Nem akarok fiú lenni, de lány sem

A transz* közösség számára ez a május igazán mozgalmasra sikeredett. Budapesten rendezték meg az 5. Európai Transznemű Tanácsot, a mai Nemzetközi Homofóbia- és Transzfóbia-ellenes nap - IDAHOT - alkalmából az ILGA-Europe valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) is jelentést adott ki az LMBT+ emberek jogi és társadalmi helyzetéről. Valamint Conchita Wurst, a sajtó által csak “szakállas nő”-ként aposztrofált osztrák előadóművész nyerte meg az Eurovíziós dalfesztivált.

Conchita Wurst-nak sikerült elérnie a célját: egyrészt megnyerte május 10-én az Eurovíziós Dalfesztivált, másrészt a fél világ róla beszél. Valószínűleg ez utóbbi ugyanannyira, ha nem még inkább célja volt a toleranciáért és a diszkrimináció ellen küzdő előadónak. A megjelent írások a vélemények és világnézetek legalább olyan széles spektrumát tükrözik mint amilyen sokszínű a világ, amelynek Conchita Wurst is a része. A legtöbb publikációból és kommentből kiderül, hogy egy, az emberek többsége által egyáltalán nem ismert témáról van szó, ahol félelmek, félinformációk és előítéletek alapján alkothat mindenki véleményt, lehet válogatni saját ízlés és világnézetnek megfelelően. Számomra a leghitelesebb írás a témában, amit mindenkinek ajánlok, Puzsér Róbert véleményére reagált.

„Ez nem csak Ausztria győzelme, hanem mindenkié, aki a sokszínűség és tolerancia mellett áll Európában” – Heinz Fischer, Ausztria szövetségi elnöke.

Már születésünk előtt az egyik legizgalmasabb kérdés a családunk és szűkebb közösségünk számára, hogy fiúk vagy lányok leszünk. Születésünk után pedig egyértelműen megkapjuk az egyik, társadalom által meghatározott nemi szerepet, annak minden szociális és jogi vonatkozásával. A férfi és női nemi szerepektől való eltérést minden társadalomban és korban másként kezelték. A mai kor társadalmai, amelyek még a két “klasszikus” nemi kategória jog előtti és társadalmi egyenlőségét sem tudták teljes mértékben megvalósítani, nehezen küzdenek meg a két társadalmi nemtől eltérő személyek elfogadásával. A transz* emberek sokszor még az LMBT+ közösségen belül is a meg nem értés vagy el nem fogadás áldozatai, a többségi társadalomban pedig intézményesült transzfóbiával néznek szembe.

Transz* "A transzneműség átfogó gyűjtőfogalma mindazon embereknek, akiknek nemi szerepe (az ún. gender=dzsender) valami okból eltér a születéskor többnyire meghatározott biológiai nemtől (férfi vagy nő).” forrás: www.transvanilla.hu

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által kiadott jelentés szerint az LMBT+ közösség tagjai közül is főleg a transzneműek és a fiatal LMBT+ embereket éri hátrányos megkülönböztetés és ők válnak gyűlölet bűncselekmények áldozataivá. A társadalmi elfogadottság hiányát az is mutatja, hogy a kutatásban résztvevő 18-25 év közötti LMBT+ emberek 67 százaléka titkolja szexuális irányultságát vagy nemi identitását. A társadalmi elfogadottság mellett az LMBT+ emberek jog előtti egyenlősége is számos eltérést mutat Európán belül is. Az ILGA-Europe által összeállított LMBT+ emberek emberi jogainak helyzetéről szóló jelentése és Európa “Szivárvány térképe” jól mutatja ezeket az eltéréseket, és azt is, hogy az emberi jogi és LMBT+ aktivistáknak még rengeteg feladatuk van, hogy nemi identitás vagy szexuális orientáció alapján senki ne legyen másodrangú állampolgár.

Conchita Wurst felrázta Európát, mindenki róla beszél. A témát sokan sok mindenre használják és használni  is fogják. A közelgő EU parlamenti választásokon akár mandátumot is jelenthet egy jól célzott pozitív vagy negatív üzenet. Egy jól sikerült szenzációs főcímtől pedig több lapszám fogy, ami extra profitot termelhet a kiadóknak. Az igazi “haszon” azonban az, hogy elindult egy párbeszéd, ami közelebb vihet minket egymáshoz. A másik álláspontjának megismerése ugyanis az első lépés lehet az elfogadás és az egyenlőség felé.  

 Bagyinszky Ferenc - TASZ

foto: compfight.com