„Nem szeretnék ünneprontó lenni, de számomra ez a történet, vagyis inkább tragikomédia elsősorban nem a Klubrádióról szól. Nem a Klubrádióról, hanem a szólásszabadságról vagy, ha úgy tetszik, minden kommunikációs jog anyajogáról, a véleménynyilvánítás szabadságáról van most szó” – kezdte beszédét a Batthyány-örökmécsesnél tartott tüntetésen Dénes Balázs, a TASZ elnöke.

A Hadd szóljon! címmel meghirdetett eseményen civilek tüntettek a Klubrádióért és a szólásszabadságért a tavaszias időben. Panorámakép a tüntetésről itt!

"Hogyan jutottunk el odáig, hogy a hatalom elnémíthat egy több százezres hallgatottságú ellenzéki rádiót? Miről szól tehát szerintem ez az egész?” – tette fel a kérdést Dénes Balázs, amit meg is válaszolt. Elsőként említette, hogy a sajtó nagy része képtelen ellátni a legfontosabb demokratikus funkcióját, a hatalmi visszaélések feltárását és a hatalom kontrollját. Beszélt a politikai és a gazdasági elitről, akik hídfőállásokat alakítottak ki, hogy aztán rövid pórázon tarthassák a médiát, beszélt az országot megosztó pólusokról, és a hallgatókról, akik ha nem is boldogan, de elfogadták az elmúlt két évtized sajtópiaci vezérelvét.

Az okok felsorolása itt még nem ért véget. „Szól arról a részben állampárttól örökölt, részben már a demokratikus viszonyok között született, közszolgálatinak hazudott, túlfinanszírozott és sokszor tehetetlen közmédiáról, ami mindig az aktuális hatalomhoz igazodott, és nem véletlenül jutott el végül a filmretusálás sztálini hagyományainak felélesztéséhez.”

Kitért az állami tulajdonú cégek és a kormányzati hirdetések kérdésére, a „már-már állampárti időket és hangulatot idéző egypárti frekvenciamutyira”. Beszélt a magyar választókról, „akiknek sajnos döbbenetes mértékben hiányzik a politikai memóriája, és szól Európáról, amely most ugyan felébredni látszik az irányunkba, de nemrég még majdnem hogy úri közönnyel szemlélte, amint a magyar médiatörvény megszületett”. Bírálta azokat, akiknek a „dolga lenne az újságírók érdekvédelme, de akik ezt vagy egyáltalán nem, vagy lassan és csak igen kevéssé hatékonyan teszik”.

Végül szólt a szolidaritás hiányáról is. Példaként a február 4-i sajtóbált említette, ahova 36 ezer forint a belépő, és ahol a médiaelit kártya- és tenyérjóslással, táncversennyel és rulettel ünnepel, miközben az újságírók többsége kiszolgáltatottságban és hónapról hónapra él. „Ez a mai magyar valóság, a párhuzamos univerzumok kelet-közép-európai rendszere.”

Dénes Balázs azt hangsúlyozta, hogy „ha nem gondoljuk és beszéljük át újra, hogy mit jelent a szabadság, mit jelent a függetlenség, és mennyire fontos a mindenkori hatalommal egyenlő mértékben kritikus sajtó léte, akkor csak a felszínt kapargatjuk”.

Az irodalmi Nobel-díjas Albert Camustól idézett, aki azt mondta, hogy a sajtó, ha szabad, természetesen lehet rossz is és jó is, de szabadság nélkül csak rossz lehet. Felidézte Warren Buffet, a világ egyik legokosabb befektetője gondolatát is: „minél okosabbak az újságírók, annál jobb lesz a társadalom: mivel az emberek a sajtót tájékozódásra használják, minél jobb a tanár, annál jobb lesz a diáktestület”. A TASZ elnöke ennél tovább ment: „minél felvilágosultabb a hallgatók, olvasók és nézők tömege, minél inkább várjuk mi el a valódi korrekt és objektív tájékoztatást, annál kisebb esélye lesz a hatalomnak arra, hogy elnyomja az igazság hangját”.

„A felelősség tehát a miénk is: sajtónk akkor lesz valójában szabad, ha kinyilvánítjuk, hogy vágyunk rá, és ha teszünk is ezért! Éljen a szabad sajtó, és éljenek az öntudatos hallgatók!” – zárta szavait.

Zsolt Melinda, TASZ