A fogyatékos személyek választójogának korlátozása az európai politikai hagyomány megszokott eleme. Mélyen beépült mind a választópolgárok, mind a politikusok tudatába, és maguk az érintettek is hajlamosak elfogadni a korlátozást. Európa lebontja a jogfosztás eszközeit, Magyarország azonban csak kozmetikázza.

Különös szomszédaink – Fogyatékosok Magyarországon

 

A TASZ sorozata értelmi sérült, halmozottan fogyatékos és autista emberek helyzetét mutatja be. Milyen ma fogyatékosnak lenni a rendszerváltás utáni Magyarországon? Hogyan élnek a szomszédságunkban lakó, sokszor ismeretlen, számunkra különös emberek? Szociálpolitika és emberi jogok személyes perspektívából és tágabb összefüggésben. A harmadik részben Géza, gondnokság alá helyezett férfi mesél magáról, többek között arról is, hogy mi a véleménye az őt is sújtó választójogi korlátozásról.

.

A sorozat eddig megjelent részei:

1. rész: Az előző életemnek vége - A Domán család története

2. Rész: Törvénybe vésett trauma - Fodor Tomi története

 Az általános korlátozástól az egyedi bírósági döntések rendszeréig

A fogyatékos állampolgárok politikai és közéleti jogainak korlátozásához Európában és az angolszász világban is a gondnokság alá helyezés szolgált és szolgál hagyományos eszközül. A cselekvőképesség korlátozása és a gondnokság alá helyezés rendszere elvonja az érintettek szerződési képességét, egyszersmind megvonja választójogukat is.

Magyarország nem jelentett kivételt a korlátozás mellett elkötelezett államok sorában. A 89-es Alkotmány minden, nem teljesen cselekvőképes, gondnokság alá helyezett személy választójogát korlátozta. Ezzel a rendszerváltás utáni két évtizedben folyamatosan mintegy 50 ezer nem teljesen cselekvőképesnek minősített állampolgárt rekesztett ki a magyar állam a választópolgárok közösségéből: köztük értelmi fogyatékosokat, pszichiátriai betegnek diagnosztizált személyeket, demens időseket, szenvedélybetegeket és hajléktalanokat. 

A korlátozás újragondolására a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága által a K.A. kontra Magyarország ügyben hozott ítélet kényszerítette hazánkat. A korlátozottan cselekvőképes felperes nem szavazhatott, ezért fordult a nemzetközi bírósághoz. A 2010 májusában közzétett verdikt pedig kimondta, hogy Magyarország megsértette a gondnokság alá helyezett állampolgárok politikai jogait. A változtatás kényszerére válaszul azonban egy újfent a korlátozást megrögzítő megoldás irányába lépett el a jogalkotó: a 2012-ben hatályba lépő új Alaptörvény ugyanis bár eltörölte az általános és automatikus korlátozást, a polgári bíróságok feladatává tette, hogy minden gondnoksággal kapcsolatos ügyben egyedi döntést hozzanak az érintett személy választójogának megtartásáról vagy elvonásáról. A módosításhoz kapcsolódó átmeneti rendelkezések pedig kimondták, hogy amíg nem kerül sor az egyedi ügyek felülvizsgálatára, addig minden nem teljesen cselekvőképes személy választójogára érvényesnek kell tekinteni a korlátozást. Ebből ered, hogy jelenleg a választójoguktól megfosztott nem teljesen cselekvőképes személyek száma vélhetően megegyezik a korábbi számokkal. 

Mit érdemes olvasni?

.

A választójogi korlátozást tiltó nemzetközi jogforrások

.

• A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény. Kihirdette a 2007. évi XCII. törvény. A politikai jogokkal a 29. cikk foglalkozik.
• Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a K.A. kontra Magyarország ügyben hozott ítélete.
• Az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága M/Rec(2011)14. számú ajánlása.
• A Velencei Bizottság 584/2010. (2011. december 19.) állásfoglalása.

Kiket érint a korlátozás?

Sokan azt gondolják, hogy e rendelkezések eredményeképpen az értelmi fogyatékos és pszichiátriai betegnek minősített személyek hazánkban nem szavazhatnak. Ez azonban nem így van. A korlátozás ugyanis csak azokat a fogyatékos embereket érinti, akiket gondnokság alá helyeztek. Azonban mind az értelmi fogyatékos, mind a pszichiátriai diagnózissal élők, mind az idős demensek és szenvedélybetegek körében igen magas azoknak a száma, akiket nem helyeztek gondnokság alá. Hazánkban közel 40 ezer értelmi fogyatékosnak minősített felnőtt él, közülük 28-30 ezer ember áll gondnokság alatt, a többieknek van választójoguk. A fennmaradó csoportokban pedig szinte elhanyagolható a gondnokság alá helyezettek száma. 

