A családtól távol töltött éveket senki sem adhatja vissza

Négy évig éltek családjuktól távol Barbara gyermekei és hiába döntött úgy 2016-ban a bíróság, hogy otthon van a helyük, a gyámhatóság hónapokig nem intézkedett. Ezért újabb pert indítottunk, aminek eredményeként a Debreceni Ítélőtábla január 30-án kimondta, hogy a gyámhatóság jogsértően járt el és kártérítést is megállapítottak a családnak. Mi azonban nem állunk meg itt: rendszerszinten szeretnénk változtatni a főként szegénységben élő, roma családokat sújtó gyakorlaton.

Barbarával és Miklóssal 5 éve találkoztam először, egy dél-borsodi faluban, ahova azért hívták helyi cigány közösség tagjai a TASZ-t, mert úgy érezték, elviselhetetlen a helyi gyermekvédelmi gyakorlat. Azokban az években majd’ negyven gyereket vittek el a faluból állami gondozásba, szinte kizárólag cigány családokból. Köztük Barbara öt gyermekét is. Két legidősebb gyermeke aztán felnőtté válva hazakerült, de három fia továbbra is nevelőszülőknél maradt. Barbara és a többi roma szülő abban kérte a segítségünket, hogy sok év után hazakerülhessenek a gyermekeik. Pár hónappal később Barbara életet adott legkisebb gyermekének, Bencének, akire otthon vártak a gyermekjátékok, a kiságy. De hiába ment oda a TASZ jogásza a kórházba, tiltakozott a méltatlan eljárás ellen, az anyát hazaküldték 2014 májusában a kisbaba nélkül. Ekkor kezdtünk bele a hosszadalmas jogi eljárásokba annak érdekében, hogy a három nagyobb fiú és az újszülött Bence is hazakerüljön. Emellett minden héten látogattuk a családot, hogy tartsuk bennük a lelket.Helyi szociális munkát is végzünk már 5 éve, hiszen azt tapasztaltuk, ebben a faluban is hiányosan működik a gyermekjóléti alapellátás.

Hiába próbálkoztunk azonban egy éven át a gyámhivatalnak igazolni, hogy a szülők egy rendezett családi házban laknak és Miklós hosszú évek óta dolgozik, ezért minden adott a gyermekek hazatérésére, a hatóság elutasította őket. Ezért bepereltük a gyámhivatalt 2015 őszén, és sikerrel bebizonyítottuk, a gyerekek jogellenesen élnek nevelőszülőknél. 2016 májusában kimondta a bíróság, hogy egy éve otthon kéne lennie a gyerekeknek. A gyámhivatalnak viszont még ez a jogerős ítélet sem volt elég jelzés ahhoz, hogy azonnal hazaengedje a fiúkat, további 5 hónap eltelt, mire szeptember végén hazaköltözhettek.

Mindezek miatt újra bepereltük a gyámhivatalt. Ekkor már “papírunk volt róla”, hogy másfél évet voltak jogellenesen állami gondozásban Barbara gyerekei. Az új perben viszont már azt akartuk kimondatni a bíróságon, hogy a gyámhatóság folyamatos ellenállása, kekeckedése, passzivitása sérti a családtagok személyiségi jogait, a gyermekek jogát, hogy a szüleikkel élhessenek, és a szülők jogát, hogy maguk neveljék gyerekeiket. Az elsőfokú bíróság elutasította kérelmünket, de a Debreceni Ítélőtábla részben megváltoztatta az ítéletet, és kimondta, a gyámhatóság folyamatos időhúzásával - azzal hogy nem hajtotta végre az ítéletet, és nem adta haza Bencét sem időben,-  valóban sérült a felperesek családi élethez való joga. Emiatt egymillió forint sérelemdíjat is megítélt a bíróság. 

Az ítélet jelentőségét az adja, hogy Magyarországon évente sok ezer mélyszegénységben élő családból emelik ki a gyerekeiket, akiknek alig van esélye hazakerülni önerőből, hiszen ehhez akár évekig pereskedniük kell a hatósággal. Mégis van értelme a harcnak, hiszen Barbara nemcsak, hogy visszakapta fiait, de az Itélőtábla azt is elismerte, hogy neki is van emberi méltósága, az ő jogait sem lehet sárba tiporni, és megilleti a leghátrányosabb helyzetű roma szülőket is a jogvédelem. 

Nagy eredmény, hogy az Ítélőtábla kimondta, hogy valóban megsértette a gyámhatóság a családtagok alapvető jogait, ám nem állunk meg még itt sem, hanem a Kúriához fordulunk. Amellett ugyanis, hogy ügyfeleinknek szerettük volna gyermekeit visszajuttatni és sérelmeiket kimondatni a bírósággal, az is a víziónk része, hogy rendszerszinten változtassunk a rossz gyakorlatokon, és így az Ítélőtábla által még el nem ismert további jogsértéseket is kimondassuk a bíróságon.