Az 50-es évek koncepciós pereinek iratait idézi annak a parlamenti eseti bizottságnak a létrehozásáról szóló országgyűlési határozat, amelyet a Fideszes Kocsis Máté javaslatára hoztak létre – állítólag a gyöngyöspatai események kivizsgálására. A cél azonban valójában semmi más, mint hogy a kormány lesöpörje a külső és belső ellenséget a színpadról és a haza megmentőjének szerepében tetszelegjen. A koncepciós perek mintájára létrehozott koncepciós bizottság nem a Fidesz találmánya – de ennyire tendenciózus példánnyal még nem találkoztunk a fiatal magyar demokrácia első két évtizedében.

Tegyük most félre egy kicsit, hogy mit gondolunk úgy általában Gyöngyöspatáról: az olvasók között bizonyára sokan sokféleképpen értelmezik az ott történt szomorú eseményeket. Abban viszont egyetérthetünk, hogy az események pártatlan kivizsgálásának nem úgy kellene történnie, hogy megelőlegezzük, ki volt a bűnös és mi az igazság! Márpedig az általunk a hajléktalanok elleni harc fáradhatatlan katonájaként megismert Kocsis Máté javaslatára felállított bizottság éppen ezt teszi. A bizottság feladata ugyanis nem az, hogy kiderítse: mi történt valójában, hanem az, hogy a polgár szájába rágja, a nemzet milyen külső és belső ellenségeinek összeesküvése felelős azért, ami a kormány szerint történt.

Abból is látszik, hogy kirakatbizottságról van szó, hogy eseti bizottságot hoztak létre vizsgálóbizottság helyett, mivel az utóbbinál kellett volna ellenzéki társelnököt is választani - amennyiben a kormány felelősségét is vizsgálja a bizottság. Itt viszont a kormány felelőssége még csak fel sem merült: “[a bizottság feladata] annak megállapítása, hogy az Országgyűlésben képviselettel rendelkező ellenzéki pártok közvetett vagy közvetlen módon részt vettek-e az ország közrendjének, közbiztonságának és köznyugalmának megzavarásában”. Tehát az eseményekért kizárólag az ellenzék felelős, a bizottság fel sem veti a kormány felelősségét az események ilyetén alakulásában. Arról nem beszélve, hogy a civilek tevékenységét vizsgáló bizottságba nem hívtak meg civileket.

Vagy itt egy másik feladat: “mely magyarországi, esetleg külföldi szervezetek támogathatják Richard Field szerepvállalását”. A belső és külső ellenség összejátszása jellemző eleme volt a 30-as és az 50-es évek szovjet és magyarországi koncepciós pereinek: a belső ellenzék rátámadt a “szocialista hazára”, és ebben a nyugati imperialista hatalmak tevékenyen segítették. Richard Field különösen jó bűnbaknak tűnik a kormány számára, hiszen üzletember is, amerikai is, és ráadásul még a cigányokat segíti: nem kell túl sokat rájátszani az előítéletekre.

A belső és külső ellenség vélt célja a koncepciós perekben az volt, hogy zavart keltsen, ezáltal gyengítse a szocialista haza érdekeit. Kísértetiesen hasonló motivációt tulajdonít a kormány saját ellenfeleinek: “kinek az érdeke, hogy a nemzetközi sajtó Magyarországról, a valóságban nem létező polgárháborús helyzetet mutasson be, valamint kik és miért nyújtanak téves, Magyarországot indokolatlanul rossz fényben feltüntető információkat, ezzel lejáratva hazánkat a nemzetközi közvélemény előtt” – teszi fel a bizottság magának a kérdést. Ez az elem egyben preventív célzatú is, hiszen amennyiben az alaptalanul megvádolt emberek, szervezetek a nyugati sajtóhoz fordulnak a méltánytalan eljárás miatt, akkor vádlóik ebben is újabb bizonyítékot látnak majd bűnösségükre.

Visinszkij, Sztálin ügyésze Zinovjev és Kamenyev 1936-os perében mondta: “egy új, szocialista társadalmat építünk … és minden lépésünket ellenségeink elkeseredett ellenállása kíséri”. Ami akkor a szocialista haza építése volt, az most a nemzeti együttműködés nagy műve: “hazánk újjáépítésében kiemelt szerep jut a közrend és a közbiztonság helyreállításának”, mondja a bizottságot alapító határozat. Hiszen a belső és külső ellenséget semmi sem irritálja jobban, mint a haza újjáépítése, ezt kívánják gonoszul elgáncsolni minden tettükkel.

De a kedvencem, amitől Visinszkij, Sztálin ügyésze is megnyalta volna mind a tíz ujját, ez a kérdés: “ki és miért állította valótlanul azt a Vöröskereszt által hosszú ideje szervezett akcióról, hogy a gyöngyöspatai romák helyszínről történő evakuálása zajlik, mi volt ezen pánikkeltés oka és célja”. Ez utóbbi nem más, mint egy hazugság leleplezőinek elhallgattatása. A TASZ munkatársaként jól emlékszem rá, hogy a véderős tábornyitás pénteken történt, ezelőtt pár nappal, kedden merült fel legelőször, hogy a gyöngyöspatai roma asszonyokat és gyermekeket evakuálják a faluból (persze már hallom is a választ: “Pelikán elvtárs, maga annak hisz, amit a vaksi szemével lát, a süket fülével hall?”). A romák kérésére Richard Field ajánlotta fel, hogy elviszi a nőket és a gyerekeket. Arra is emlékszem, hogy egyes jogvédőkből ellenkezést váltott ki a javaslat, hiszen félő volt, hogy amennyiben az asszonyok nem csillapítják a helyszínen a férfiak indulatait, akkor összecsapásra kerül majd sor. A helyi romák azonban nem hagyták magukat lebeszélni. Egy valami biztos: szó nem volt a Vöröskereszt által már jó előre megszervezett húsvéti üdülésről, és ezt a helyi romákkal készített videóinterjúink is alátámasztják.

Kíváncsi vagyok, vajon a bizottsági meghallgatások során felmerül-e majd, hogy Richard Field TASZ-os feliratú pólóban ürgebőrbe varrt jelentéseket adott át a CIA búvárruhás ügynökeinek. Csak azért, hogy véletlenül se kelljen megemlíteni a mindenkori kormány felelősségét abban, hogy a gyöngyöspatai esmények egyáltalán előfordulhattak: a nyomort, a kiszolgáltatottságot, a szisztematikus kirekesztést, hogy a helyi közösségeket magukra hagyták az egyre súlyosbodó szociális problémáikkal. Hogy ne kelljen arról beszélni, hogy a kormány jelenlegi intézkedései miatt már a nem roma szegényeknek sem fognak más kiutat hagyni, mint az éhséglázadást. Hogy a kormány kizárólag rendészeti problémaként kezeli azt, hogy a társadalom jelentős része reménytelenül leszakadt. Hogy a faluban élő nem romák nem a rendőrségben, hanem a masírozókban lássák a megoldást. Hogy a kormány hosszú ideig tétlenül tűrte, hogy paramilitáris csoportok kisajátítsák a rendvédelmet és hecceljék az amúgy is elkeseredett romákat.

Egy korrekt eseti bizottságnak erről kellene beszélnie.

Sárosi Péter
TASZ