Három évig nem dönthetett az életéről, mert attól féltek, hogy majd nem veszi be a gyógyszereit

Ferenc újra maga dönthet az életéről – három évig küzdött ezért a segítségünkkel, mire kimondta a Kúria, hogy nem lehet valakit gondnokság alá helyezni arra alapozva, hogy a jövőben esetleg nem veszi majd be a gyógyszereit.

A legtöbben természetesnek vesszük, hogy saját életünkről önállóan hozhatunk döntéseket, vannak azonban, akiktől túl könnyen elveszik ezt a jogot. Sokszor a bíróságok sincsenek tisztában azzal, hogy milyen következményekkel jár az érintett életére nézve, ha gondnokság alá helyezik.

Ügyfelünk, Ferenc középkorú férfi, akit érdekel a misztikum, a sci-fi, a krimi, a spirituális világ és a filozófia. Több könyvet írt, a legutóbbi 2017-ben jelent meg. Szüleivel él, de ellátja magát, bevásárol, ügyeit maga intézi, kiadójával maga tart kapcsolatot. „Öt könyvem jelent meg, mégsem dönthetek az életemről” – írta korábban blogunkon. Ferencet ugyanis paranoid skizofréniával diagnosztizálták, édesanyja pedig gondnokság alá helyezését kezdeményezte, mert aggódott érte, és azt gondolta, hogy ezzel megvédi fiát. 

Nem róható fel egy édesanyának, ha nem tudja, hogy a gondnokság jogintézménye nem nyújt megoldást fia életvezetési nehézségeire, vagy annak biztosítására, hogy beszedje a gyógyszereit. De az már komoly probléma, hogy ezzel sokszor a bíróság sincs tisztában. Emiatt Ferencnek három éve ment rá arra, hogy a gondnokság alá helyezés ellen küzdjön, és megszabaduljon attól a megalázó és megszégyenítő stigmától, hogy nem tud felelősen eljárni az ügyeiben, mert pszichiátriai betegsége van.

Az uralkodó nézet szerint a gondnokság az érintett védelmét szolgálja, így ha a szakértő felállítja a diagnózist és megállapítja a fogyatékosságot, a bíróság gyakran automatikusan a gondokság alá helyezésről dönt. A jó szándék nem vitás, de szélesebb kontextusban kell vizsgálni a kérdést. A gondnokságot nagyon gyakran azért rendelik el, mert nem biztos, hogy az érintett rendszeresen szedi a gyógyszereit vagy megfelelően tud magáról gondoskodni. De ki kell mindenkit ábrándítanunk: az egészségügyi és szociális problémákra a gondnokság semmiféle megoldást nem nyújt. Attól, mert van egy gondnoka, senki nem látja el magát könnyebben a mindennapokban. 

Emellett gyakran hunynak szemet afelett, hogy a gondnokság súlyos jogkorlátozás, ami megfosztja az érintettet attól, hogy a saját életét érintő legalapvetőbb kérdésekben döntsön. Azt feltételezzük, hogy mi jobb döntést hozunk helyette, jobban tudjuk, mi a jó neki. Pedig nem feledkezhetünk meg arról, hogy alapvető jogokat csak szigorú követelmények mentén lehet korlátozni.

Ferenc ügyében az első fokon eljáró bíróság súlyosan megsértette az eljárási szabályokat. A pszichiátria szakvélemény alapján hozott ítéletet, figyelmen kívül hagyva minden más feltételt, amit a gondnokság alá helyezéshez vizsgálni kell. Nem foglalkozott azzal, hogy más úton biztosítható-e Ferenc jogainak védelme, nem vizsgálta, hogy a mentális zavar milyen hatással van belátási képességére. A bíróság hanyagságból több ügycsoportban korlátozta Ferenc cselekvőképességét, mint amit maga a gyámhatóság kért.

A másodfokú bíróság – javítva az elsőfokú bíróság hibáját – már csak egy ügycsoportban korlátozta Ferenc cselekvőképességét, az egészségügyi ellátással összefüggő jogok terén. Ezzel a gyógyszerek beszedését akarta biztosítani, hiszen Ferencnek valóban akadtak problémái korábban, amikor abbahagyta  a gyógyszerek szedését. De ha a családja nem tud segítségére lenni ebben, egészen biztosan nem a gondnok lesz az, aki minden reggel ott áll mellette és noszogatja, hogy nyelje le a gyógyszert. A gondnok nem nyújt gondoskodást, életvezetési támogatást, csak jognyilatkozatokat tesz a gondokolt helyett, vagyis helyette ír alá, helyette dönt fontos kérdésekben.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy Ferenc belátási képességének birtokában van, nincsenek téveszméi, nem mutat semmilyen eltérést a szokványos, egészséges gondolkodástól. Ennek ellenére egy jövőbeli visszaesés – az esetleges gyógyszerkihagyás – esetére a gondnokság alá helyezésről döntött.

Ezek után a legfelsőbb bíróság, a Kúria az érvelésünket alátámasztva kimondta, hogy nem korlátozhatják Ferenc jogait egy puszta feltételezésre alapozva, nem helyezhetik őt gondnokság alá amiatt, mert előfordulhat, hogy a jövőben nem szedi majd rendesen a gyógyszereit. A Kúria megállapította azt is, hogy nem lehet a cselekvőképességet korlátozni akkor, ha az érintett jogait más, enyhébb módon is lehet védeni. Márpedig ha a gyógyszer elhagyása miatt Ferenc állapota hirtelen romlana, el lehet rendelni a gyógykezelést anélkül, hogy folyamatos jogkorlátozásnak tennék ki őt a gondnokság alá helyezéssel.

Ferencnek a bírósági létra összes fokát végig kellett járnia ahhoz, hogy a Kúria kimondja: nem korlátozhatók a jogai csak azért, mert mentális betegséggel él.  A TASZ segítségével Ferenc végre újra szabad ember.

Lovász Laura