A guberálást és a néma koldulást szabálysértéssé nyilvánító rendeletek hatályukat vesztik, de nem azért, mert a döntéshozók jobb belátásra tértek.

A szegénység leginkább szembetűnő jeleinek, mint a guberálás, a koldulás vagy éppen az utcán alvás, szankcionálása sérti az emberi méltóságot, ráadásul képmutató is. A Társaság a Szabadságjogékért, a TASZ által korábban alkotmánybírósági beadványban támadott önkormányzati rendeletek, amelyek a guberálás és az ún. néma koldulást büntetik, május 31-ig hatályukat vesztik. Sajnos, nem azért, mert a döntéshozók belátták volna tévedésüket.

A guberálás alatt a szeméttároló edényekbe való benyúlást és onnan dolgok kivételét értjük – a szemét szétszórása nem tartozik ide, az köztisztasági szabálysértés címen szankcionálható, helyesen. A néma koldulás szabálysértése pedig azokat rendeli büntetni, akik mások megszólítása nélkül kérnek segítséget a járókelőktől: a ráutaló magatartás büntetése miatt abszurd esetben akár egy rosszul öltözött, padon üldögélő ember is pénzbírsággal sújtható.

Az új szabálysértési törvény értelmében az önkormányzatok ezentúl nem alkothatnak szabálysértési tényállásokat, az eddigiek pedig legkésőbb május 31-ig hatályukat vesztik. Látszólag jó hír ez az érintettek és hajléktalan emberek, illetve a szegénység kriminalizációja ellen küzdők számára. Jó hírnek tűnik azért is, mert az új szabálysértési törvény nem tartalmazza sem a guberálás, sem pedig, a néma koldulás tényállását – szemben a közterület életvitelszerű lakhatás céljára való használatával, ami április 15-től az ország teljes területén szabálysértésnek minősül. Azonban mindez nem azt jelenti, hogy a polgármesterek és képviselők belátták volna, hogy alapvető jogokat sértenek a rendelkezéseik, ráadásul teljességgel ésszerűtlenek is. Nem jelenti ez azt sem, hogy hallgattak volna az alapvető jogok országgyűlési biztosára vagy akár az Alkotmánybíróságra, amely 2011 decemberében határozatában mondta ki, hogy alkotmányellenes a guberálást szankcionáló kaposvári önkormányzati rendelet. A szabálysértések – átmeneti – megszűnése mindenképpen üdvözlendő, fellélegezhetnek azok, akiknek az alapvető megélhetést jelenti a szemétben a meg hasznosítható dolgok utáni kutakodás vagy a néma segítségkérés.

Azonban az új önkormányzati törvény felhatalmazást ad az önkormányzatoknak arra, hogy rendeletben határozzák meg "a kirívóan közösségellenes magatartásokat, valamint a magatartás elkövetőjével szembeni pénzbírság kiszabásának szabályait". Tehát azok az önkormányzatok, amelyek eddig szabálysértési bírsággal léptek fel a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb állampolgárok számára gyakran az egyetlen jövedelemforrást jelentő magatartások ellen, nyugodtan most is alkothatnak majd olyan szabályokat, amelyek abszurd módon pénzbírsággal sújtják majd őket. Ismeretes, hogy az alapvető jogok érvényesülése felett őrködő intézmények, így az ombudsman és az Alkotmánybíróság állásfoglalásai kevéssé zavarják a döntéshozókat, így valószínűleg a decemberi alkotmánybírósági határozat egyenlő bánásmód elvére vonatkozó érvelése sem hatja majd meg őket:

„A Rendelet 14. § (2) [guberálásra vonatkozó] bekezdése látszólag általános, semleges, mindenkire vonatkozó rendelkezés, amely alapján szankcionálható volna például az a személy, aki a véletlenül a kukába dobott mobiltelefonját megpróbálja előkeresni. Valójában azonban – ahogyan arra az állampolgári jogok országgyűlési biztosának az AJB 756/2010. számú ügyben kiadott jelentése is utal – a guberálási tevékenység tiltása egyértelműen egy bizonyos élethelyzetben lévő társadalmi csoport ellen irányul. A szemét összegyűjtésére és a guberálásra kényszerülők ugyanis tipikusan a kilátástalan anyagi helyzetben lévő, a társadalom legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegéhez tartozó személyek, akiknek megélhetését végső soron a szeméttárolókból kiszedett dolgok hasznosítása és a kidobott élelem biztosítja. Ha a szemetelést meg nem valósító cselekményeket, a dolgok szemétből való kivételét és a guberálást az önkormányzat szabálysértéssé nyilvánítja, azzal a hajléktalan vagy az egzisztenciálisan más módon kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket stigmatizálja. Ez pedig az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében tiltott egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetést okoz.”

Kapronczay Stefánia, TASZ