Ezt azért fontos rögzíteni, mert sokan azt gondolják, hogy a korlátozás értelme az lenne, hogy a tájékozatlan állampolgárokat távol tartsák a választásoktól. Nem az: a gondnokoltak választójogának korlátozása esetleges történeti maradvány, amely a szerződési joggal együtt a politikai jogokat is érintette. Egy ilyen cél persze semmiképpen nem is lenne legitim, hiszen a demokratikus államokban egyfajta “tájékozottsági” vagy “műveltségi cenzust” bevezetni abszurd vállalkozásnak látszana. Azonban – és én itt csak ennyit szeretnék jelezni – ha a korlátozásnak lenne is ilyen célja, azt semmiképpen nem éri el: hazánkban és Európa más országaiban is tömegesen szavaznak értelmi fogyatékos választók.

A cselekvőképesség korlátozására és a gondnokság alá helyezésre épülő intézmény célja elvben az lenne, hogy megvédje az érintetteket attól, hogy kihasználják őket, ingó- és ingatlan vagyonukból kijátsszák őket, és persze, hogy támogatást kapjanak abban, hogy életük minden fontos területén jó döntéseket hozzanak. A gondnokság alá helyezés rendszere azonban minden mérvadó jogi és szociálpolitikai koncepció szerint elavultnak és jogfosztó intézménynek bizonyult, ezért a fejlett demokráciák rendre azzal kísérleteznek, hogy ettől az intézménytől megszabaduljanak. A választójogi korlátozás a gondnokság alá helyezés rendszerének az egyik járulékos következménye. Ezért nemcsak a választójogi korlátozást kellene eltörölni, hanem a gondnokság alá helyezés rendszere is reformra szorul. 

Nemzetközi fordulat: a korlátozástól a választójog teljes elismerése felé

Ezért Európa és a fejlett nyugati demokráciák rendre igyekeznek megszabadulni a választójogi korlátozás e hagyományától. Ezt jelzi az a gyökeres nemzetközi jogi fordulat, aminek az elmúlt két évben lehettünk tanúi. Az ENSZ, a Velencei Bizottság és az Európa Tanács tavaly egymás után revideálta vagy tette egyértelművé álláspontját, amely szerint a fogyatékossággal élő állampolgárok politikai jogait korlátozó intézményeknek nincs helyük a demokratikus államokban. Mind több államban pedig el is törölték a korlátokat: Írország, Ausztria, Olaszország, Kanada és Svédország még a legsúlyosabb fokban értelmi fogyatékos állampolgárok választójogát sem korlátozza.

Magyarország: új, széleskörű korlátok felállítása 

Magyarország azonban egy ezzel ellentétes úton jár. Az ENSZ illetékes bizottsága a közelmúltban vonta kérdőre hazánkat a gondnokság alá helyezett állampolgárok politikai jogait korlátozó alaptörvényi rendelkezések bevezetése miatt. A hvg.hu beszámolója szerint Kósa Ádám, a Fidesz Európai Parlamenti képviselője jelezte: "várhatóan módosítani fogják (az Alaptörvényt), ..., ugyanis jelenleg az értelmi sérülteket a választástól külön bírósági ítélettel el lehet tiltani, ám a fideszes képviselő szerint még ezt is ki akarják venni az alkotmányból." Mindeddig azonban nem jelent meg olyan törvényjavaslat, amely megszüntetné a jogfosztást.

(Megjegyzés: A bejegyzés nem foglalkozik a választási regisztráció problémájával. Korábban a fogyatékos választók szempontjait szemügyre véve írtam róla itt és itt, az írások azonban gyorsan elavultak, mivel a részletszabályok folyamatosan változnak. A regisztráció a TASZ álláspontja szerint súlyosan korlátozza az általános és egyenlő választójogot. A gondnokság alá helyezett személyek választójogát érintő korlátozás azonban ettől számos tekintetben elkülöníthető, önmagában is rendkívól fontos emberi jogi és politikai kérdés.)

Verdes Tamás