Bár a tegnapi események kapcsán sokan máris rendőrállamot és 2006-ot vizionálnak, fontos megjegyezni, hogy a rendőrség az idei diáktüntetések kapcsán egészen tegnapig mintaszerűen járt el és példás önuralmat gyakorolt. Annak ellenére sem nyúlt aránytalan eszközökhöz, hogy a jogszerűen bejelentett tüntetések többször is átmentek be nem jelentett spontán vonulásokba, amelyek gyakran hosszabb-rövidebb időre megbénították a belváros közlekedését. A rendőrséget ezért elismerés illeti – akárcsak a hallgatókat, akik a teljesen jogos indulataikat mindvégig békésen, az erőszakos, garázda cselekményektől mentesen vezették le.

A gyülekezési törvény előírja, hogy a tüntetéseket be kell jelenteni a rendőrségnek, hogy az biztosítani tudja a rendezvényt. Ez maguknak a gyülekezőknek és a környéken élőknek, közlekedőknek is érdeke, illetve azoknak, akik esetleg ellendemonstrációt akarnak tartani. Vannak ugyanakkor olyan kivételes helyzetek, amikor indokolt a véleménynyilvánítás spontán és békés formája, ugyanis egy bizonyos esemény, intézkedés felháborodást vált ki egy társadalmi csoportban, és a demonstráció későbbi megtartása már értelmetlen lenne. Erre volt példa múlt hétfőn a diákok vonulása a Műegyetemtől a parlamenthez – hiszen a hallgatókat felháborította a miniszterelnök távolmaradása, felháborodásuknak pedig ezzel adtak hangot. A rendőrség helyesen döntött, hogy nem oszlatta fel a tüntetést, hiszen az nem blokkolta huzamosabb ideig a főváros közlekedését, és megfelelt az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága spontán tüntetésre vonatkozó irányelveinek. 

A Humán Platform tüntetése után kibontakozó vonulás a rádió épületéhez, illetve a tegnapi Lánchíd-foglalás már sokkal keményebb dió. Ezek a spontán akciók békések voltak ugyan, de a bejelentett tüntetés végén a szervezők mindkét esetben felszólították a résztvevőket a távozásra, a vonulásnak pedig nem volt olyan kézzelfogható oka, amely miatt nem lehetett azt előre bejelenteni (ez nem boszorkányság, megtörténhet akár egy emailben is).  A rádiónál a rendőrség már közel járt az oszlatáshoz, de végül az épület biztosításán kívül nem foganatosított más intézkedést.

Tegnap a tüntetők a Margit hídról átvonultak a Lánchídra, ahol rögtönzött diákgyűlést tartottak, ezzel huzamosabb időre lezárva a közlekedést a hídon. Ez a tüntetés talán már nem fér bele a gyülekezés szabadságába, de a rendőrség itt jogszerűtlen és rossz taktikai döntést hozott: ahelyett, hogy a törvényben előírtak szerint felszólították volna a tömeget a híd elhagyására, kijelölve ehhez az útvonalat is, felszólítás nélkül előállították azokat a szervezőnek tartott diákokat, akik megafonnal rendelkeztek. A beszámolók szerint a rendőrök csak igazoltatás céljából hívták félre a tüntetőket, akiket utána betuszkoltak a rendőrautóba és előállítottak. Ezzel valószínűleg az volt a rendőrség célja, hogy megakadályozza a tüntetés békétlenné válását, azonban a feszült helyzetben inkább olajat öntött a tűzre. Ez nem csak jogszerűtlen, de taktikailag is hibás intézkedésnek bizonyult. Jogszerűtlen, mert semmi nem utalt arra, hogy békétlenné válna a demonstráció, és ahelyett intézkedtek, hogy előzetesen felszólították volna a tüntetőket a híd elhagyására. Taktikai hiba pedig azért, mert a tüntetők nemhogy szétoszlottak volna, hanem együtt maradtak, a rendőrkapitányság elé vonultak, ami további órákon keresztül rendőri készenlétet igényelt.

A következő hetekben, hónapokban óriási nyomás fog nehezedni mind a rendőrségre, mind a tiltakozó diákokat megmozgató szervezetekre, és nagyon fontos, hogy mindkettejük számára tisztázottak legyenek a szerepek és a jogok. A diákoknak meg kell érteniük, hogy hiába kiabálják azt, hogy “magyar rendőr velünk van”, a rendőrségnek szimpátiától függetlenül nem feladata, hogy állást foglaljon politikai kérdésekben, viszont feladata a törvényes rend fenntartása – és ez így van jól! Azt is meg kell érteniük, hogy a spontán tüntetéseket is csupán bizonyos keretek közé szorítva lehet szervezni. A rendőrségnek pedig tartózkodnia kell a taktikusnak vélt, de jogszerűtlen intézkedésektől, és továbbra is gyakorolniuk kell azt a példás önuralmat, amit egészen tegnapig tanúsítottak. 

Messze vagyunk még 2006-tól: garázda, autókat borogató huligánok helyett békés diáktüntetők, megvadult, embereket véresre verő kopók helyett visszafogott, kulturált rendőrök állnak szemben egymással. És bár látszólag szemben állnak, ne felejtsék el, hogy valójában nem ellenségek ők, hanem sokkal inkább partnerek a demokrácia kifinomult és gyakran törékeny intézményeinek megfelelő, felelősségteljes működtetésében.

Sárosi Péter és Fazekas Tamás
(TASZ)