770711/">Gìpics</a> via <a href="http://compfight.com">Compfight</a> <a href="https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/">cc</a>